Münchausen báró és a likviditáspiócák

Mit üzen Nagy Márton indexes interjúja?

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt írtam itt a Múzsán arról, hogy miért nem jó, hogy Matolcsy és Nagy Márton a sajtóban üzenget egymásnak meg Varga Mihálynak.

Feltétlenül javaslom elolvasni azt a cikket is. Ott a fiskális és a monetáris politikát magyaráztam el egy sztereotip családdal, ahol anyu (a fiskális politika) figyel arra, hogy csak addig nyújtózkodjunk amíg a takaró ér, és apu (a monetáris politika) figyel arra, hogy a pénz jó helyen legyen és fialjon.

Nagy Márton idén nyáron is beszélgetett az Index riporterével. Az interjú szerintem aggasztó, ám hogy miért az, már nem lehet a fenti példa-családdal elmagyarázni, be kell hoznunk egy kis vállalatirányítást, hogy értsük miért tisztázatlanok még mindig a magyar szerepek és milyen gondok vannak.

Hosszú és unalmas következik, öveket bekapcsolni!

Nagyvállalati pozíciók

Egy nagyvállalatnál a szűk vezetésben előfordulnak specializált felsővezetői pozíciók, ezekből nézzünk meg először párat:

A Chief Strategy Officer (CSO) feladata, hogy a vállalat távlati terveit elkészítse. Figyelje milyen új technológia jön, hol lesz hely a jövő piacán stb. Ha államról beszélünk, akkor ez a gazdaságpolitikát irányító miniszter szokott lenni, a fő feladata, hogy az ország gazdasága jövőre és azután megtermelje azt a pénzt, amivel a pénzügyminiszter és a jegybankelnök aztán dolgozhat. Elvileg ez nálunk Nagy Márton, mióta Matolcsy gazdasági vízióit visszaminősítették magánvéleménny.

A Chief Operating Officer (COO) feladata a cég üzemeltetésének biztosítása. A cég járműflottája 95%-ban álljon mindig rendelkezésre, legyen elektróda a hegesztőknél, filctoll a titkárnőknél, papír a budiban, legyen jó internet mindenkinél, ne repedezzen a betonpadló a csarnokban. A projektek megvalósításához szükséges anyag és szakember legyen ott, amikor a projekt kezdődik. Ha államról beszélünk, ez az infrastruktúra miniszter, régen “KPM” (Közlekedés és Postaügyi Minisztérium) volt a neve. Na itt már vannak gondok.

A korábbi COO Palkovics László volt, aki mérnök háttere miatt magát inkább egyfajta COO/CTO (Chief Technology Officer) hibridnek tekintette, plusz miközben nála volt az üzemeltetési feladatok egy része, közben valamiféle nagy távlati gazdasági víziót is akart csinálni. A jelenlegi COO Lázár János, akitől távol állnak a nagy gazdasági víziók, valaki megírja neki mit kell mondani a majdan megépülő sokezer kilométernyi vasútról, de ordít a pasasról, hogy ezt nem gondolja komolyan, meg nem is nagyon érdekli. Ő valójában egy enforcer (intéző), akinek az a feladata, hogy rugdossa az embereket, hogy a projektek haladjanak, illetve közölje, hogy valami nem lesz kifizetve. Magyarországon ez azért igényel olyasvalakit, akinek balta volt a jele az oviban, mert egy nagyon elkanászodott tolvaj bandát (a NER gazdasági holdudvarát) kell kordában tartani.

Végül a képzeletbeli board meetingünkről ismerkedjünk meg a treasurer kollégával, aki a cég/állam pénzügypolitikáját kezeli. A pénzügypolitika kapcsolódik a monetáris politikához, de nem ugyanaz. Vállalati és állami környezetben is az a feladata, hogy a pénzügyi műveletek költsége a lehető legalacsonyabb legyen. Vagyis pl. ha a cégnek valami idegen pénznemben kell valamilyen kötelezettséget teljesítenie, oldja meg, hogy az átváltási költség kevés legyen. A másik fontos feladata a cash management. Mindig legyen a vállalatnak elég likvid pénze a kötelességek teljesítéséhez (ne kelljen pl. feltörni lekötéseket) de ne álljon feleslegesen pénz a kaszszában. Nálunk ez elég összevissza van, amint az majd hamarosan ki fog derülni.

Ezekkel az ismeretekkel felvéterzve térjünk rá az interjúra.

