Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa az éjjel elfogadta azt a törvénycsomagot, amely szombaton az alsóházon is átment. A szenátorok 79-18 arányban mondtak igent, három republikánus szenátor nem szavazott. Mi várható? Legkésőbb azóta, hogy az alsóházban Mike Johnson bejelentette hogy lesz szavazás, alighanem komoly logisztikai előkészítés folyt. Eleve megvoltak a tervek arra, hogy mit kéne szállítani (Biden először tavaly nyáron kérte a törvényhozás felhatalmazását további segítségnyújtásra). Németországi és lengyelországi raktárakban van a továbbítandó hadfelszerelés egy része.
"Más szavakkal: Ukrajna hónapok óta vérrel helyettesíti a nyugati támogatást."
Nem hónapok óta, hanem kb két éve. (Mióta lefújták az isztambuli tárgyalásokat).
Ugyanis azóta konkrétan látszik és tudható, hogy a nyugati támogatás a győzelemre nem elég. Soha, egy pillanatra nem volt annyi a nyugati támogatás, hogy az a háború végéhez közelebb hozta volna az ukránokat.
A durva, hogy ez nem csak senkit sem zavar nyugaton, hanem még eladják jóemberkedésként, hogy ők mennyit segítenek az ukránoknak.
Nézd: dönthetnek úgy az ukránok, hogy ez nekik ennyi vért nem ér meg, és inkább lesznek Oroszország része.
Félre ne érts, engem is frusztrál, hogy ilyen töketlen/megvásárolt vezetőink vannak, sehol egy Churchill. Komolyan aggasztó hosszú távon a saját biztonságunkra nézve is. Ha én lennék vezető helyzetben, akkor már épült volna 20 új lőszergyár ami 7/24 ontaná a cuccot ami menne rögtön az ukránokhoz.
De ettől függetlenül az ukránok döntése, hogy mennyi vért ér meg nekik a dolog, nem szeretem azt a narratívát, ahol ők csak egy "játék a Nyugat kezében". Ez a lopakodó ruszki propaganda, amiben próbálják elhinteni, hogy az ukrán az csak egy "bábnép".
"De ettől függetlenül az ukránok döntése, hogy mennyi vért ér meg nekik a dolog, nem szeretem azt a narratívát, ahol ők csak egy "játék a Nyugat kezében". Ez a lopakodó ruszki propaganda, amiben próbálják elhinteni, hogy az ukrán az csak egy "bábnép"."
Én sem szeretem ezt a narratívát, de figyelembe véve, hogy Isztambulban mit ajánlottak az oroszok (gyakorlatilag Ukrajna finnlandizációját) és ezt nyugati nyomásra az ukrán politikai vezetés elutasította - nehéz azt mondani, hogy nem bábok. Valószínűnek tartom, hogy a korai sikerek, az orosz hadsereg balfaszsága, az ukránok felbőszültsége és Bucsa után egy ilyen üzletet az ukrán nép is visszautasított volna, ha tud róla.
Itt jön képbe szerintem az "áldozat segítőként" tetszelgők felelőssége.
Ugyanis nekik kellene észnél lenni, mert a támadó és az áldozat a konfliktusban egzisztenciálisan érintett - és érzelmileg erősen felindult - reális döntéshozatalra képtelen.
(Sajnos ez már békeidőben is alap állapot nyugaton).
Ráadásul ha a megmentő végtelen anyagi kötelezettséget vállal, miközben a döntést a konfliktus végéről az áldozat kezébe helyezi, akkor végül is ki irányít kit? Ki mit vállal kiért, és mit vár el a másiktól?
Az ukránok, akiknek a vére folyik, joggal várják el, hogy a Nyugat akkor lesz szíves átállni háborús üzemmódba, és mindössze a pénzét és életszínvonalát nem sajnálva támogatni őket vassal - ha már megígérte. De ha ezt a Nyugatiak nem vállalták be, akkor ki vert át kit, és kinek a felelőssége az ukránok kivéreztetése? Vajon az ukránok ezzel kalkuláltak, amikor bíztak a Nyugatban? Biztos vagyok benn, hogy kurvára nem. s
És ki az aki számba vette (számba kellett volna vennie), hogy mi van akkor ha katonailag megverjük az oroszokat? Mi történik akkor? Itt mindenki azt hitte, hogy jól megverik a totál balfasz ruszki sereget, aminek a végén az Azovi-tenger partján várja őket egy tárgyalóasztal, bilincsbe vert Putyinnal, aláírásra kész, kapitulációról szóló okmányokkal?
