Köszönjük az alapos tájékoztatást. Ha valóban így működnének a dolgok, (mert így kellene), akkor Magyarország jogállam lenne, nem pedig egy poshadt, feudalista fekete lyuk.
* Orbán öccsének haverja volt Kónya Endre, szabad szemmel kvázi látható földrajzi távolságon belül, brutális szociális hálóba ágyazottan.
* Mekkora elbizakodottság és/vagy elemi életösztön teljes hiánya kell ahhoz, hogy nyilvánosság elöl rejtegessen valaki olyan processzust, amit keresztülvert a teljes apparátuson (sok szem láttára). Miközben Orbán ugye folyamatosan gyűjti az ellenségeit, belföldön és külföldön és csak abban bízhat, hogy a függésben tartott alattvalók mindegyike zsold-morzsáért végletekig kitart mellette.
* Van még egy szál, ami érdemes a vesézésre: kegyelmi döntés láthatósága (horribile dictu indoklása). Itt ugye az a speciális helyzet áll fenn, amennyiben jól vettem le a történéseket, hogy Kónya Endrének nem volt elég a kegyelem maga, hanem vitte tovább az ügyét, hogy jogilag is semmisítsék meg az elítélésének alapját, iratokba foglalva kvázi érvként a kegyelmet magát. Ez lehetett a perdöntő momentum, ami napvilágra segítette az egész sztorit, minden fertelmével.
Ja,de az nem igaz, hogy az IM döntése a Sándor-palota IGEN-je után már csak politikai lehet (akár IGEN, akár NEM)? Mármint nem ellenjegyezni a legfőbb állami méltóság döntését szükségképpen kifejez egy vele szembe menő erős politikai akaratot. Tehát azon a ponton, hogy a köztársasági elnök nem fogadta meg az IM szakmai javaslatát, végképp politikai síkra terelődött az ügy.
(Ezt nem azért kérdem, hogy ettől jobb vagy rosszabb arc lenne bármelyik szereplő, csak a tisztánlátás végett.)
Nagyon kellenek az ilyen jogi szempontbol edukalo es magyarazo irasok. Koszi
De, tudna válaszolni Novák is. Csak el kellene mondania, hogy ki szólt oda neki...
Köszönjük az alapos tájékoztatást. Ha valóban így működnének a dolgok, (mert így kellene), akkor Magyarország jogállam lenne, nem pedig egy poshadt, feudalista fekete lyuk.
* Orbán öccsének haverja volt Kónya Endre, szabad szemmel kvázi látható földrajzi távolságon belül, brutális szociális hálóba ágyazottan.
* Mekkora elbizakodottság és/vagy elemi életösztön teljes hiánya kell ahhoz, hogy nyilvánosság elöl rejtegessen valaki olyan processzust, amit keresztülvert a teljes apparátuson (sok szem láttára). Miközben Orbán ugye folyamatosan gyűjti az ellenségeit, belföldön és külföldön és csak abban bízhat, hogy a függésben tartott alattvalók mindegyike zsold-morzsáért végletekig kitart mellette.
* Van még egy szál, ami érdemes a vesézésre: kegyelmi döntés láthatósága (horribile dictu indoklása). Itt ugye az a speciális helyzet áll fenn, amennyiben jól vettem le a történéseket, hogy Kónya Endrének nem volt elég a kegyelem maga, hanem vitte tovább az ügyét, hogy jogilag is semmisítsék meg az elítélésének alapját, iratokba foglalva kvázi érvként a kegyelmet magát. Ez lehetett a perdöntő momentum, ami napvilágra segítette az egész sztorit, minden fertelmével.
Ja,de az nem igaz, hogy az IM döntése a Sándor-palota IGEN-je után már csak politikai lehet (akár IGEN, akár NEM)? Mármint nem ellenjegyezni a legfőbb állami méltóság döntését szükségképpen kifejez egy vele szembe menő erős politikai akaratot. Tehát azon a ponton, hogy a köztársasági elnök nem fogadta meg az IM szakmai javaslatát, végképp politikai síkra terelődött az ügy.
(Ezt nem azért kérdem, hogy ettől jobb vagy rosszabb arc lenne bármelyik szereplő, csak a tisztánlátás végett.)