Kampány a világ körül

Mai cikkemben három választással foglalkozok, megtartásuk sorrendjében. Mindegyik esetében vannak általános politikai tanulságok is.

Német tartományi választások, 2024 szeptember

Nem túlzás azt állítani, hogy a Németország politikai földrengéssel néz szembe. Három egykori NDK-tartományban tartanak választásokat. Szeptember 1-én Szászországban és Türingiában, 22-én pedig Brandenburgban.

Abban semmi meglepő nincs, hogy ezekben a tartományokban az egykori NSZK-tól nagyon eltérő hangja van a politikának. A társadalmi problémák elég szövevényesek, mert egyszerre érvényesül az összedőlt versenyképtelen keleti gazdaságok után maradt problémarendszer és rettegnek a nyugati tartományokat komoly problémaként sujtó iszlám bevándorlástól, pontosabban annak a szélsőséges változatától. Utóbbiról nemrég itt írtam:

A pogromban mindig a rendes ember ablakát törik be

Az sem meglepő, hogy az AfD erős, legalábbis az EP választások óta semmiképp. Emlékeztetőnek, az EP választásokon ezek a tartományok így szavaztak, még a Szavazófülke podcastre készülve kiszedtem táblázatba:

A jelenlegi helyzetet kedvenc német nyelvű napilapom a Neue Zürcher Zeitung cikkében néztem meg.

Türingiában a CDU lassan, de gyengül, a Linke (az egykori keletnémet állampárt utóda) hatalmas gyomrost kapott a BSW-től, de mindkét párt kétszámjegyű, az AfD magabiztosan vezet. Az SPD és a Zöldek bejutási küszöb környékén, FDP sehol.

Türingiában a választókat leginkább foglalkoztató öt téma: bevándorlás, képzés, gazdaság, kiábrándulás a politikából, szociális igazságtalanság.

Szászországban a CDU átvette a vezetést, az AfD szorosan a nyomában, harmadik helyen kétszámjegyű eredménnyel a BSW, a Linke, a szocdemek és a zöldek a bejutási határon billegnek, FDP nem mérhető.

Szászország vezető témái: Bevándorlás, képzés, szociális igazságtalanság, gazdaság, a politika jobbra tolódása (“Rechtsruck”).

Már a jó hajrá se lesz elég

Egyik kedvenc facebook csoportomban, ahol Ukrajna támogatása rendszeresen téma, előjött Michael Kretschmer egyik nyilatkozata, amelyben az Ukrajnának nyújtott fegyverszállítások csökkentését sürgette.

Michael Kretschmer

Kretschmerről érdemes tudni, hogy ő egy igen rossz lovon tud rajta maradni Szászországban, melynek 2017 óta miniszterelnöke. Ennek megfelelően vannak meredek nyilatkozatai, kb. a “ha olyan okosak vagytok, gyertek el Görlitzbe vagy Bautzenbe, nyugdíjas vagongyári munkásoknak elmagyarázni a genderlméletet. Vagy hagyjatok engem békén és örüljetek, hogy nem az AfD vagy a komcsik vezetik a tartományt”. Kissé önjáró, kényesebb ízlésűek ilyen esetekben szoktak elszabadult hajóágyút emlegetni.

Miért áll neki Kretschmer teli pofával Putyin propagandát üvölteni? Nézzünk rá a számokra, ott a válasz. Pontosan tudja, hogy az, hogy Németország szállít fegyvert, az már kész tény, akármit nyilatkozik ő. Viszont az agymosott AfD és BSW szavazóknak nem lehet, mint egy jó magyar aufklérista fővárosi politikus, azt mondani, hogy hülyék vagytok kedves választópolgárok. Ez most az az eset, amikor a politikus beáll seggberúgós körtáncot járni, vagy megkóstolja a helyiek különleges (és igen rossz) naspolyapálinkáját és jó képet vág hozzá, ha ez kell a győzelemhez.

Nem jön ki a matek

Ezzel együtt, ha Kretschmer huszáros hajrával még 5%-ot rápakol, lesznek orrot befogó szavazók, a Hold belép a Vízöntőbe és az Ökörhajcsárba egyszerre, szóval a legjobb eredmény is tán épp elég lesz ahhoz, hogy Kretschmer hajszállal többséget kalapáljon össze. Sokkal valószínűbb azonban az, hogy az AfD-vel szemben kisebbségi kormányt kell vinnie és bíznia abban, hogy a BSW-vel (Sahra Wagenknecht elmebeteg komcsi mozgalma) kinyírják egymást.