Ha igen, akkor itt mindenki illúzióban élt, és elég világos, hogy ezért a Nyugatot terheli a felelősség. Mert egy olyan konfliktusba vitték őket, amiből minden látszat ellenére akkor sem volt kiút, és ma sincs.
A végén rosszabb lesz Ukrajnának mint előtte volt, csak mellette még el is vérzett sok százezer emberük, és szarrá ment az országuk. Ezért bizony a Nyugat a hibás - akkor is, ha az ukránok harcolni akartak és még mindig akarnak.
Churchillt meg hagyjuk. Ha akkor a németeknek lett volna atombombájuk, ma Chamberlain volna Churchill, aki megmentette a világot.
TLDR: nem azért nem jött össze ott a béke, mert a Nyugat "felbőszítette" az ukránokat, hanem mert az ukránok nem kapták volna meg azokat a védelmi garanciákat se a Nyugattól, se Oroszországtól, ami a "finnlandizációt" jelentette volna. Az egyik bukópont pont az volt, hogy a nyugati országok nem álltak bele abba, hogy garantáltan katonákat küldjenek ha a jövőben újra támadna Oroszország. Szóval a nyugat balfaszkodó teszetosza hozzáállása már az elejétől nyilvánvaló volt az ukránoknak.
No meg amúgy is: Putyin konzisztensen nyilatkozza évtizedek óta, hogy Ukrajna kiszakadása igazságtalan, hogy az Oroszország része, ukránok valójában nincsenek is. Hosszútávon soha nem fogadott volna el egy olyan konstrukciót ami Finnországgal volt.
Meg a hasonlatoddal is vitatkoznék. Értem a dolgot, de Ukrajna nem egy bántalmazott feleség, hanem egy szuverén ország egy választott parlamenttel, kormánnyal, (többé-kevésbé) elkülönülő hatalmi ágakkal. Csupa olyan vezetővel, akinek az a dolga, hogy objektíven meg tudja ítélni ezeket a helyzeteket. Ennek ellenére a hadvezetés és a kormány úgy gondolta képesek beleállni ebbe. Ismétlem, tucatnyi választott szakember/politikus, akiket azért választottak meg, hogy ilyen helyzetekben döntéseket hozzanak. Ha te egy bántalmazott áldozathoz hasonlítod őket, aki nem képes önállóan helyes döntéseket hozni, akkor igenis elveszed a "nagykorúságukat". Ebből egyenesen következne, hogy Ukrajna nem képes önállóan kormányozni magát, egy gyámra van szüksége.
Annak soha semmi jele nem volt, hogy a Nyugat "végtelen anyagi felelősséget vállalna". Sőt. Én még emlékszem, hogy 2022 tavaszán még arról ment a vinnyogás, hogy tankokat sem szabad adni az ukránoknak, mert akkor jön az atom... Ez fényévekre van a korlátlan támogatástól.
Nagyjából mindenben azt támasztja alá, amit mondok.
A Nyugatban nem volt fogadókészség a diplomáciai megoldásra.
Amikor elfogadták 22 április elején a megállapodás tervezetet, megjelent Johnson, aztán két hét múlva Blinken, és további támogatásokat ígért (Arahamija 2023-as vallomása szerint Johnson kijelentette, hogy semmit sem szabad aláírni az oroszokkal).
Nem mondom, hogy egyértelmű nyugati nyomás volt, de a Nyugat nem állt ki a tervezet és a diplomáciai megoldás mellett, miközben az ukránok sikereket értek el a fronton. A kettő együtt azt az érzést kelthette az ukránokban, hogy itt bizony lehet nyerni. Hogy a nyugat majd segít annyit, amivel ők nyerhetnek.