(Piros vonal mellett Nagy Márton szavai, utána kommentár)

A helyreállítás után, 2022-ben elkezdődött az orosz–ukrán háború, amelynek következménye az energiaválság lett. Gyorsan vissza kellett kapcsolni válságkezelésbe. Ki kellett védeni a magas energiaárak közvetlen hatásait, az extraprofitadókkal biztosítani kellett a rezsivédelmet.

Már az interjú elején kiderül, hogy nagy tervek ide, vízió oda, a magyar gazdaságpolitika fókusza az, hogy…baj van. Ezeknek a bajoknak vannak olyan gyökerei, amelyek százévesek (ld. pl. a magyar vasúthálózatról írt cikkeimet) de így hogy tizenöt éve ők irányítják a magyar gazdaságpolitikát, szegénységi bizonyítvány mindent a külső körülményekre kenni.

Gáz van. Vagy nincs gáz?

A nagy kérdés az, hogy a fogyasztás miért nem nő gyorsabban, miközben 10 százalék körüli reálbér-emelkedést és jelentős hitelkiáramlást látunk a lakosságnál – főleg a piaci személyi és a lakáshiteleknél. Azt könnyű megérteni, mi történik az exporttal és az iparral, látjuk a külpiacok, a német gazdaság gyengélkedését, a járműipari problémákat, de az kevésbé látható, hogy a lakosság tekintetében hová megy a pénz. Mondhatom, hogy itt van egy fogyasztási puzzle.

(…) (a lakosság) Megtakarít, pénzügyi és lakásvagyonát növeli. A mi számaink szerint a bruttó megtakarítási ráta már elérte a 15 százalékot, ami jelentősen nagyobb, mint a több évtizedes átlag. Mindez arra utal, hogy erős az óvatossági motívum. Az óvatossági motívum fennmaradása pedig rossz.

Igen, ez egy nagy kérdés, viszont nem bonyolult. A választ elcseszett gazdaságpolitikának hívják. A “fogyasztási puzzle” egyik oka, hogy a magyarok nem bíznak a magyar gazdaságpolitikában. A másikra hamarosan rátérünk.

A kamathatás nagyon erős. Idén a kormány rengeteg kamatot fizet ki az államkötvények után a lakosságnak, a GDP 2 százalékát egész évben. Csak februárban a Prémium Magyar Állampapírok után kifizetett kamatok csaknem 400 milliárd forintot hagytak az emberek zsebében, és nem látjuk, hogy ezt elköltötték volna, lényegében újra befektetik.

A megtakarítások nagy része most befektetési alapokba, azon belül is kötvény- és vegyes alapokba megy, a magas visszatekintő hozamok „meggyőzik” a lakosságot. Mindebből látszik, hogy nem csupán a jegybanki kamatoknak, hanem például a Prémium Magyar Állampapírok hozamainak – amelyek 18 százalék felett tetőztek – jelentős szerepe volt, hogy az óvatossági motívum nem enyhült és a fogyasztás helyreállása még várat magára.

Na igen.

Alapvető dolog a gazdasági-fiskális-monetáris-pénzügyi politika négyszögében, hogy ha egy dologhoz hozzányúlsz, akkor minden el fog állítódni.

Ezt minden biciklista megtanulja, aki elkezdi csavargatni a bringáján a váltót. Minden bovdennek van alul és felül feszítőcsavarja, az első és a hátsó váltónak két-két állítócsavarja, plusz sokszor az első váltó “pivot” funkciójához külön egy vagy két csavar, sőt adott esetben az első váltónál egy külön csavarral a láncvonalon is lehet igazítani. Egy összetettebb rendszernél 10-12 csavart is kell állítgatni. És ha egyet elcsavartál, elég valószínű, hogy az összes többin is állítani kell. Ez pont ugyanígy van fenti négy “csavarral”.

Egy Shimano GRX 400 típusú első váltó. Ha megtanulok japánul, csak azért lesz, hogy a tervezőjét elküldhessem melegebb éghajlatra…

Ha például feltekered az államkötvény kamatait, hogy az állami kiadásokat a lakosság megtakarításaival finanszírozd, a következő “csavarok” fognak legalább elállítódni:

Kiszáradó likviditás

A pénzügypolitikáért felelős vezető (a pénzügyminiszter és az Államkincstár vezetője) a haját fogja tépni, ugyanis az a pénz, amit az állampolgárok odaadnak az államnak, kiesik Magyarország pénzügyi vérkeringéséből. Egy része bizonyos transzferek által pl. amikor az állam kifizeti a közalkalmazottak bérét, visszatalál. Igenám, de a bér egy folyó kiadás, amelyet a folyó bevételből (tehát az adókból) kéne tudni kifizetni. A lakosság pénze nem erre való. Itt a monetáris politika azt mondja, hogy jobb nekünk akár magas kamaton is de belföldről kölcsönözni, mint külföldről. A pénzügyminiszter ekkor kettészakad, mert fiskális politikai énje szerint igen, kell a pénz, pénzügypolitikai énje viszont visít, hogy ne, ne szórakozzunk a likviditással, mert az nagyon, mondom nagyon drága tud lenni, ha elrontjuk.