Türingiában még ilyen remény sincs, ott az AfD simán nyerni fog és még ha mindenki összefog ellene (nem fog) akkor se nagyon bírnak kormányt alakítani.

A német politikának valójában szerencséje van

A mostani kormánykoalíciót elképesztő gyenge teljesítménye mellett az jellemzi, ami a fentebb említett aufklérista pesti politikusokat: a saját igazukba vetett mélységes hit. Az SPD belső berkeiben zajló fingreszelés a Holdról is látszik, a Zöldek pedig pontosan azok a “slim fit szerkós, latte-avokádós, mindenmentes öntetszelgő politikusok” akikről a Doktor Miniszter Elnök Úr beszélt Tusványoson. A német külügy a nemzetközi politikában úgy szerepel, mint félfülű csacsi az epsomi derbin.

De ha ez még nem lenne elég, a világ egyik leggazdagabb országában, a még Merkel és a néhai Wolfgang Schäuble alatt tökélyre vitt alkotmányos fillérbaszást Christian Lindner, a harmadik koalíciós partner FDP elnöke, pénzügyminiszterként még tovább fejlesztette. Ennek megfelelően a világ első számú vasútgyártó nagyhatalmánál pl. rogyadozik az államvasút…mert nincs rá pénz.

Egy pofon már jött az EP választásokon, amely az addig “inkább esélyes” Friedrich Merz CDU-elnökből első számú esélyest csinált. A mostani pofon pedig arra lesz jó, hogy mindenki belássa, hogy lefőtt a szójalatte, a társadalmi elégedetlenséggel valamit kezdeni kell. A múltkori cikkben idéztem a táblázatot, amelyből az látszik, hogy a gazdasági elit egy része már úgy van vele, hogy jöjjön aminek jönnie kell, vagyis az AfD-t beárazták és ahogy Franciaországban most majd Németországban is meg kell tanulni együtt élni a mainstream politikai szélsőjobboldallal.

Trump az új Biden

Amerikában Joe Biden visszaléptetése óta Kamala Harris mézesheteit éli. A sajtó nem republikánus része nagyon örül, hogy van egy tiszta “nem Trump” jelölt, akinek csak a szokásos politikusi gondjai-botrányai vannak, és nem kell attól tartani, hogy élő adásban ragadja el a végelgyengülés.

Kamala Harris viszont sokáig nem volt népszerű politikus és ennek részben az volt az oka, hogy a saját - ottani mércével - igen progresszív agendáját tolja, elég kevés kompromisszumkészséggel. Ez nem feltétlenül személyes jellemhiba, a politikai szocializációja a - helyi mércével - ultraprogresszív Kaliforniában zajlott.

Viszont mióta ő az - egyelőre még nem hivatalos - demokrata elnökjelölt, rendkívül fegyelmezetten kampányol…és kerüli a sajtót. Egyelőre “hazai pályás” rendezvényeken lép fel, gondosan megírt beszédeket - sokszor súgógépről - előadva. Előbb-utóbb majd bele kell mennie éles helyzetekbe, de egyelőre jól elvan azzal, hogy kimaxolja az újdonság erejét.

Dad, az alelnök

Sokáig tippelték azt, hogy Kam Harris alelnökjelöltje Josh Shapiro pennsylvaniai kormányzó lesz, aki a demokrata párton belül inkább a centrista irányhoz tartozik. Helyette Tim Walz, minnesotai kormányzót választotta, aki szintén az inkább progresszív irányt képviseli, a komplett amerikai jobber mémvilág most azzal van elfoglalva hogy tampont és intimbetétet rakatott ki ingyen az iskolákban, de a fiú vécékben is, mondván hogy lehetnek transzgender fiúk, akik menstruálnak.

Ez nyilván szimbolikus politizálás, és egyébként az emberek 99%-nak tök mindegy, hogy van-e tampon a fiú budiban is vagy nincs. (személyes véleményem: 1) legyen nyugodtan 2) még mindig vannak olyanok férfiak akik ájuldoznak egy darab véres papírgyári termék látványától, szokjon szépen hozzá, hogy ha lesz csaja, a fürdőszobában lesz egy komplett polc tele menstruációs izékkel 3) ahol a menstruációs szegénység probléma, ott simán elő tud fordulni hogy a fiú az anyjának/nővérének fog hazavinni pár darabot a kirakott cuccból, nem árt az ilyen érzékenyítés)…de a republikánus bloggerek elnevezték Tampon Timnek.

Tim Walz

Ezzel az az egy apró gond van, hogy az ingadozó államok szavazói nagyrészt az ún. Suburbia, az amerikai nagy elővárosok jómódú női szavazói.