És ebben kellett volna a nyugati józan ész (ami ugye nincs). Hogy nem, ezt a háborút Ukrajna nem fogja tudni megnyerni - és valószínűleg soha többet nem kap olyan ajánlatot a ruszkiktól mint akkor.
Ahogy a cikk is írja: egyből egy végleges, mindent átfogó, hosszú távú megállapodásra akartak jutni, ahelyett, hogy arra koncentráltak volna, ami rövid távon elérhető. És az bizony nem volt kevés.
Az szerintem nem érv, hogy Putyin úgy is megszegte volna. A minszki megállapodásokat meg a nyugat és Ukrajna szarta le már aláírásukkor (mint ugye az is kiderült), szóval a bizalmatlanság nem hiába kölcsönös. Amikor azért nem teszel semmit, mert nem tudsz megtenni mindent, vagy a kevés úgysem ér semmit, azt úgy hívják: ostobaság.
"Annak soha semmi jele nem volt, hogy a Nyugat "végtelen anyagi felelősséget vállalna"
Ezzel csak arra gondoltam, hogy ahhoz, hogy ezt a háborút meg tudja Ukrajna nyerni, ez lett volna a minimum. Hogy a nyugat szügyig beleáll az anyagi és fegyvertámogatásba, akár azon az áron is, hogy az bizony komoly terheket rak az állampolgáraira - és pl a 2000 raktárban álló Abramsból nem 39-t küldenek, hanem mondjuk 600-t. A nyugat baszni is akart meg szűz is maradni. Az ukránok meg haljanak meg.
De még ha így is lett volna, akkor sincs még megoldás a konfliktusra, mert hiába verték volna ki az oroszokat a Donbaszból is, a Krímből is, ott véget ért volna a háború? Lószart mama: már előtte totális orosz mozgósítás és/vagy taktikai atomcsapás lett volna. (Mese habbal az is, hogy erre kitört volna a totális atomháború. Nem törne ki.)
Szóval összefoglalva:
A Nyugatnak nem tetszett a diplomáciai megoldás, nem akart hosszútávon elköteleződni Ukrajna semlegessége mellett, nem akart biztonsági garanciákat vállalni, azt hitte, hogy az ukrán vér + a nyugati vas majd megnyerheti a háborút, de nem volt sem hajlandó sem képes ehhez elég vasat adni - és ezt a teszetoszaságot látva az ukránok még is úgy ítélték meg, hogy jó döntés a háború folytatása.
Igen, ezek alapján azt gondolom: nyugat ilyen szempontból erkölcstelen volt, és a ruszki tank elé lökte az ukránokat, az ukrán politikai vezetés (és igen, a nép is) meg hülye, és ugrott magától is. (És igen, még mindig az oroszok a hibásak az egészért, de a nyugat és az ukrán politikum meg szorosan ott van mögötte).
És igen: el veszem a politikai vezetés nagykorúságát, mert szemmel láthatólag nem tudtak észszerű döntést hozni - és ezt belátni sem. Hogy a nyugat hülye volt e, gátlástalan, vagy csak önérdek követő, azt nem tudom. De az ukránok meghalnak, az oroszok ölik meg őket, és a nyugat pedig ezt hagyja, pedig bőven tudna tenni ellene.
Hát, sokmindenben egyetértünk, amiben meg nem (pld. kit hogyan milyen erkölcsi felelősség terhel) azok nem olyan kérdések amiben meg fogjuk győzni egymást. Úgyhogy köszönöm hogy leírtad a gondolataid, de felesleges ezt tovább rágni.
Annyit azért hozzátennék, hogy könnyű utólag okosnak lenni. A fene sem gondolta volna, hogy az orosz nép ma elviseli ezt a darálót ami ott megy. Ha nekem a háború előtt valaki azt mondja, hogy az ukránok sokszázezres veszteséget okoznak a ruszkiknak, azok meg mennek simán tovább előre, azt kiröhögtem volna. Mert persze lehet példálózni a világháborúval, de az egy másik korszak volt.
