Amikor úgy 10 éve Friderikusz meghívott beszélgetni az ATV-ben akkor még létező műsorába, én is kaptam egy kis pamacsolást az arcomra és a homlokomra. A sminkes néni felmutatott három tégely izét és megkérdezte, hogy melyiket szeretném. Értetlenkedve néztem rá és azt válaszoltam, hogy "azt, amelyik nem fáj".
Nem volt vevő a humoromra, mert elkezdte magyarázni, hogy egyik se fog fájni, mert ezek csak púderek.
A Nagy Manyuprablás Kis Tüntetésén (pár ezer embernek volt fontos a nyíltszíni protestálás) az RTL kérdezgette az embereket, engem is. Mondtam nekik valami olyasmit, hogy eszem ágában sincs engedni a zsarolásnak, ami aztán adásba is került.
Az elkövetkező időszakban aztán kiderült, hogy ez nem volt különösebb hatással a népekre :-/. Pedig, ha 2 millió ember megmakacsolta volna magát, csúfos vereséget szenvedett volna ez a rablóbanda.
Úgy mellesleg azt is gondolom, hogy minden ilyen ügy, ahol az emberek már csak elvi alapon is nem álltak ki a jogaikért, egy újabb jelzés volt a fideszmaffiának, hogy egyre durvábbak lehetnek.
Kicsit sajnálom, hogy a szavazásból kimaradt valami "Biztos egy csomó Fontos Emberrel találkoztam, csak nem emlékszem, mert akkoriban sokszor roppant filozofikus hangulatban voltam"-féle válaszlehetőség... :(
Élvezet volt olvasni, még több ilyen anekdotázást pls :)
Elő is hozta 1+1+1 emlékem amikor a magyar médiába bejutottam:
1. 2000-s évek eleje, Debrecen, DATE (ekkor már DE ATC, azóta mittudoménmi de kapják be a név és modellváltások), végzősök sárgulási hete, az utolsó nap, a csúcspont: szekeres-lovaskocsis beöltözős felvonulás a városban az egyetemtől a Nagytemplomig. Kb. 100 másik évfolyamtársammal épp erre készülődtünk az egyetem háta mögött amikor valamiért hozzám (is?) lépett oda a 'ssuthrádió Budapest" helyi tudósítója, és a diktafonjával felvette ahogy a bénácska kérdéseire én még bénábban (hogy épp enyhén vagy közepesen másnaposan arra már nem emlékszem, hosszú hét volt) válaszolok. Aminek persze csak a harmada került a pár perces riportban adásba, ahogy később hallottam a helyi adásban.
2. 2009 december, gyárlátogatás a ma már csak volt RTL (Klub) székházban. Az akkori sajtósuk, Rényi Ádám kitalálta hogy meghívja az akkori blogoszféra néhány tagját és szinte az összes orozatos oldal embereit egy kötetlen beszélgetésre. A vezérlők, stúdiók, vagy a Csillag Születik díszletének megtekintése után felvittek minket az pület tetején lévő Halálcsillagba, vagyis az elnöki tárgyalóba. És itt több órán át lehetett kérdezni Kolositól, Schiwert-Takács Lászlótól, Herman Péter Pierre-től, vagy a szinkronért akkor felelős hölgytől, nagyon érdekes és tanulságos volt. A meghívottak közül többel is azóta ápolom az akokr kialakult személyes kapcsolat :)
Később eljutottam szinkronstúdiókba, TV2-s nagy sajtótájékoztatóra (és lettem ott fél másodpercre felvillanó vágókép), Viasat3 sajtóbemutatóra egy Horváth Évás modellműsorról az A38-ra, de ez már csak levezetés volt. És a budaörsi lőtérre szervezett tök érdekes és izgalmas sorozatos sajtóbemutatón több órán át nem találkoztam Bogdányi Titanillával és Minárovics "Spongyabob" Péterrel :D
Én egyszer voltam köztévében, az ott kapott smink után hetekig kellett kezelnem a szemkörnyékemen megjelenő gombás fertőzést. De legalább Mága Zoltán ült mellettem a sminkszobában.
Egy tévés vetélkedő felvétele előtt Gundel Takács ült mellettem a sminkes székben, tök csöndben hallgatta, ahogy a pacsmagoló hölgy szája be nem áll. Neki se mindig könnyű az élet.
Hát, igazán csak egész kicsit tartozik ide (ámbár az emlékek és idő múlásának viszonyáról talán mégis elmond valamit) hogy a hivatkozott NapTV-s eset bizonyosan tobb mint 15-16 éve történhetett, mivel a nevezett műsort 2009-ben, majdnem 16 éve szüntették meg. De az ábrázolt atmoszférából úgy sejtem, az anekdota ennél jóval korábbi világot ábrázol.
Amikor úgy 10 éve Friderikusz meghívott beszélgetni az ATV-ben akkor még létező műsorába, én is kaptam egy kis pamacsolást az arcomra és a homlokomra. A sminkes néni felmutatott három tégely izét és megkérdezte, hogy melyiket szeretném. Értetlenkedve néztem rá és azt válaszoltam, hogy "azt, amelyik nem fáj".
Nem volt vevő a humoromra, mert elkezdte magyarázni, hogy egyik se fog fájni, mert ezek csak púderek.