(Intermezzo. Ezt annyira megnézném Hayley Morris előadásában. Ha valaki nem ismerné zseniális videóit, itt egy példa.)

@hayleygeorgiamorrisad Always with the hairy knees... #WilkinsonSwordIntuition Ultra Moisture Razor ‘shaved’ the day, quickly removing those pesky strays! It's got a laaaavely shea butter head so just add water, no soap needed! @Superdrug #mevsbrain #ShaveTheDay

Tiktok failed to load.

Enable 3rd party cookies or use another browser

Adósságszolgálat

A kölcsönnek van egy olyan kellemetlen tulajdonsága, hogy vissza kell fizetni. Ehhez fedezet kell, méghozzá likvid (azonnal elérhető) fedezet. A magyar kormány a kölcsönöket működésre költi. A COO Lázár János hiába jelez, hogy még kéne pénz, az ő feladata az előre menő projektek leállítása, hogy egyáltalán az alap működésre maradjon pénz.

Ennek következménye az, hogy akármik is a CSO Nagy Márton céljai, azokra végképp nincs pénz. Ha viszont se a termelő, sem pedig a távlati beruházások nem mennek, nem tud gazdasági növekedés lenni, vagyis nem keletkezik friss likviditás (elkölthető pénz) az országban.

Igenám, de az állam bevétele a friss likviditás egy részének elvonásából (adóztatás) keletkezik. Ha ilyen nincs, akkor emelni kell az adókulcsokat, hogy a létező likviditás nagyobb részét vonjuk el. Nézzük mit mond erről Nagy Márton!

A költségvetésnek tehát nincs strukturális problémája, az alapvető adórendszerhez tehát nem szabad hozzányúlni. Cash flow problémánk van, a likviditást kell optimalizálni – legalábbis én ezt így hívom.

Röviden: a nagy lófaszt nincs strukturális probléma, kedves Márton. Na és hogy kezeli?

A másik kérdéskör, hogy az extraprofitadókat addig tartsuk fenn, ameddig tényleg van extraprofit. A bankoknál a kamatok, az energiacégek esetében az energiaárak egy konszolidáció után is jóval a korábbi tartomány fölött állnak. Itt idén a tranzakciós adó emelésével együtt még 400 milliárd forintot beszedünk. A gyógyszeriparban, a légi közlekedési és távközlési szektorban például indokolttá vált a pluszadóterhek kivezetése.

Itt egy újabb problémába ütközünk, a lakosság bizalmába

Ennek itt most két komponense van. Az egyik a magyar adópolitika (tehát egy fiskális politikai intézmény) amely nagyon erősen a fogyasztási adók felé billen. A különadók mind-mind áthárított fogyasztási adóként kerülnek be az állampolgárok életébe. Vagyis a vasárnapi húslevesbe vásárolt zellergumó 27% áfájára rájön a Lidlialdipennytescospar kisker különadója, majd amikor kártyával fizetünk, a tranzakciós díj (“bankadó”). Ennek a vége az, hogy miközben nagyon kevés SZJA-t fizetünk, 100 forintnyi élelmiszert 120-130 forintért tudunk megvenni. Egy ötvenezer forintos nagybevásárlásnál ez már 10+ ezer forint, amiért a határ közeléből már bőven megérni átjárni Szlovákiába-Romániába mert még ha levonjuk a konverziós költséget (helló monetáris politika!) akkor is jobban járunk.

A másik a tőke alternatívköltsége nevű közgazdaságtani fogalom. Ez röviden azt jelenti, hogy minden gazdasági döntésünk értékét össze kell hasonlítani azokkal a döntésekkel, amelyeket elvetünk.