Nem gondoltam, hogy 2022-ben egy civilizált nép elviseli, hogy százezrével hulljon egy teljesen felesleges hódító háború miatt. Vagy ebben tévedtem, vagy túlbecsültem az oroszok civilizáltságát. Zsaluznij tavaly őszi nyilatkozataiból az derült ki számomra, hogy ezt ők meg a Nyugat is benézte.
Elég sokan, elég sokfelé felhívták a figyelmet arra, hogy sokkal valószínűbb az lesz, ami most van, mint amire számítottak.
Ugyanis a fősodratú média ezt sulykolta, aki meg feltette a mutatóujját, hogy esetleg nézzük már meg mégis, hogy igaz e, helyből megkapta a putyinista bélyeget. Ez igaz volt a fegyverekre, a szankciókra, a ruszkik alkalmazkodóképességére, mindenre. (Oroszország egy háborút adott fel belső elégedetlenség miatt, de ahhoz is három év és a mostaninak a sokszoros vesztesége kellett. A fősodratú média azt hitte - most is azt hiszi - hogy a városi nyugatos oroszok elegen vannak ehhez. Elég világos volt már akkor is, hogy nem, nincsenek).
Itt nem arról van szó, hogy bocsi, elszámoltuk hogy mennyibe kerül az autópálya: egy nemzet életét és jövőjét rakták fel az orosz rulettre.
Azért köszönöm az értékes gondolatokat, észrevételeket, szép hétvégét!
Ja még annyit: tudomásom szerint Finnország semlegességét a Nyugat felvállaltan nem garantálta (bár állítólag volt titkos megállapodás az USA-finnek viszonylatban) - azt a szovjetek garantálták azért cserébe, hogy a finn külpolitikába beleszólhatnak (vagyis a finnek alárandelték magukat a szovjet külpol céloknak) - ellenben a belpolba nem szólnak bele (persze abba is bele-beleavatkoztak).
Szóval ez nem a teljes szuverenitás, de azért mint a finnek példája mutatja, lehet jól kijönni belőle.
1. Imádom ezeket az írásokat :)
2. a szenátorok 1/3-dank 2 évenkénti "cseréje" szerintem az amerikai politikai berendezkedés egyik legzseniálisabb húzása.
3. A demokraták szavazatai nélkül Mike Johnson eltávolítható? Ha nem, mi a jobb a demokratáknak: bevédeni vagy megbuktatni?
"Más szavakkal: Ukrajna hónapok óta vérrel helyettesíti a nyugati támogatást."
Nem hónapok óta, hanem kb két éve. (Mióta lefújták az isztambuli tárgyalásokat).
Ugyanis azóta konkrétan látszik és tudható, hogy a nyugati támogatás a győzelemre nem elég. Soha, egy pillanatra nem volt annyi a nyugati támogatás, hogy az a háború végéhez közelebb hozta volna az ukránokat.
A durva, hogy ez nem csak senkit sem zavar nyugaton, hanem még eladják jóemberkedésként, hogy ők mennyit segítenek az ukránoknak.
Ja, meghalni segítenek csak nekik.
Nézd: dönthetnek úgy az ukránok, hogy ez nekik ennyi vért nem ér meg, és inkább lesznek Oroszország része.
Félre ne érts, engem is frusztrál, hogy ilyen töketlen/megvásárolt vezetőink vannak, sehol egy Churchill. Komolyan aggasztó hosszú távon a saját biztonságunkra nézve is. Ha én lennék vezető helyzetben, akkor már épült volna 20 új lőszergyár ami 7/24 ontaná a cuccot ami menne rögtön az ukránokhoz.
De ettől függetlenül az ukránok döntése, hogy mennyi vért ér meg nekik a dolog, nem szeretem azt a narratívát, ahol ők csak egy "játék a Nyugat kezében". Ez a lopakodó ruszki propaganda, amiben próbálják elhinteni, hogy az ukrán az csak egy "bábnép".