Jok voltak a fotoid a Baross térröl :-)
A magam mini-adomája:
A Nagy Manyuprablás Kis Tüntetésén (pár ezer embernek volt fontos a nyíltszíni protestálás) az RTL kérdezgette az embereket, engem is. Mondtam nekik valami olyasmit, hogy eszem ágában sincs engedni a zsarolásnak, ami aztán adásba is került.
Az elkövetkező időszakban aztán kiderült, hogy ez nem volt különösebb hatással a népekre :-/. Pedig, ha 2 millió ember megmakacsolta volna magát, csúfos vereséget szenvedett volna ez a rablóbanda.
Úgy mellesleg azt is gondolom, hogy minden ilyen ügy, ahol az emberek már csak elvi alapon is nem álltak ki a jogaikért, egy újabb jelzés volt a fideszmaffiának, hogy egyre durvábbak lehetnek.
Kicsit sajnálom, hogy a szavazásból kimaradt valami "Biztos egy csomó Fontos Emberrel találkoztam, csak nem emlékszem, mert akkoriban sokszor roppant filozofikus hangulatban voltam"-féle válaszlehetőség... :(
Élvezet volt olvasni, még több ilyen anekdotázást pls :)
Elő is hozta 1+1+1 emlékem amikor a magyar médiába bejutottam:
1. 2000-s évek eleje, Debrecen, DATE (ekkor már DE ATC, azóta mittudoménmi de kapják be a név és modellváltások), végzősök sárgulási hete, az utolsó nap, a csúcspont: szekeres-lovaskocsis beöltözős felvonulás a városban az egyetemtől a Nagytemplomig. Kb. 100 másik évfolyamtársammal épp erre készülődtünk az egyetem háta mögött amikor valamiért hozzám (is?) lépett oda a 'ssuthrádió Budapest" helyi tudósítója, és a diktafonjával felvette ahogy a bénácska kérdéseire én még bénábban (hogy épp enyhén vagy közepesen másnaposan arra már nem emlékszem, hosszú hét volt) válaszolok. Aminek persze csak a harmada került a pár perces riportban adásba, ahogy később hallottam a helyi adásban.
2. 2009 december, gyárlátogatás a ma már csak volt RTL (Klub) székházban. Az akkori sajtósuk, Rényi Ádám kitalálta hogy meghívja az akkori blogoszféra néhány tagját és szinte az összes orozatos oldal embereit egy kötetlen beszélgetésre. A vezérlők, stúdiók, vagy a Csillag Születik díszletének megtekintése után felvittek minket az pület tetején lévő Halálcsillagba, vagyis az elnöki tárgyalóba. És itt több órán át lehetett kérdezni Kolositól, Schiwert-Takács Lászlótól, Herman Péter Pierre-től, vagy a szinkronért akkor felelős hölgytől, nagyon érdekes és tanulságos volt. A meghívottak közül többel is azóta ápolom az akokr kialakult személyes kapcsolat :)
Később eljutottam szinkronstúdiókba, TV2-s nagy sajtótájékoztatóra (és lettem ott fél másodpercre felvillanó vágókép), Viasat3 sajtóbemutatóra egy Horváth Évás modellműsorról az A38-ra, de ez már csak levezetés volt. És a budaörsi lőtérre szervezett tök érdekes és izgalmas sorozatos sajtóbemutatón több órán át nem találkoztam Bogdányi Titanillával és Minárovics "Spongyabob" Péterrel :D
Szerintem, azért kell sminkes a rádióba, hogy a pénteki bekönyöklős parasztvakításon jól mutasson Nemzetvezető urunk.
Ma reggelig nem tudtam, hogy a púderpamacs-sógorság egy valid magyar kifejezés, de már ezért megérte felkelni és lefőzni a kávét...
És aki Leninnel találkozott, az melyik gombra klikkeljen?
Én egyszer voltam köztévében, az ott kapott smink után hetekig kellett kezelnem a szemkörnyékemen megjelenő gombás fertőzést. De legalább Mága Zoltán ült mellettem a sminkszobában.
Egy tévés vetélkedő felvétele előtt Gundel Takács ült mellettem a sminkes székben, tök csöndben hallgatta, ahogy a pacsmagoló hölgy szája be nem áll. Neki se mindig könnyű az élet.
A Poll 6. mezőjébe kéretik feltenni: Összeraktam, hogy ki az a "Lackám".
Én egyszer találkoztam veled, ha az számít 😀
Én kétszer, ebből minimum 1x ugyanott :D ;)
Kedves történetek, szerettem olvasni.
én sosem voltam fontos ember, max a surranómról jelent meg fénykép egy újságban '85-ben (talán Néphadsereg volt a címe:)
Élénken él az emlékeimben a "haveri-kutyus" nyilatkozat :)
Na, én meg voltam már a Kossuth téri irodában (pazar az a sarokszoba), de személyesen nem volt szerencsénk egymáshoz a Vezérfőszerk. úrral.
Hát, igazán csak egész kicsit tartozik ide (ámbár az emlékek és idő múlásának viszonyáról talán mégis elmond valamit) hogy a hivatkozott NapTV-s eset bizonyosan tobb mint 15-16 éve történhetett, mivel a nevezett műsort 2009-ben, majdnem 16 éve szüntették meg. De az ábrázolt atmoszférából úgy sejtem, az anekdota ennél jóval korábbi világot ábrázol.
Imádom ezt a cikket 😃👌