Nagy Márton úgy tesz(?), mintha nem értené a lakáspolitikát

Nem akartam írni a rövidtávú lakáskiadásról egész addig, ameddig zajlik a Budapesti VI. kerületi népzavazás, ahol végül - alacsony részvétel mellett - a nép úgy szavazott hogy ne legyen a hatkerben rövid távú (közkeletű nevén Airbnb) lakáskiadás. Azóta persze a kormány is felszállt a vonatra, most már ők is szigorúan le akarnak csapni az ügyeskedőkre.

A Telex szerint:

“A testület áttekintette a Terézvárosi Airbnb-típusú szálláshelyek betiltásáról szóló ügydöntő szavazás eredményét. Nagy leszögezte, hogy az Airbnb nem turisztikai, hanem lakhatási kérdéskör, a kormány eddig is ennek megfelelően vizsgálta a szabályozás átalakításának lehetőségeit, hiszen közel 26 ezer lakóegység hiányzik a magyar ingatlanpiacról. Az Airbnb-k miatt csökkent a hosszú távra kiadott lakások száma, aminek következtében jelentősen növekedtek a bérleti díjak és az ingatlanárak is.”

Miközben a hatkerben ez helyi ügy, a kormány pózolása finoman szólva hülyén néz ki. Leírom miért.

Előrebocsátom: én Budapest belvárosában egy “újépítésű” (idén húsz éves) házban élek, ahol a hetvenvalahány lakás igen jelentős része apartmanként funkcionál. Megszoktam.

Teljesen hibás következtetésekre visz minket az, ha a rövidtávú lakáskiadásra úgy tekintünk, hogy abban csak a rosszat látjuk. Nem, nem a turizmusra gyakorolt óriási fellendítő hatásról akarok beszélni, hanem két olyan dologról, amiről nagyon kevés szó esik.

A rövidtávú lakáskiadás Budapesten két dolgot tud, amit a hosszú távú nem:

• kiveszi az ingatlant a magyar gazdaságból

• kiveszi az ingatlant a magyar jogrendszerből

A dollár az dollár

Az első egyszerűbb. Az erbíenbí ingatlanért euróban vagy dollárban fizetnek, ami tartja az árát. Összességében nyilván jobban meg is éri, mint a hosszú távú kiadás. Nyilván vannak bizonyos költségek, de ezeket be lehet építeni az árba. Ráadásul egy rövid, max 8-15 napos tartózkodás során az emberek jobban benyelik a magas árat, mintha két éven át kellene fizetni.

Hol az a fránya számlatömb…

De a fő az, hogy a Bazilika és a Parlament nem megy odébb, és nem kell attól tartani, ha holnap után valamelyik slimfit baromarc (jut eszembe, az megvan, hogy a német állatorvos a Baromarzt?) miatt benyújtanak egy egyéjszakás jogszabályt, oszt a bérlő koldusbotra jut. A szállóvendég nem jut koldusbotra. Nem fogja az igazságügyi államtitkár az orra alá dörgölni, mint a bíróknak, hogy lófasz fog itt folyni, író úr, nem a béremelés. Ha rossz a helyzet Spanyolországban, majd jönnek hollandok. Vagy kínaiak. És fizetnek.

Ráadásul fixen devizában, és ha az egy revolutos számla…nem ragozom, tudjátok mire gondolok. Ezzel a budapesti belvárosi másfélszoba, egyszerűen egy EU-másfélszoba lesz.

Önjáró fogyasztóvédelem

A másik szempont már kicsit bonyolultabb.

Azt nem szokás végiggondolni, hogy az olyan oldalak mint a Booking vagy az Airbnb tudnak egy meglepő dolgot: jogbiztonságot. A foglalási folyamat, a felek kommunikációja szabályozott keretek között zajlik. Az utalás biztonságos és követhető. Az egész folyamatot folyamattervező team tervezte meg, azóta pedig monitorozza és fejleszti. Az általános szerződési feltételek pontosan tartalmazzák a szállásadó és a vendég jogait és kötelességeit.

A reklamációkat átlátható módon intézik. A vendég egyik legfontosabb joga, hogy értékelhet. A rossz rating az egyik legkomolyabb visszatartó erő.

Gondoljuk meg: ha a Belváros Superior Superapartment átveri Juant és Luciát, vajon fel fogják hívni Budapest Főváros Kormányhivatalának Fogyasztóvédelmi Osztályát? Keresetet terjesztenek elő a Pesti Központi Kerületi Bíróságon?

A bíróság elrendeli az iratok spanyol nyelvre…ja nem, sose találkozik vele.