"De ettől függetlenül az ukránok döntése, hogy mennyi vért ér meg nekik a dolog, nem szeretem azt a narratívát, ahol ők csak egy "játék a Nyugat kezében". Ez a lopakodó ruszki propaganda, amiben próbálják elhinteni, hogy az ukrán az csak egy "bábnép"."
Én sem szeretem ezt a narratívát, de figyelembe véve, hogy Isztambulban mit ajánlottak az oroszok (gyakorlatilag Ukrajna finnlandizációját) és ezt nyugati nyomásra az ukrán politikai vezetés elutasította - nehéz azt mondani, hogy nem bábok. Valószínűnek tartom, hogy a korai sikerek, az orosz hadsereg balfaszsága, az ukránok felbőszültsége és Bucsa után egy ilyen üzletet az ukrán nép is visszautasított volna, ha tud róla.
Itt jön képbe szerintem az "áldozat segítőként" tetszelgők felelőssége.
Ugyanis nekik kellene észnél lenni, mert a támadó és az áldozat a konfliktusban egzisztenciálisan érintett - és érzelmileg erősen felindult - reális döntéshozatalra képtelen.
(Sajnos ez már békeidőben is alap állapot nyugaton).
Ráadásul ha a megmentő végtelen anyagi kötelezettséget vállal, miközben a döntést a konfliktus végéről az áldozat kezébe helyezi, akkor végül is ki irányít kit? Ki mit vállal kiért, és mit vár el a másiktól?
Az ukránok, akiknek a vére folyik, joggal várják el, hogy a Nyugat akkor lesz szíves átállni háborús üzemmódba, és mindössze a pénzét és életszínvonalát nem sajnálva támogatni őket vassal - ha már megígérte. De ha ezt a Nyugatiak nem vállalták be, akkor ki vert át kit, és kinek a felelőssége az ukránok kivéreztetése? Vajon az ukránok ezzel kalkuláltak, amikor bíztak a Nyugatban? Biztos vagyok benn, hogy kurvára nem. s
És ki az aki számba vette (számba kellett volna vennie), hogy mi van akkor ha katonailag megverjük az oroszokat? Mi történik akkor? Itt mindenki azt hitte, hogy jól megverik a totál balfasz ruszki sereget, aminek a végén az Azovi-tenger partján várja őket egy tárgyalóasztal, bilincsbe vert Putyinnal, aláírásra kész, kapitulációról szóló okmányokkal?
Ha igen, akkor itt mindenki illúzióban élt, és elég világos, hogy ezért a Nyugatot terheli a felelősség. Mert egy olyan konfliktusba vitték őket, amiből minden látszat ellenére akkor sem volt kiút, és ma sincs.
A végén rosszabb lesz Ukrajnának mint előtte volt, csak mellette még el is vérzett sok százezer emberük, és szarrá ment az országuk. Ezért bizony a Nyugat a hibás - akkor is, ha az ukránok harcolni akartak és még mindig akarnak.
Churchillt meg hagyjuk. Ha akkor a németeknek lett volna atombombájuk, ma Chamberlain volna Churchill, aki megmentette a világot.
Olvastam egy nagyon érdekes cikket az isztambuli tárgyalásokról, ajánlom neked is:
https://www.foreignaffairs.com/ukraine/talks-could-have-ended-war-ukraine
TLDR: nem azért nem jött össze ott a béke, mert a Nyugat "felbőszítette" az ukránokat, hanem mert az ukránok nem kapták volna meg azokat a védelmi garanciákat se a Nyugattól, se Oroszországtól, ami a "finnlandizációt" jelentette volna. Az egyik bukópont pont az volt, hogy a nyugati országok nem álltak bele abba, hogy garantáltan katonákat küldjenek ha a jövőben újra támadna Oroszország. Szóval a nyugat balfaszkodó teszetosza hozzáállása már az elejétől nyilvánvaló volt az ukránoknak.
No meg amúgy is: Putyin konzisztensen nyilatkozza évtizedek óta, hogy Ukrajna kiszakadása igazságtalan, hogy az Oroszország része, ukránok valójában nincsenek is. Hosszútávon soha nem fogadott volna el egy olyan konstrukciót ami Finnországgal volt.
