4 Comments

1. Imádom ezeket az írásokat :)

2. a szenátorok 1/3-dank 2 évenkénti "cseréje" szerintem az amerikai politikai berendezkedés egyik legzseniálisabb húzása.

3. A demokraták szavazatai nélkül Mike Johnson eltávolítható? Ha nem, mi a jobb a demokratáknak: bevédeni vagy megbuktatni?

Expand full comment
Comment removed
Apr 25
Comment removed
Expand full comment

Nézd: dönthetnek úgy az ukránok, hogy ez nekik ennyi vért nem ér meg, és inkább lesznek Oroszország része.

Félre ne érts, engem is frusztrál, hogy ilyen töketlen/megvásárolt vezetőink vannak, sehol egy Churchill. Komolyan aggasztó hosszú távon a saját biztonságunkra nézve is. Ha én lennék vezető helyzetben, akkor már épült volna 20 új lőszergyár ami 7/24 ontaná a cuccot ami menne rögtön az ukránokhoz.

De ettől függetlenül az ukránok döntése, hogy mennyi vért ér meg nekik a dolog, nem szeretem azt a narratívát, ahol ők csak egy "játék a Nyugat kezében". Ez a lopakodó ruszki propaganda, amiben próbálják elhinteni, hogy az ukrán az csak egy "bábnép".

Expand full comment
Comment removed
Apr 25
Comment removed
Expand full comment

Olvastam egy nagyon érdekes cikket az isztambuli tárgyalásokról, ajánlom neked is:

https://www.foreignaffairs.com/ukraine/talks-could-have-ended-war-ukraine

TLDR: nem azért nem jött össze ott a béke, mert a Nyugat "felbőszítette" az ukránokat, hanem mert az ukránok nem kapták volna meg azokat a védelmi garanciákat se a Nyugattól, se Oroszországtól, ami a "finnlandizációt" jelentette volna. Az egyik bukópont pont az volt, hogy a nyugati országok nem álltak bele abba, hogy garantáltan katonákat küldjenek ha a jövőben újra támadna Oroszország. Szóval a nyugat balfaszkodó teszetosza hozzáállása már az elejétől nyilvánvaló volt az ukránoknak.

No meg amúgy is: Putyin konzisztensen nyilatkozza évtizedek óta, hogy Ukrajna kiszakadása igazságtalan, hogy az Oroszország része, ukránok valójában nincsenek is. Hosszútávon soha nem fogadott volna el egy olyan konstrukciót ami Finnországgal volt.

Meg a hasonlatoddal is vitatkoznék. Értem a dolgot, de Ukrajna nem egy bántalmazott feleség, hanem egy szuverén ország egy választott parlamenttel, kormánnyal, (többé-kevésbé) elkülönülő hatalmi ágakkal. Csupa olyan vezetővel, akinek az a dolga, hogy objektíven meg tudja ítélni ezeket a helyzeteket. Ennek ellenére a hadvezetés és a kormány úgy gondolta képesek beleállni ebbe. Ismétlem, tucatnyi választott szakember/politikus, akiket azért választottak meg, hogy ilyen helyzetekben döntéseket hozzanak. Ha te egy bántalmazott áldozathoz hasonlítod őket, aki nem képes önállóan helyes döntéseket hozni, akkor igenis elveszed a "nagykorúságukat". Ebből egyenesen következne, hogy Ukrajna nem képes önállóan kormányozni magát, egy gyámra van szüksége.

Annak soha semmi jele nem volt, hogy a Nyugat "végtelen anyagi felelősséget vállalna". Sőt. Én még emlékszem, hogy 2022 tavaszán még arról ment a vinnyogás, hogy tankokat sem szabad adni az ukránoknak, mert akkor jön az atom... Ez fényévekre van a korlátlan támogatástól.

Expand full comment
Comment removed
Apr 25
Comment removed
Expand full comment

Hát, sokmindenben egyetértünk, amiben meg nem (pld. kit hogyan milyen erkölcsi felelősség terhel) azok nem olyan kérdések amiben meg fogjuk győzni egymást. Úgyhogy köszönöm hogy leírtad a gondolataid, de felesleges ezt tovább rágni.

Annyit azért hozzátennék, hogy könnyű utólag okosnak lenni. A fene sem gondolta volna, hogy az orosz nép ma elviseli ezt a darálót ami ott megy. Ha nekem a háború előtt valaki azt mondja, hogy az ukránok sokszázezres veszteséget okoznak a ruszkiknak, azok meg mennek simán tovább előre, azt kiröhögtem volna. Mert persze lehet példálózni a világháborúval, de az egy másik korszak volt.

Nem gondoltam, hogy 2022-ben egy civilizált nép elviseli, hogy százezrével hulljon egy teljesen felesleges hódító háború miatt. Vagy ebben tévedtem, vagy túlbecsültem az oroszok civilizáltságát. Zsaluznij tavaly őszi nyilatkozataiból az derült ki számomra, hogy ezt ők meg a Nyugat is benézte.

Expand full comment