Kötvény mint kokain

A magyar pénzügypolitika veszélyes játékot kezdett a likviditás kiszárításával. Ugyanis a banki alkalmazottak jutalékos rendszerben adják el a megtakarítási eszközöket. A KARD írt erről (majd linkelik kommentben) egy tök jó cikket, hogy a lakosság rákapott a megtakarításra. És amikor a magyar kötvények iránti vásárlási kedvet az MNB elkezdte monetáris politikai eszközökkel (alacsonyabb kamat) hűteni, akkor az ügyfélnek elkezdték megmutatni a befektetési alapokat. Így aztán a pénz fogta magát és nem csurgott vissza a magyar gazdaságba, hanem elment oda, ahol kiszámítható gazdaság- és pénzügypolitikai környezetben, átlátható (legalábbis az értékesítő ezt mondja…) kockázat mellett fial tovább.

Jobb döntést pénzt tartani, mint fogyasztani. Kivel fog ez nagyon kicseszni? A szegény emberekkel, akiknek a fogyasztási szerkezete napi fogyasztásból áll nagyrészt (ennivaló, rezsi) és nem tudják visszafogni a fogyasztást, mint a tévé- autó- és más “tartós fogyasztási cikk” vásárlását elhalasztó gazdagabbak. (ezért is nem nyúlnak a “rezsivédelemhez” mert az azonnal összedöntené a kártyavárat) De vissza Nagy Mártonhoz.

(…)Másrészt felrobbant a külföldi webshopokból való rendelések értéke.Erről pontos információval nem rendelkezünk, de a hazai bankkártyák általi külföldi online költések, melynek vélhetően nagy része külföldi webshop, 28 százalékos növekedést mutatott az első negyedévben és megközelítette a 600 milliárd forintot, ami a kiskereskedelmi forgalom 10-15 százaléka, a GDP 0,7-0,8 százaléka. Ez közgazdaságilag növeli a hazai fogyasztást és importot is persze, és így a GDP-re semleges hatással van.

És ugye nem látják a paypalt, a revolutot. Ez mind-mind azért van, hogy a magyar államot, ezt a likviditáspiócát elkerüljék. A fogyasztási adók ugyanis mára elég magasak ahhoz, hogy a magyar piacot tetszőleges kiskereskedelmi termék esetén sokszorosára drágítsák. Ebben persze segít a kínai, orosz és magyar szervezett bűnözés (meg a NER gazdasági holdudvara…) segítségével megvalósuló ezermilliárdos áfacsalás-biznisz. A GDP-re semleges hatással van, de ez a pénz bizony külföldön kreál likviditást, nem pedig Magyarországon. Ezzel a folyamattal nem lehet mit kezdeni, az EU a tőke és a szolgáltatások szabad áramlásának korlátozását tűzzel-vassal üldözi.

Mi a megoldás?

Egy biztos, azt ne Nagy Mártontól várjuk. Jó Matolcsy-tanítványként ilyeneket mond:

A Nemzetgazdasági Minisztérium letett az asztalra egy összeurópai akciótervet, az elektromos autózásra való átállás felgyorsításáról. Remélhetőleg nem késő. Ideológiát, majd geopolitikát csináltak egy nagyon fontos iparpolitikai kérdésből.

Mondja mindezt a kínai gazdasági érdekek európai szálláscsinálója. Az EU-ban egy 1993-as békéscsabai telefonkönyv szintjén érdekel bárkit az, hogy Nagy Márton mit gondol. Közben csakúgy mint Matolcsy, mutogat másokra:

Míg az Egyesült Államok és Kína irgalmatlan összegeket költ versenyképességre, addig Brüsszelben csak pislognak a bürokraták. Ugyanez látható a monetáris politikában: a 3 százalékos inflációs célhoz – plusz-mínusz 1 százalékkal – ragaszkodunk kell. Ezek beidegződések, magunknak állított korlátok. 

Valaki szólhatna Nagy Mártonnak, hogy az idézett expanzív gazdaságpolitika miatt volt ott némi infláció, amelybe hajszál híján fog belebukni vagy nem belebukni az ottani kormány. Nálunk az ottani infláció többszöröse volt, amelynek köszönhet a kormány egy 30%-os Magyar Pétert…

A monetáris politika is fékezi a növekedést?

