A Kard írt egy posztot az ukrajnai helyzetről. Elég borúlátó. Több dologgal egyetértek, azonban van néhány dolog, amelyben szerintem túltolják a borúlátást.
Innen én nem tudom megítélni, mekkora trump támogatóinak-szövetségeseinek a tényleges befolyása és főleg hány, eddig NEM elkötelezett republikánus érzi úgy, hogy Washington megér egy misét.
Az viszont biztos, hogy a trumpi oldalt nem a valóság, hanem a valóságnak egy erősen torzÍtott képe köti, ahol a 2x2 valahol 1 és 7 között van, attól függően, hogy éppen mit kell hirdetni. Ettől persze a 2x2 még 4 marad, csak a döntéseikkel nem ezt követik. Az meg kevés vigasz, hogy a 2x2=4 valósága egyszer majd kérlelhetetlenül seggbe rúgja őket is. Egyrészt mert mi is szíívunk vele, másrészt az indoktrináltság egy bizonyos szintje fölött már érdektelen ez a seggberúgás is. Ld. nerisztánt, ahol se a két megyével arrébb költöztetett orvosi ellátás, se a saját gyerekét nulla szakmai tapasztalattal tanító végzettség nélküli tanár, se a saját pénztárcája nem érdekli a stabil többséget biztosító polgárokat.
A 2x2 es metaforáról az jutott eszeme, hogy állitolag valamelyik USA tagállamban egyszer elfogadtak - vagy majdnem elfogadtak - egy törvényt, mely szerint a Pi értéke holnaptól pontosan 3.
Pedig mennyi előnye lenne ... sokkal könnyebb kerek 3-al számolni, mint azzal a végtelen tizedes törttel.
Már bocsánat, kedves Sándor, de ez a hozzászólás a "Nesze semmi, fogd meg jól!" műfajban indulhat érem-esélyesként.
Lassan két éve lesz, hogy Putyin utasítására az orosz hadsereg megpróbálta lerohanni Ukrainát, ami ahhoz a sokak által nem várt eredményhez vezetett, hogy a "világ második legerősebb" hadseregéről kiderült, hogy Ukrajnában is csak a másodikok.
Biden elnöknek, adminisztrációjának és a Demokrata pártnak volt közel 2 éve, hogy Ukrajnát HATÉKONYAN támogassák, vagyis olyan fegyvereket szállítsanak, ami Ukrajna számára lehetővé tete volna a háború megnyerését, vagyis olyan csapásmérést az orosz haderő irányító, logisztikai s támadó egységeire, ami fenntarthatatlanná tette volna az orosz katonai műveletek folytatását.
Ehhez képest mi történt? A Biden-adminisztráció "kifogás-cunamit" zódított a publikumra, mondván, hogy "Patriotot nem, mert az ukránok nem tudják kezelni." Tankokat nem, mert akkor Putyin beveti az atomot." "F-16-osokat nem, mert akkor Putyin még több atomot vet be." Ez a shit-show zajlik több mint másfél éve. Közben az ukránok az angoloktól és a franciáktól kapott szárnyasrakétákkal és azzal a 20 ATACMS rakétával, amit az amerikaiak végül leszállítottak nekik, szétlőtték az orosz hadiflotta Krím-félszigeti parancsnoki központját, sz@rrá lőttek néhány orosz katonai repteret, és 1-2 orosz hadihajót. És láss csodát, nem tört ki nukláris háború (Szerintem azért, mert Oroszországban nincs élő ember, aki tudná, mi történne, ha valaki megnyomja azt a bizonyos nagy piros gombot...)
Ezért aztán felmerül az a kínzó kérdés, hogy miért nem akarja a Biden-adminisztráció az Ukánok győzelmét lehetővé tenni. Tényleg csak Biden elnök töketlensége (pardon: óvatossága) van a háttérben, vagy valami egyéb politikai alku Putyinnal?
Bidennek lett volna jopar opcioja, hogy tamogassa az ukranokat a gop nelkul is. cserebe odaadtak 400db Bradleyt Marokkonak 1$-ert darabjat. Siman felhasznalhatta volna a sajat keretet, hogy a lejart szavatossagu, de meg hasznalhato atacms-eket atdobja, de ezt sem tette meg.
En kvara nem ertem, hogy mi a vegjateka az ukran haboruban.
Azt egy percig sem állítom, hogy Biden hibátlan lenne. Biden egész egyszerűen úgy van szocializálva, hogy a moszkvai cárt nem szabad kinyírni, csak szorongatni. Ráadásul "benne maradt az ütés" az afganisztáni kivonulás után. Valóban bőven lehetett volna még támogatni Ukrajnát. A poszt a mostani kötélhúzásra vonatkozik, és arra próbálok rámutatni, hogy nem a republikánusok sem öncélú gonoszok, megvannak a maguk politikai érdekei, plusz a nyakukban ül Trump. Így a mozgásterük korlátozott.
* De örülök ennek a posztnak (fájó témája ellenére is) :)
* Nagyon jól, érzékletesen van megírva a posztban a demokratikus iszapbirkozás.
