Francia választópolgárként azt tenném még hozzá, hogy (1) az RN relatíve alacsony, 51.49%-os EP választási részvétel mellett szerzett 31.4%-ot, amiben sok volt a protestszavazat. A kétfordulós nemzetgyűlési választásoknál az EP eredmény okozta "köztársasági felriadás" ("sursaut républicain") miatt várható magasabb részvétel mellett az RN nem biztos, hogy szám szerint sokkal több szavazatot kap, pláne nem a második fordulóban várható összezárásokkal (választókerületi megállapodásokkal és visszalépésekkel) szemben. Végeredményben nemhogy kormányzóképes többségre, de még koalícióképes kisebbségre sem biztos, hogy számíthat. (2) Ha meg mégis, akkor 3-5 év alatt vagy az olasz Meloni, illetve a flamand belga De Wever módjára betagozódik a mainstream jobboldalba, vagy pedig különutas politikával elszigetelődik, válságba kormányozza magát és az országot, majd diszkreditálódik. Lásd a Brexit utóélete és a Tory-k lassú agóniája.
Ami Franciaorszagon kivulrol sokak szamara nem latszik, hogy mennyire gyulolt szereplo a kulfoldon eros embernek latszo Macron. Olyasmi a mostani francia helyzet, mintha harom Gyurcsany versengene a hatalomert (Macron, Melenchon, Le Pen), de a harom Gyurcsanybol mar Le Pen a legkevesbe gyulolt, es ugy tunik, mara neki van a legnagyobb szavazotabora is.
Pont ezt a két gondolatot terveztem én is idézni, szerintem nagyon találóak.
Itthon a jobboldaliságnak a kormánypárt általi kisajátítása kártékony suttyóság, de ugyanúgy a liberális, moralizáló sopánkodás se jobb. A gond az, hogy a narratívát az erősebb fél uralja, érdemi vita, érv ütköztetés pedig arról hogy egy liberális ill. konzervatív szemléletű ember hogyan gondolkozik a pl. a bevándorlásról a közhelyes paneleken túl, nincs a politikában sem, nemhogy a hétköznapi emberek között.
Francia választópolgárként azt tenném még hozzá, hogy (1) az RN relatíve alacsony, 51.49%-os EP választási részvétel mellett szerzett 31.4%-ot, amiben sok volt a protestszavazat. A kétfordulós nemzetgyűlési választásoknál az EP eredmény okozta "köztársasági felriadás" ("sursaut républicain") miatt várható magasabb részvétel mellett az RN nem biztos, hogy szám szerint sokkal több szavazatot kap, pláne nem a második fordulóban várható összezárásokkal (választókerületi megállapodásokkal és visszalépésekkel) szemben. Végeredményben nemhogy kormányzóképes többségre, de még koalícióképes kisebbségre sem biztos, hogy számíthat. (2) Ha meg mégis, akkor 3-5 év alatt vagy az olasz Meloni, illetve a flamand belga De Wever módjára betagozódik a mainstream jobboldalba, vagy pedig különutas politikával elszigetelődik, válságba kormányozza magát és az országot, majd diszkreditálódik. Lásd a Brexit utóélete és a Tory-k lassú agóniája.
Szívesen látnám Macront egy jövőbeli Európai Köztársaság elnöki posztján!
Ezert is volt marha szomoru nekem, hogy europa-szerte gyengen szerepelt a renew europe :(
Ami Franciaorszagon kivulrol sokak szamara nem latszik, hogy mennyire gyulolt szereplo a kulfoldon eros embernek latszo Macron. Olyasmi a mostani francia helyzet, mintha harom Gyurcsany versengene a hatalomert (Macron, Melenchon, Le Pen), de a harom Gyurcsanybol mar Le Pen a legkevesbe gyulolt, es ugy tunik, mara neki van a legnagyobb szavazotabora is.
Mondjuk a ruszkiszopó szélsőjobbos "nacionalizmusnál" képmutatóbb baromság nem nagyon van...
Pont ezt a két gondolatot terveztem én is idézni, szerintem nagyon találóak.
Itthon a jobboldaliságnak a kormánypárt általi kisajátítása kártékony suttyóság, de ugyanúgy a liberális, moralizáló sopánkodás se jobb. A gond az, hogy a narratívát az erősebb fél uralja, érdemi vita, érv ütköztetés pedig arról hogy egy liberális ill. konzervatív szemléletű ember hogyan gondolkozik a pl. a bevándorlásról a közhelyes paneleken túl, nincs a politikában sem, nemhogy a hétköznapi emberek között.