Meg a hasonlatoddal is vitatkoznék. Értem a dolgot, de Ukrajna nem egy bántalmazott feleség, hanem egy szuverén ország egy választott parlamenttel, kormánnyal, (többé-kevésbé) elkülönülő hatalmi ágakkal. Csupa olyan vezetővel, akinek az a dolga, hogy objektíven meg tudja ítélni ezeket a helyzeteket. Ennek ellenére a hadvezetés és a kormány úgy gondolta képesek beleállni ebbe. Ismétlem, tucatnyi választott szakember/politikus, akiket azért választottak meg, hogy ilyen helyzetekben döntéseket hozzanak. Ha te egy bántalmazott áldozathoz hasonlítod őket, aki nem képes önállóan helyes döntéseket hozni, akkor igenis elveszed a "nagykorúságukat". Ebből egyenesen következne, hogy Ukrajna nem képes önállóan kormányozni magát, egy gyámra van szüksége.
Annak soha semmi jele nem volt, hogy a Nyugat "végtelen anyagi felelősséget vállalna". Sőt. Én még emlékszem, hogy 2022 tavaszán még arról ment a vinnyogás, hogy tankokat sem szabad adni az ukránoknak, mert akkor jön az atom... Ez fényévekre van a korlátlan támogatástól.
Én is olvastam, köszi.
Nagyjából mindenben azt támasztja alá, amit mondok.
A Nyugatban nem volt fogadókészség a diplomáciai megoldásra.
Amikor elfogadták 22 április elején a megállapodás tervezetet, megjelent Johnson, aztán két hét múlva Blinken, és további támogatásokat ígért (Arahamija 2023-as vallomása szerint Johnson kijelentette, hogy semmit sem szabad aláírni az oroszokkal).
Nem mondom, hogy egyértelmű nyugati nyomás volt, de a Nyugat nem állt ki a tervezet és a diplomáciai megoldás mellett, miközben az ukránok sikereket értek el a fronton. A kettő együtt azt az érzést kelthette az ukránokban, hogy itt bizony lehet nyerni. Hogy a nyugat majd segít annyit, amivel ők nyerhetnek.
És ebben kellett volna a nyugati józan ész (ami ugye nincs). Hogy nem, ezt a háborút Ukrajna nem fogja tudni megnyerni - és valószínűleg soha többet nem kap olyan ajánlatot a ruszkiktól mint akkor.
Ahogy a cikk is írja: egyből egy végleges, mindent átfogó, hosszú távú megállapodásra akartak jutni, ahelyett, hogy arra koncentráltak volna, ami rövid távon elérhető. És az bizony nem volt kevés.
Az szerintem nem érv, hogy Putyin úgy is megszegte volna. A minszki megállapodásokat meg a nyugat és Ukrajna szarta le már aláírásukkor (mint ugye az is kiderült), szóval a bizalmatlanság nem hiába kölcsönös. Amikor azért nem teszel semmit, mert nem tudsz megtenni mindent, vagy a kevés úgysem ér semmit, azt úgy hívják: ostobaság.
"Annak soha semmi jele nem volt, hogy a Nyugat "végtelen anyagi felelősséget vállalna"
Ezzel csak arra gondoltam, hogy ahhoz, hogy ezt a háborút meg tudja Ukrajna nyerni, ez lett volna a minimum. Hogy a nyugat szügyig beleáll az anyagi és fegyvertámogatásba, akár azon az áron is, hogy az bizony komoly terheket rak az állampolgáraira - és pl a 2000 raktárban álló Abramsból nem 39-t küldenek, hanem mondjuk 600-t. A nyugat baszni is akart meg szűz is maradni. Az ukránok meg haljanak meg.
De még ha így is lett volna, akkor sincs még megoldás a konfliktusra, mert hiába verték volna ki az oroszokat a Donbaszból is, a Krímből is, ott véget ért volna a háború? Lószart mama: már előtte totális orosz mozgósítás és/vagy taktikai atomcsapás lett volna. (Mese habbal az is, hogy erre kitört volna a totális atomháború. Nem törne ki.)