Az ő megmozdításuk az igazi művészet. A férfiak mennek dühből szavazni, a nyugdíjasok mennek dühből szavazni, a fiatalok mennek dühből szavazni, és mindegyikről elég pontosan lehet tudni, hogy kire fog szavazni. A 35-55 éves, nyugis középosztálybeli életet élő nők megmozdítása és meggyőzése döntő a választás kimenetele szempontjából. Ezek a nők járnak bevárásolni, így pl. a Biden-érát sújtó infláció kiváló téma lenne…ehelyett tamponoznak, olyan nőknek, akik nagyrészt maguk is menstruálnak, és tinédzser lányuk van…

Tim Walz pedig köszöni jól van, játssza a joviális “Midwestern dad” karaktert és röhög a markába.

Kapkodó Trump

Ameddig Biden versenyben volt, Trumpnak viszonylag egyszerű volt kampányolni. Vannak létező problémák: leginkább az infláció és a déli határon zajló migrációs válság, és még van pár (ópiátok, BLM mozgalom, pro-palesztin randalírozások stb.) amelyek nem ekkorák, de azért bőven használhatók. Ezek nem voltak amikor ő volt az elnök. Így más dolga nem volt, mint az sulykolni, hogy ez az alkalmatlan vénember Biden csinálta ezt, és ha nem váltjuk le, ezek a problémák csak súlyosbodni fognak. Egyszerű üzenet.

Ráadásul a demokraták megtették neki azt a szívességet hogy a személyét támadták, és nem reagáltak érdemben a problémafelvetéseire. Na ez változott meg, és nem a Demokraták miatt. Ugyanis Trump, aki - ahogy a Doktor Miniszter Elnök Úr mondaná - egy igazi utcai harcos, eldobva eddigi, magához képest rendkívül fegyelmezett kampányolását, elkezdte Kamala Harrist támadni.

Kamikaze kampány

Ebben olyan mestervágások voltak, mint Harris fekete identitásának megkérdőjelezése. Ez két szempontból is óriási öngól volt. Egyrészt Kamala Harris fekete identitása nehezen kérdőjelezhető meg. BA diplomáját a Howard Universityn szerezte, ez egy “historically black” iskola, vagyis az 1964 előtti szegregációs időkben feketéknek alapított és azóta is nagyrészt feketék által látogatott. Ráadásul ott tagja volt az Alpha Kappa Alpha nevű, kifejezetten fekete lányoknak alapított diákszervezetnek. Ennél nehéz feketébb értelmiséginek lenni…

A másik gond meg az, hogy ha van, amire egy amerikai fekete allergiás, az az, ha egy fehér ember elkezdi neki elmagyarázni hogy mi is az a fekete identitás és hogy kell feketének lenni. Itt felsejlik a “hogy kell jó niggernek lenni” emléke. Ezzel az egy mondattal Trump elintézte, hogy feketék ne nagyon szavazzanak rá…

Minime, avagy hogy válasszunk alelnököt?

Nincs vége, választott magának egy alelnököt, J.D. Vance ohiói szenátor személyében. JD a republikánus párt fiatal és Trumpista szárnyához tartozik, a politikai brandje az elszegényedő Rust Belt fehér lakosságának egyszerű fia. Ezzel az égvilágon semmi gond nincs, hiszen ezek az emberek meg is választották szenátornak.

Az alelnöki kampányával azonban van két gond. Az egyik, hogy ami működik Ohioban, az nem működik szövetségi szinten. Rengeteg amerikai szemében JD Vance a tipikus jobber, komplexusoktól sujtott, fölényeskedő fehér férfi. Még csak ezzel se lenne nagy gond, de JD-nek sikerül is úgy viselkedni, hogy ezeket a sztereotípiákat erősítse. A mansplainingelő fehér pöcsöket viszont nemcsak a feketék nem szeretik, hanem dobpergés…a Suburbia női szavazói sem. Akik viszont tök örülnének, ha a szomszédba Tim Walz költözne, a tipikus joviális Midwestern dad, és a feleségével szépen felöltözve átjön bemutatkozni…

JD Vance

A másik gond, hogy az alelnök választásának két szempontja szokott lenni és JD Vance ezeknek nem felel meg. Az egyik szempont, hogy kiegészíti az elnökjelölt politikai brandjét. Kamala Harris egy (amerikai mércével) progresszív politikus, akin ez egyrészt látszik, másrészt pedig olyan etnikai háttere van, ami tetszik vagy nem, bizonyos szavazói rétegekekben idegenkedéssel találkozik. Jön tehát Walz, aki szintén progresszívnek számít, viszont ő hozza a klasszikus hatvanas éveiben járó fehér férfi sztereotípiát. A másik szempont, hogy a párton belül megnyerje olyan klikkek szimpátiáját, akikét meg kell nyerni. Walz elég balos ahhoz, hogy a a demokrata párt bal széle ne lázadjon ellene.

