Ma reggeli posztomban idiótának neveztem Máté Gábor magyar származású kanadai orvost és addiktológust, a függőségek és stresszbetegségek kutatóját, orvosi bestsellerek szerzőjét.
Annyira jó lenne, ha a suszter tényleg maradna a kaptafánál.
Véleménye természetesen mindenkinek lehet mindenről, de az emberek úgy vannak programozva a Teremtő vagy a természet által (mindenki döntse el szabadon, hogy szerinte ki volt a programozó), hogy ha egy "szaktekintély" mond valamit, azt általában minimum megfontolásra érdemesnek tekintik. És tökmindegy, hogy egy menő agysebész nyilatkozik biztonságpolitikáról, egy sokcsillagos tábornok a kultúráról, egy részecskefizikus a közfoglalkoztatotti bérminimumról, esetleg egy rapsztár a covid-oltások hatékonyságáról; az átlagos hírolvasó felkapja a fejét és ideológiai irányultságtól függetlenül az mormogja magában: hm, lehet, hogy igaza van..?
Úgy alakult, hogy az emberek általában tisztelik és elismerik a befutott celebeket (én nem, de ez legyen az én problémám), ezért ezek hihetetlenül sokat tudnak ártani (de olykor használni is) a társadalomnak.
Máté Gábor meglehetősen eltávolodott a kaptafájától. És abban, hogy ez ilyen nyilvánosságot kap, az újságíróknak is elég nagy felelősségük van. Persze ha mindkét fél (alany + újságíró) érdeke a habverés, ne is számítsunk jobbra. Még több eladott könyv, még több kattintás, még több meghívás különféle konferenciákra.
Elvégre mindenkinek ki kell fizetnie a gázszámlát.
Ettől függetlenül Máté Gábor (ilyen szempontból) szerintem is idióta.
Ráadásul Máté Gábor az inkriminált interjúban szakterületéhez kapcsolódó szakvéleményként próbálta eladni a politikai véleményét. Ez pedig nettó sunyiság.
Szerintem érted, hogy mit akartam mondai, de azért pontosítok:
Én azt szeretném, ha a szakmai dicsősége és ismertsége fényében sütkérezve egyetlen "híres ember" se nyilatkozna ki megfellebbezhetetlenül úgynevezett "tényeket" olyan szakterületekkel kapcsolatban, amelyek az ő specializációjával még csak nem is határosak.
Amúgy a végzettségemet tekintve technikatanár, bűnügyi tiszt, valamint okleveles biztonság- és védelempolitikai szakértő vagyok. Ja és 3 évet lenyomtam a műegyetemen is, de onnan kirúgtak. Köszi az érdeklődést :-)
Amiket aztán olyan nem tényekkel tesz színesebbé, miszerint a világ vagyonának fele 8 ember tulajdonában van (frászkarikát van) és hasonlók. Valahol ott meg kellene szólalnia az olvasóban a vészcsengőnek, amikor valaki "legutóbbi" kutatások eredményeire hivatkozik, de nem hogy azt nem nyögi be, hogy a University of Kisújszállás tanulmányára utal, de azt se, hogy egyáltalán milyen tudományra hivatkozik, vagy amikor a traumák kapcsán (ami egyébként a szakterülete) pont a palesztin-izraeli konfliktust rángatja elő, ami mondjuk kevésbé frappáns példa, de legalább tutira generálja az interakciókat.
Alapvetően én megbocsátó vagyok azokkal, akik a szakmájuk határterületein botladoznak, vagy esetleg attól távolabb balgaságokat állítanak, de itt arról van szó, hogy pár klickbait témát megpendítve próbálja magára vonni a figyelmet úgy, hogy instant közhelyeknél, esetleg vaskos csúsztatásoknál nem merészkedik meszebbre.
És akkor az okoskedves jóindulatú kommentelők azt követelik, hogy vonják meg az Múzsa-adminisztrátori jogaimat, mert jujdecsúnyán beszélek erről a szent emberről... kéne valamit már írni a magyarok autoriter ösztöneiről is (bármelyik politikai oldalon). 🙄
Érdekes módon a politeia nem államot jelent, hanem alkotmányt, politikai közösséget vagy állampolgárságot. Érdemes elolvasni Steiger Kornélnak az Állam új Atlantisz-kiadásához írt kísérőtanulmányát, amely többek között pont a cím (eredetileg Politeia) félrefordításainak (De Republica, Republic, Állam stb.) a következményeit tárgyalja. Steiger szerint évszázadok óta politikafilozófiai műként olvasunk egy voltaképpen pszichológiai, lélekfilozófiai témájú könyvet, amely politikai fogalmak segítségével beszél a lélekről – és nem fordítva.
Mihez képest? Őszintén szólva szívesebben vitatkozom agysebészekkel és tábornokokkal, mint nyugdíjas vízvezetékszerelőkkel és állatgondozókkal. Nem biztos, de nagyobb a valószinűsége ugyanis, hogy érveken és adatokon alapuló vita alakul ki, ha valaki képes különbséget tenni vélemény és tény között és hallott már arról, hogyan működik a tudományos módszertan. Semmi sem zárja ki, hogy hülyeségek hangozzanak el, vagy valaki idiótának bizonyuljon, de az érv, ami ezt alátámasztja, legtöbbször nem személyeskedés.
Annyira jó lenne, ha a suszter tényleg maradna a kaptafánál.