Küklopsz üzemmódban vannak. Csak az infláció érdekli a jegybankot. Az infláció most 4 százalék körül mozog. A növekedés újraindítását már el lehet kezdeni egy ilyen inflációs közegben. Valójában most már inkább az inflációs várakozásokat és félelmet kell lejjebb szorítani. A Századvég szerint a lakosság még mindig 7-8 százalékos inflációt érzékel, szemben a 4 százalékos tényadattal. A nagy kérdés, hogy a jegybank mikor ereszt ki és nyitja meg a pénzcsapokat. Jelen pillanatban a Magyar Nemzeti Bank nem foglalkozik a hitelösztönzéssel, sem NHP, sem NKP,

(…)

Amikor Matolcsy György 2013-ban jegybankelnök lett, egyből hitelösztönzéssel kezdett. Most nagyon hasonló állapotok vannak a gazdaságban, például 2-3 százalékos reálkamatok. Véleményem szerint ebben a reálkamat- és makrogazdasági környezetben megengedhető célzott hitelösztönző program.

Mivel eddig három oldalt írtam a likviditás hiányáról, felmerül, hogy ugyan miből lenne NHP és NKP. Két dologból tud lenni. Az egyik a hitel, amelynek a jövő évi törlesztője roppantja meg a költségvetést, a másik a pénznyomda (új forint hitelek kihelyezése) ami viszont a 400 forint környékén billegő euróból csinálna már hétfőre 500 forint körüli eurót, effektíve megölve a forintot mint fizetőeszközt. Persze Nagy Mártonnak nem ez a véleménye, ezt el is mondja, erre szokták kicsit trágárul azt mondani, hogy Nagy Márton Matolcsy György faszával akarja verni a csalánt.

További megoldási javaslatok

A gazdasági kabinet már több körben vizsgálta az egymilliárd forint feletti beruházások lehetséges átütemezését 2024-ről 2025–2026-ra, és most vizsgáljuk, hogy miként tudunk eltolni beruházásokat 2025-ről 2026–2027-re.

Már megint a likviditás. Ezeket a beruházásokat ugyanis eddig EU pénzből finanszíroztuk, amelyek a vállalakozó-alvállalkozó hálózatok révén likviditásként áradtak szét a gazdaságban. Persze már ezzel is gond volt, mert egy elég jelentős részét (ahogy most a lakosság) a NER már évek óta kivitte külföldre fialni. De még 50-60% alkotmányos költség mellett is, ez volt a likviditás “másik lába” a fogyasztás mellett.

A családok esetén két dolgot elárulhatok: nagyon fontos lesz – ahogy azt a miniszterelnök már bejelentette –, hogy jövőre megduplázzuk a gyermekek után járó családi adókedvezményt. Továbbá támogatni szeretnénk őket abban, hogy a megtakarításokat minél könnyebben otthonteremtésre tudják felhasználni.

Nagyon sokat fognak érni a családok a családi adókedvezménnyel hiszent az adóterheik 2/3-át kitevő fogyasztási adókkal…semmit se fog csinálni. A “könnyebb otthonteremtés” az meg annyi lesz, hogy tovább csökkentik az államkötvények kamatát (honnan lesz akkor likviditás???) és megpróbálják ezt a pénzt valamilyen kedvezmény útján átcsatornázni az építőipar irányába. Igenám, de milyen pénzt? Az a pénz, ha annyira fogyasztani akarna és beruházni, már itthon lenne. De nincs itthon. Ezzel új likviditást megint nem fognak teremteni, legfeljebb azt tudják elérni, hogy ne lassuljon még jobban a gazdaság.

Igenám, de a tartalékokat ha mégis beleönti mondjuk építkezésbe a magyar, mi lesz abból? Két dolog? Építőanyag-infláció, lassulás, és mivel az árak felfele mennek, a pénz meg félkész házakban van…visszaeső fogyasztás.

Münchhausen báró Gustave Doré híres metszetén

Neoliberális? Na ezek nem azok.

Sokszor szokták össze-vissza használni a “neoliberális” jelzőt. Amit most az Orbán kormánytól látunk, és Nagy Mártontól látunk, a liberális gazdaságpolitika szöges ellentéte, ún. voluntarista politika. Mindenbe bele akarnak nyúlni, ösztönözni itt, elvenni ott.

A biciklijét csavargató kretén (mint én) ilyenkor adja fel és viszi el valakihez aki ért hozzá. Nagy Mártontól meg a többitől az egyetlen helyes lépés az lenne, ha elérnék Viktornál hogy fejezze be a Nagy Brüsszeli Háborút, és aztán lépjenek hátra a gazdaságtól és hagyják hogy maguktól helyreálljon. Amíg össze-vissza ötletelve próbálják az országot a saját hajánál fogva kirántani a vízből, mint Münchhausen báró, addig garantáltan mindig csak rosszabb lesz a helyzet.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.