Egy frászt. Némi üvöltözés után nyomnak egy egycsillagos rétinget és szépen leírják sőt lefényképezik a csótányt a konyhában, a poloskát a lepedőben vagy éppen ami bajuk van. Lefényképezik és felnyomják a Tripadvisorra, a Google Mapsre, meg a Bookingra aztán sportoljon a kedves szállásadó hogy ezt valahogy kiköszörülje. A legtöbb ember nem foglal 80% alatti értékelésű helyen.

Seholország jogrendeszere, avagy nesze neked szuverenitás

Ez egyébként egy komoly elméleti probléma is a jogban hiszen van magyar Ptk, német BGB és még jó pár nagyon komoly és jó jogszabály, de könnyen lehet, hogy a spanyol turista magyar nyaralását egy Delaware államban bejegyzett amerikai cég ír leányvállalata által az amerikai jog és néhány EU irányelv figyelembevételével Írországban megírt szerződés fogja szabályozni. A call center meg Wroclawban van. Ha nem Chennaiban. A magyar hatóság pedig egyszerűen nem találkozik az üggyel. Nesze neked szuverenitás.

De, a mindenféle jogi aggályokat félretéve, ez egy végiggondolt, megismerhető, kiszámítható jogi környezet.

Oszt mi lesz a kaukcióval?

Állítsuk ezt szembe azzal, hogy milyen a jogi környezet akkor ha valaki hosszú távra ad ki lakást

Van egy 1993-ban írt, azóta a felismerhetetlenségig össze-vissza módosított Lakástörvényünk, amelyet akkor írtak amikor “tanácsi lakások” tízezrei szakadtak az önkormányzatokra, az “albérlet” pedig ténylegesen azt jelentette, hogy özv. Stromfájer néni kiadta a kisszobát Arankának, a szigorúan fél nyolcra mindig hazaérő egyetemista leánynak.

A hosszútávú lakáskiadás ma Magyarországon mindkét fél számára elképesztő kockázatokat rejt. A bérlőnek szinte mindig küzdenie kell a “kaukcióért” mert a bérbeadó mondvacsinált (és a Lakástörvénnyel ellentétes) okokra hivatkozva igyekszik nem visszaadni. Van most kaució-visszaköveteléses ügyem, egy év alatt jutottunk el odáig hogy kitűzzék a tárgyalást, mert valami jogdomatikai kihívásokkal küzdő bírósági titkár a keresetelutasító teamben (nem ez a neve, de tényleg van ilyen) nem ismerte a Pp. illetékességi szabályait és átpasszolta egy vidéki bíróságnak, amely sisteregve passzolta vissza…

A büdös életbe’ nem rakod ki…

A másik oldalon ugyanilyen kockázat, hogy az elvileg soron kívül tárgyalandó lakáskiürítési perrel is elbíbelődnek egy fél évecskét (a jó statisztikák úgy jönnek ki, hogy a formai okból visszautasított ügy egy nap alatt elintézett…) aztán sok sikert a végrehajtáshoz, fél éven át kilakoltatási moratórium van. Ha ráadásul valami kisgyerekes-kiskutyás, vagy egyéb módon megsajnálható embernek adtad ki akkor imalánc lesz meg Szurkolók A Kilakoltatók Ellen…akkor inkább nem adod ki. Bocsánat, kisgyerekkel nem. Rossz dolog ez? Igen, nagyon rossz.

Mit lehetne akkor tenni? Gondolkodni és kormányozni.

Például a lakáskiadók és -bérlők érdekvédelmi szervezeteivel, fogyasztóvédelmi szervezetekkel, önkormányzatokkal, közös képviselőkkel, és más stakeholderekkel összeülve írni egy új és korszerű lakástörvényt. Egy évente frissített IM rendeletben kiadni azokat a mintaszerződéseket, amelyeket bárki le tud tölteni az internetről, sőt online ki lehet tölteni, és amelytől a bérlő hátrányára eltérni nem lehet. Világosan szabályozni a felmondás szabályait, a kilakoltatás rendjét. Benne a mintaszerződésben. Akár ilyen rajzos-elbábozós honlapokkal.

(Zárójel: társadalmunk értékrendjét pontosan mutatja, hogy kocsiátírásra vagy tíz-húsz éve létezik mindenki által ismert, használt elfogadott állami szerződésminta. Lakáskiadásra nem…)

Vagy mondjuk mondhatná azt az állam, hogy az albit kereső kisgyerekes család vagy egyedülálló szülő helyett ő fizet kauciót. Tessék online kitölteni a mintaszerződést, ügyfélkapun bejelenteni, és akkor mondjuk a szerződést nemfizetés esetén se lehet hat hónapnál rövidebb időre felmondani. Viszont hat hónapig egy négyzetméteralapon évente megállapított díjig (és ezt tényleg úgy kell megállapítani, hogy tényleg érjen is valamit, beleértve egy rezsiátalányt is) az állam vállaljon kezességet a bérleti díjért. Akkor van hat hónap megnézni hogy szedhető ki a bérlő a krízisből.