Szóval összefoglalva:
A Nyugatnak nem tetszett a diplomáciai megoldás, nem akart hosszútávon elköteleződni Ukrajna semlegessége mellett, nem akart biztonsági garanciákat vállalni, azt hitte, hogy az ukrán vér + a nyugati vas majd megnyerheti a háborút, de nem volt sem hajlandó sem képes ehhez elég vasat adni - és ezt a teszetoszaságot látva az ukránok még is úgy ítélték meg, hogy jó döntés a háború folytatása.
Igen, ezek alapján azt gondolom: nyugat ilyen szempontból erkölcstelen volt, és a ruszki tank elé lökte az ukránokat, az ukrán politikai vezetés (és igen, a nép is) meg hülye, és ugrott magától is. (És igen, még mindig az oroszok a hibásak az egészért, de a nyugat és az ukrán politikum meg szorosan ott van mögötte).
És igen: el veszem a politikai vezetés nagykorúságát, mert szemmel láthatólag nem tudtak észszerű döntést hozni - és ezt belátni sem. Hogy a nyugat hülye volt e, gátlástalan, vagy csak önérdek követő, azt nem tudom. De az ukránok meghalnak, az oroszok ölik meg őket, és a nyugat pedig ezt hagyja, pedig bőven tudna tenni ellene.
Hát, sokmindenben egyetértünk, amiben meg nem (pld. kit hogyan milyen erkölcsi felelősség terhel) azok nem olyan kérdések amiben meg fogjuk győzni egymást. Úgyhogy köszönöm hogy leírtad a gondolataid, de felesleges ezt tovább rágni.
Annyit azért hozzátennék, hogy könnyű utólag okosnak lenni. A fene sem gondolta volna, hogy az orosz nép ma elviseli ezt a darálót ami ott megy. Ha nekem a háború előtt valaki azt mondja, hogy az ukránok sokszázezres veszteséget okoznak a ruszkiknak, azok meg mennek simán tovább előre, azt kiröhögtem volna. Mert persze lehet példálózni a világháborúval, de az egy másik korszak volt.
Nem gondoltam, hogy 2022-ben egy civilizált nép elviseli, hogy százezrével hulljon egy teljesen felesleges hódító háború miatt. Vagy ebben tévedtem, vagy túlbecsültem az oroszok civilizáltságát. Zsaluznij tavaly őszi nyilatkozataiból az derült ki számomra, hogy ezt ők meg a Nyugat is benézte.
Elég sokan, elég sokfelé felhívták a figyelmet arra, hogy sokkal valószínűbb az lesz, ami most van, mint amire számítottak.
Ugyanis a fősodratú média ezt sulykolta, aki meg feltette a mutatóujját, hogy esetleg nézzük már meg mégis, hogy igaz e, helyből megkapta a putyinista bélyeget. Ez igaz volt a fegyverekre, a szankciókra, a ruszkik alkalmazkodóképességére, mindenre. (Oroszország egy háborút adott fel belső elégedetlenség miatt, de ahhoz is három év és a mostaninak a sokszoros vesztesége kellett. A fősodratú média azt hitte - most is azt hiszi - hogy a városi nyugatos oroszok elegen vannak ehhez. Elég világos volt már akkor is, hogy nem, nincsenek).
Itt nem arról van szó, hogy bocsi, elszámoltuk hogy mennyibe kerül az autópálya: egy nemzet életét és jövőjét rakták fel az orosz rulettre.
Azért köszönöm az értékes gondolatokat, észrevételeket, szép hétvégét!
Ja még annyit: tudomásom szerint Finnország semlegességét a Nyugat felvállaltan nem garantálta (bár állítólag volt titkos megállapodás az USA-finnek viszonylatban) - azt a szovjetek garantálták azért cserébe, hogy a finn külpolitikába beleszólhatnak (vagyis a finnek alárandelték magukat a szovjet külpol céloknak) - ellenben a belpolba nem szólnak bele (persze abba is bele-beleavatkoztak).
Szóval ez nem a teljes szuverenitás, de azért mint a finnek példája mutatja, lehet jól kijönni belőle.