Ehhez képest JD Vance Trump mellett gyakorlatilag olyan, mint Kicsi Én Doktor Genya mellett. Ugyanazt tudja mint Trump, ugyanazokhoz a szavazókhoz tud szólni, egy centit sem tud szélesíteni Trump szavazóbázisán. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy ő sikertelen vagy rossz választás lenne, de az biztos, hogy a klasszikus amerikai politizálás szabályainak nem felel meg.

Ez pedig aggasztja a kampányteamet és Trump támogatóit. Harris elkezdte lehagyni szponzorkeresésben és közvéleménykutatásokban Trumpot. Az Elon Musk interjú finoman szólva nem segített a dolgokon, most visszahozták a 2016-os kampányt vezető Corey Lewandowskit, hogy segítsen megállítani a szétesést.

Ellentétben tehát Kelet-Németországgal, ahol finis van és már csak pár százalékot lehet mozgatni, Amerikában még majdnem két hónap van, lehet még alakítani, viszont Trump esetében két dolog gyönyörűen látszik: az egyik, hogy 77 évesen ő se sokkal frissebb mint Biden, a másik hogy sikeresen változtatta a pártját olyanná, hogy az nem tud reagálni a változásokra hogy ha nem is személycserével, de legalább egy jó szervezeti reakcióval.

És mi van Magyarországon?

Meleg. Idegbaj. Feszkó. Szegény Rogán alig győzi gyártan a műbalhékat a Fanta narancstól kezdve az algériai boxolónőig (aki 2016 óta rendszeresen indul világversenyeken, az előző olimpián is ott volt, csak sokáig nem bírt az első fordulón túljutni, mert mindig megverték. Hogy kik? Nők.

Anastasia Beljakova, Kellie Harrington (a barna hajú, a szőke a felesége) és Karina Ibragimova. Mindannyian az első fordulóban verték Imane Khelifet világversenyen.

Mindez persze azért megy, hogy ne azzal foglalkozzunk, hogy a MÁV az utolsókat rúgja, meg hogy a nagy hőhullámban kórházba kerülni, az bizony azt jelenti, hogy a kórteremben negyven fok lesz.

Na ezt ment megmérni Magyar Péter. Az ő választása nem egy és nem két hónap múlva jön, hanem bő másfél év múlva. De már neki is ketyeg a kampány, és ellentétben a magyar politika kabócapártjaival (és rendes voltam, írhattam volna cserebogarat is) amelyek négy évente kezdenek hangos ciripelésbe, ő csinál valamit közben is.

Felróják neki, hogy egy rámenős, hiper-asszertív, öntelt pöcs módjára viselkedik. Ebben van valami, nekem se szimpatikus a dolog, de azért tegyünk fel egy kérdést: ismerünk mi ebben az országban a nyilvánosság előtt szereplő olyan vezetőt, politikait vagy gazdaságit, aki nem egy rámenős, hiper-asszertív, öntelt pöcs?

A német Kretschmernél felvázoltuk, hogy az ottani szavazóknak a magvas féligazságokat mondó ember kell. Kam Harris, Walz, Trump, JD Vance esetében hosszan elemeztük, hogy mindannyian igyekeznek megfelelni egy vagy több szavazócsoport vezetőről alkotott képének.

Szóval, amikor Magyar Pétert látjuk, meg a 30%-os eredményét, miközben a pasas bicskanyitogató módon nyilvánul meg, akkor tessék észben tartani, hogy milyen alakokat válaszottunk meg az elmúlt harminc évben miniszterelnöknek. Nekünk ez a képünk a vezetőről, és…Magyar Péter ennek igyekszik megfelelni. Hogy esetleg magánemberként is ilyen? Lehet. De ha nem is lenne ilyen, akkor is ilyennek kellene látszania. Persze majd le kell higgadnia valamennyire, de nem nagyon. Ő Magyarországnak a miniszterelnöke akar lenni. Ez az az ország, ahol a szavazótábor jelentős része a leállósávban előz, tilosban parkol és ellopja a törölközőt a szállodából. És aki nem egy hiper-asszertív, rámenős, legalább verbálisan erőszakos alak, semmibe se nézi. Sajnálom.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.