Végig kéne itt is gondolni a folyamatokat

Simán ugyanerre a honlapra (applikációra…), ahol online bérleti szerződéseket lehet kötni, le lehetne fejleszteni a konfliktusrendezési eljárásokat. Miért ne lehetne ugyanide rögzíteni a fizetési felszólításokat? Beírom a szerződésszámot, amit a kitöltéskor kaptam, a hátralék összegét, milyen hónapra vonatkozik…aztán a kitöltéskor a bérlő által megadott email címre, sms számra és a bérlő ügyfélkapujára elmegy a felszólítás. Ugyanezen a felületen lehetne mondjuk tiltakozni és feltölteni az átutalási igazolást.

Aztán ha mégse sikerült megoldani, gombnyomással átexportálódik az egész egy keresetbe, amely elektronikus aláírás és az illeték kifizetése után landol a bíróságon. A kereset beadásakor, ha a szerződésben volt egy X téve az “egyedülálló szülő” vagy a “kisgyermek” kiskockába, akkor elektronikusan értesítődik a helyi kormányhivatal. Tudom, már csuklóig van a biliben a kezem, de ha működne az országban valami szociális háló, akkor ilyenkor menne ki valaki megkérdezni, hogy mi a baj.

Hagyjuk is abba az álmodozást.

Két probléma van: egy a Nagykörúton belül és egy másik az egész országban

Csak azt akartam megmutatni, hogy Budapest belvárosának néhány kerülete olyan csak, hogy ott tényleg vagy pályakezdő fiatalok vannak a másfélszobákban, vagy turisták. A Nagy Márton féle “26000 lakóegység hiányzik” az egy másik probléma. Teljesen másik.

Ráadásul a belvárosban ezt majd meg fogják oldani. Soproni Tomi nem hülye, pontosan tudja, hogy egy 20% részvétel mellett lezajlott online népszavazás alapján nem lehet a fél kerület alól kirántani a megélhetését. Majd szépen puhul az a rendelet, el fognak jutni egy jelentős szigorításhoz, csendrendelethez és hasonlókhoz, és korrigálni fognak a hosszú/rövid távú bérbeadás arányán.

Ezzel a népszavazással politikai mozgásteret csinált magának, főleg hogy a kormány is rámozdult a dologra. Innentől kezdve mondhatja azt a szállodázóknak, hogy gyerekek, most reggel kilenc óra van. Tizenegytől testületi ülés, ahol be fogom nyújtani a rendeletet, mert engem nem fog senki papírkutyának, hangembernek, puhapöcsnek nevezni. Ebben és ennyit tudok engedni, take it or leave it.

Nem létező szociálpolitika

A Nagykörúton kívül azonban a rövidtávú lakáskiadásnak és a lakhatási válságnak azonban az égvilágon semmi köze egymáshoz. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az Orbán-kormánynak nincs szociálpolitikája. Szociálpolitika címén olyanokat támogatnak, akiknek különösebben nincs szüksége támogatásra.

Például nagyon jó dolog az adókedvezmény, de nézzünk picit mögé. Egy háromgyerekes családnak egy hétre nagybevásárolni legyen mondjuk ötvenezer forint. Ez azért nem valami nagy bevásárlás, de mondjuk a Pennyben, semmi fancy dolgot nem vásárolva kijön a dolog. Az havi kéccá’. Elég sokat kell ahhoz keresni, hogy a megkapott adókedvezmény kéccá’ legyen. Nagyon jól jön, nem arról van szó, hogy nem jön jól. Ismerek, közelről, munkabérből felnevelt három gyereket. De az a három gyerek nem a társadalom legalsó rétegében nőtt fel, hanem a közepében. De nagyjából ugyanez a matek a CSOK, a hatszemélyes kocsi támogatás és minden más hasonló esetén.

A lakhatási válság azért van, mert ahhoz az államnak aktívan és ésszel

1. be kéne avatkoznia a lakáspiacon, méghozzá széleskörű társdalmi egyeztetést követő jogalkotással

2. A Booking és az Airbnb szintjét elérő folyamatmenedzsmentet kellene szolgáltatnia a hosszú távú lakáskiadás jogi és szociálpolitikai oldalán

3. Magának is meg kellene jelenni szolgáltatóként a bérlakások piacán

Na ehelyett van az, hogy amikor a hatkerben, egy teljesen másik probléma (zaj, kosz, stb.) kapcsán van egy Airbnb leszavazás, akkor Nagy Márton csodaminiszter elkezd hupákolni, hogy az Airbnb a magyar kormány számára lakhatási kérdés. Ha a magyar kormány számára ez lakhatási kérdés, akkor a szokásos dilemma elé kerülünk:

De hogy ne ilyen csúnyán érjen véget a poszt, egy kis zene:

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.