Mihez kell a sminkes a rádióban?

nosztalgiaroham egy Blikk-címlap miatt

Ettől most kicsit nosztalgiarohamom lett.

Amikor ügyvédjelölt lettem, akkor a klasszikus jelölti feladataim közé tartozott a főnök autójának vezetése (egy életre elegem lett a gyorshajtásból és azóta semennyire sem hoznak lázba a bivalyerős német prémiumautók. Szép, meg jó, de nekem az jut róluk eszembe, hogy kétszázzal veretjük az M7-en mert le kell érni Veszprémbe tárgyalni, de egy óra késéssel indultunk…) és táskájának hordozása.

Aztán beérünk, hajnalban vagy este a Napkelte, az ATV, a TV2 épületébe, ahol vár minket egy idegkimerültséggel küzdő szerkesztő, akinek 19 másodperccel az adás kezdete előtt még nem pontosan állt össze, hogy mi lesz az adással.

(közbevetés: ahány politikust meg mozgalmárt megismertem életemben, mindegyiknek elmondtam a Titkot: ha azt akarod, hogy alád kérdezzenek bármilyen műsorban, nem kell lefizetni senkit, egyszerűen, mikor te, vagy a táskahordozó beosztottad egyeztet a szerkesztővel, el kell kérni az email címét, és küldeni magadról anyagot: életrajz, jó felbontású portrékép, honlap linkje, az aktuális közszereplésed bullet-pointos összefoglalója nem több mint hat pontban. Ha ezt elküldöd, a szerkesztő ebből fogja kopipésztelni az anyagot, helyesen fogják elmondani az adataidat, jó kép lesz rólad kitéve és azt a hat kérdést fogják neked feltenni, amit szeretnél, mert a te anyagodat gyorsan összerakták és utána gugliztak egy fél délutánt a volt norvég röplabdázónőre, aki hozzáment ahhoz a csávóhoz és aztán megnyerte ezt az izét, vagy beteg lett vagy mi. Meglepődnétek, hogy mekkora százaléka a közszereplőknek nem jutott még mindig el idáig, mert úgy gondolja, hogy ő Valaki és egy Valaki nem küldözget magáról emailt, hiszen mindenki tudja hogy ő kicsoda. Aztán sértődötten hápog, amikor a szerkesztő a kérdéseit a “Tényleg beizzadt a Nagy Valaki töke?” twitter accountról ollóza ki, mert az az első gugli találat…)

Szóval beérünk, fél hétkor (negyed nyolctól leszünk adásban) a stúdióba, ahol egyéb Jelentős Emberek várakoznak. A Jelentős Emberek ismerik és tegezik egymást.

Egyszer, még élt Konrád György, és az ATV-ben mondott valamit valami díjáról vagy regényéből. A lépcsőfordulóban ültünk kanapékon: Konrád György, a főnököm, Szanyi Kapitány, még valaki akire nem emlékszem. Előkerült valami kultúrműsor szerkesztője (aki úgy tűnt, hogy csak ezért jött be) és hát, nincs mit szépíteni ezen, leszopta Konrád Györgyöt. Mármint nem úgy. De előszöris, közölte, hogy ő dolgozott korábban valamelyik kiadóban, ahol dolgozott azzal a szerkesztővel aki Konrád György műveit gondozta, és már találkoztak korábban. Őfelsége természetesen kegyesen emlékezni méltóztatott erre az eseményre. Majd a szerkesztő egyetemi kollokviumi szinten kérdés nélkül lefelelt Konrád életművéből. A Nagy Író nyájas mosolyából ítélve, valószínűleg átment.

A főnököm is felemlegetett egy találkozót, amelyre Őfelsége természetesen szintén emlékezett, sőt megbeszélték, hogy mi is történt ott akkor. Szanyi Kapitány nem idézett fel találkozót, mert őt pont ekkor behívták nyilatkozni az aktuális belpolról.

Majd amikor a főnököm is bement, Konrád György valami utánozhatatlan kifinomultsággal megkérdezte tőlem, aki addig a rezonőr-gyümölcsöstál voltam a festményen: “Fiatalember, emlékeztetne kérem, hogy ki volt ez az úr akivel beszélgettem?” (becsületére legyen mondva, hogy amikor emlékeztettem, tényleg emlékezett arra az eseményre). Egyébként még egy alkalommal találkoztam Konrád Györggyel, és akkor is akivel mentem, azzal kezdte a beszélgetést, hogy felidézett egy alkalmat, amikor már találkoztak. Úgy tűnik, ez ilyen udvari etikett. Sajnos Konrád György még azelőtt meghalt, hogy belőlem is Valaki lett volna (ha egyáltalán az vagyok már) így nem tudok vele találkozni, és felidézni neki, hogy már kétszer is találkoztunk.

Másik alkalom, másik helyszín, Napkelte, Lakat “Tutó” Károly, aki épp nem vezette a műsort, ellenben ült az irodában, és behívta a főnökömet egy kávéra. Én ekkor az Írószemmel 74 képre kerültem. Stimmelt a zakó, stimmelt a kávé és stimmelt a 100-as barna (vagy piros?) multifilter cigi is. A kávéscsésze inkább a nyolcvanas éveket idéző világosbarna kőedény készlet volt. Az asztalon figyelt még három csésze, amiből már kiitta a presszót a szerkesztő úr, mindegyikbe 4-5 csikk volt elnyomva, még most is liftezik a gyomrom, holott ez 15-16 éve volt. Kávét kaptunk mi is (“a jelölt fiúnak is tessék már hozni egyet”) olyan erős volt, hogy szívdobogásom lett, holott rutinos koffeinfüggő voltam már akkor is.

Másik alkalom, másik helyszín, ez tán a tévékettő, még nem NER-csatorna korában. Itt nem volt külön váró, hanem egy olyan szobában volt pár szék, ahol egy ilyen szekrénybe épített teakonyha is volt. Megérkezünk, már ott ül Medgyessy Péter, szevasz Péter, szervusz Lacikám. Medgyessy belőtte hogy én ki vagyok (régen Pesten ezt úgy mondták, hogy samesz). Bejött egy nő, aki kinyitotta a szekrényt, és töltött a Szarvasi Eszpresszó kiöntőjének alján lötyögő kávéból, rá a tej, és ment tovább a dolgára. Mire az ex-miniszterelnök: Lacikám, szerinted kit kell itt lefizetni, hogy kapjunk mi is egy kávét? (Sanyi…) Rekord idővel találtam meg, hol tartják a kávét, közbeszereztem, betöltöttem a Szarvasi Eszpresszót, (tiszta csésze nem volt, mosogatnom is kellett) majd szervíroztam a kávét az uraknak, miközben megbeszélték a politikát.

Ebből a várószobai világból huppan be az ember a sminkes szobába, ahol egy unott nő egy pamaccal púdert nyomat az izzadt, zsíros pofalamezre, hogy az ne csillogjon a kamerába. Én pár éve felhagytam azzal, hogy ilyen reggeliműsor-töltelék legyek, de előtte nem tudom, milyen celebekkel keveredtem púderpamacs-sógorságba.

Vannak igényesebb helyek, ahol a műsor után be lehet menni újra, és egy ilyen babakendővel letörlik a púdert. Másutt nem. A sminkszoba állandó szereplője a sminkszoba-társalkodónő, aki nem tudom mit dolgozik a tévénél, de mindig a sminkszobában ül, és beszélget a sminkessel.

Azt speciel, hogy a Kossuth rádióhoz minek kell sminkes, nem tudom.

Hogyan támogasd a Múzsát?

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.