Véleménye természetesen mindenkinek lehet mindenről, de az emberek úgy vannak programozva a Teremtő vagy a természet által (mindenki döntse el szabadon, hogy szerinte ki volt a programozó), hogy ha egy "szaktekintély" mond valamit, azt általában minimum megfontolásra érdemesnek tekintik. És tökmindegy, hogy egy menő agysebész nyilatkozik biztonságpolitikáról, egy sokcsillagos tábornok a kultúráról, egy részecskefizikus a közfoglalkoztatotti bérminimumról, esetleg egy rapsztár a covid-oltások hatékonyságáról; az átlagos hírolvasó felkapja a fejét és ideológiai irányultságtól függetlenül az mormogja magában: hm, lehet, hogy igaza van..?
Úgy alakult, hogy az emberek általában tisztelik és elismerik a befutott celebeket (én nem, de ez legyen az én problémám), ezért ezek hihetetlenül sokat tudnak ártani (de olykor használni is) a társadalomnak.
Máté Gábor meglehetősen eltávolodott a kaptafájától. És abban, hogy ez ilyen nyilvánosságot kap, az újságíróknak is elég nagy felelősségük van. Persze ha mindkét fél (alany + újságíró) érdeke a habverés, ne is számítsunk jobbra. Még több eladott könyv, még több kattintás, még több meghívás különféle konferenciákra.
Elvégre mindenkinek ki kell fizetnie a gázszámlát.
Ettől függetlenül Máté Gábor (ilyen szempontból) szerintem is idióta.
Ráadásul Máté Gábor az inkriminált interjúban szakterületéhez kapcsolódó szakvéleményként próbálta eladni a politikai véleményét. Ez pedig nettó sunyiság.
Na igen, ez a hab a szartortán.
Akkor villamosmérnökként többé soha életemben nem fogok belepofázni a nagyok (értsd: a Közélet Alakításáért Felelős Személyek) dolgába.
Apropó, neked mi is a végzettséged? 😁
Szerintem érted, hogy mit akartam mondai, de azért pontosítok:
Én azt szeretném, ha a szakmai dicsősége és ismertsége fényében sütkérezve egyetlen "híres ember" se nyilatkozna ki megfellebbezhetetlenül úgynevezett "tényeket" olyan szakterületekkel kapcsolatban, amelyek az ő specializációjával még csak nem is határosak.
Amúgy a végzettségemet tekintve technikatanár, bűnügyi tiszt, valamint okleveles biztonság- és védelempolitikai szakértő vagyok. Ja és 3 évet lenyomtam a műegyetemen is, de onnan kirúgtak. Köszi az érdeklődést :-)
Amiket aztán olyan nem tényekkel tesz színesebbé, miszerint a világ vagyonának fele 8 ember tulajdonában van (frászkarikát van) és hasonlók. Valahol ott meg kellene szólalnia az olvasóban a vészcsengőnek, amikor valaki "legutóbbi" kutatások eredményeire hivatkozik, de nem hogy azt nem nyögi be, hogy a University of Kisújszállás tanulmányára utal, de azt se, hogy egyáltalán milyen tudományra hivatkozik, vagy amikor a traumák kapcsán (ami egyébként a szakterülete) pont a palesztin-izraeli konfliktust rángatja elő, ami mondjuk kevésbé frappáns példa, de legalább tutira generálja az interakciókat.
Alapvetően én megbocsátó vagyok azokkal, akik a szakmájuk határterületein botladoznak, vagy esetleg attól távolabb balgaságokat állítanak, de itt arról van szó, hogy pár klickbait témát megpendítve próbálja magára vonni a figyelmet úgy, hogy instant közhelyeknél, esetleg vaskos csúsztatásoknál nem merészkedik meszebbre.
És akkor az okoskedves jóindulatú kommentelők azt követelik, hogy vonják meg az Múzsa-adminisztrátori jogaimat, mert jujdecsúnyán beszélek erről a szent emberről... kéne valamit már írni a magyarok autoriter ösztöneiről is (bármelyik politikai oldalon). 🙄
Érdekes módon a politeia nem államot jelent, hanem alkotmányt, politikai közösséget vagy állampolgárságot. Érdemes elolvasni Steiger Kornélnak az Állam új Atlantisz-kiadásához írt kísérőtanulmányát, amely többek között pont a cím (eredetileg Politeia) félrefordításainak (De Republica, Republic, Állam stb.) a következményeit tárgyalja. Steiger szerint évszázadok óta politikafilozófiai műként olvasunk egy voltaképpen pszichológiai, lélekfilozófiai témájú könyvet, amely politikai fogalmak segítségével beszél a lélekről – és nem fordítva.
Mihez képest? Őszintén szólva szívesebben vitatkozom agysebészekkel és tábornokokkal, mint nyugdíjas vízvezetékszerelőkkel és állatgondozókkal. Nem biztos, de nagyobb a valószinűsége ugyanis, hogy érveken és adatokon alapuló vita alakul ki, ha valaki képes különbséget tenni vélemény és tény között és hallott már arról, hogyan működik a tudományos módszertan. Semmi sem zárja ki, hogy hülyeségek hangozzanak el, vagy valaki idiótának bizonyuljon, de az érv, ami ezt alátámasztja, legtöbbször nem személyeskedés.
https://www.instagram.com/p/Cyi8ozpOLHO
Ezt elfogadom.