* Nekem két problémám van (minimum):
(1) Időtényező. Van a közismert mondás, hogy vajúdnak a hegyek és nevetséges egér születik. Nem teljesen vágom mennyiben szükségszerű az ennyire lassú konvergálás a végeredményhez. Az érdekek, az alkulépések eléggé azonnal látszódónak érződnek, ráadásul mindkét fél számára. Másik megközelítésből mintha hiányozna nem kevés konstruktivitás/kreativitás a résztvevőktől. Azt értem, meg el tudom képzelni, hogy egy Trump-nevű elszabadult hajúágyút hogyan kéne demokratikus keretek között semlegesíteni, az egy nagyon nehéz feladat, márcsak komplexitásánál fogva is, ráadásul korábban sosem látott (eléggé szabályozott) terepen, Na de hogy pénzt hogy kéne úgy allokálni, hogy lényegében rögzítettek a peremfeltételek és "csak" annyi a cél, hogy elégséges embernek legyen elég jó az alku, az innen kívülről triviálisabbnak tűnik.
(2) Ami a posztból nekem érződik az normál üzemmenet szerint alkufolyamatnak tűnik, nem "vészhelyzeti" (beszakadási)-nak. Én magamat kezdetektől fogva bőven a túlaggódók csoportjába tartozónak gondolom (ukrán háború kapcsán) és így kvázi minden nem jól szervezett nap késedelme fájdalmas. Magyarán vészhelyzetben (ha az van) illene kevesebbet töketlenkedni alkudozásoknál, pláne horribile dictu könnyebb problémák esetében.
Nekem van egy olyan érzésem, hogy ezt a "végén majd kompromisszumot kötünk" hozzáállást rúgta fel Trump. Ha valaki explicit kiáll ellene, akkor azt kicsinálják (lásd Liz Cheney).
"Mindkettőt köti a valóság"
Innen én nem tudom megítélni, mekkora trump támogatóinak-szövetségeseinek a tényleges befolyása és főleg hány, eddig NEM elkötelezett republikánus érzi úgy, hogy Washington megér egy misét.
Az viszont biztos, hogy a trumpi oldalt nem a valóság, hanem a valóságnak egy erősen torzÍtott képe köti, ahol a 2x2 valahol 1 és 7 között van, attól függően, hogy éppen mit kell hirdetni. Ettől persze a 2x2 még 4 marad, csak a döntéseikkel nem ezt követik. Az meg kevés vigasz, hogy a 2x2=4 valósága egyszer majd kérlelhetetlenül seggbe rúgja őket is. Egyrészt mert mi is szíívunk vele, másrészt az indoktrináltság egy bizonyos szintje fölött már érdektelen ez a seggberúgás is. Ld. nerisztánt, ahol se a két megyével arrébb költöztetett orvosi ellátás, se a saját gyerekét nulla szakmai tapasztalattal tanító végzettség nélküli tanár, se a saját pénztárcája nem érdekli a stabil többséget biztosító polgárokat.
A 2x2 es metaforáról az jutott eszeme, hogy állitolag valamelyik USA tagállamban egyszer elfogadtak - vagy majdnem elfogadtak - egy törvényt, mely szerint a Pi értéke holnaptól pontosan 3.
Pedig mennyi előnye lenne ... sokkal könnyebb kerek 3-al számolni, mint azzal a végtelen tizedes törttel.
Már bocsánat, kedves Sándor, de ez a hozzászólás a "Nesze semmi, fogd meg jól!" műfajban indulhat érem-esélyesként.
Lassan két éve lesz, hogy Putyin utasítására az orosz hadsereg megpróbálta lerohanni Ukrainát, ami ahhoz a sokak által nem várt eredményhez vezetett, hogy a "világ második legerősebb" hadseregéről kiderült, hogy Ukrajnában is csak a másodikok.
Biden elnöknek, adminisztrációjának és a Demokrata pártnak volt közel 2 éve, hogy Ukrajnát HATÉKONYAN támogassák, vagyis olyan fegyvereket szállítsanak, ami Ukrajna számára lehetővé tete volna a háború megnyerését, vagyis olyan csapásmérést az orosz haderő irányító, logisztikai s támadó egységeire, ami fenntarthatatlanná tette volna az orosz katonai műveletek folytatását.
Ehhez képest mi történt? A Biden-adminisztráció "kifogás-cunamit" zódított a publikumra, mondván, hogy "Patriotot nem, mert az ukránok nem tudják kezelni." Tankokat nem, mert akkor Putyin beveti az atomot." "F-16-osokat nem, mert akkor Putyin még több atomot vet be." Ez a shit-show zajlik több mint másfél éve. Közben az ukránok az angoloktól és a franciáktól kapott szárnyasrakétákkal és azzal a 20 ATACMS rakétával, amit az amerikaiak végül leszállítottak nekik, szétlőtték az orosz hadiflotta Krím-félszigeti parancsnoki központját, sz@rrá lőttek néhány orosz katonai repteret, és 1-2 orosz hadihajót. És láss csodát, nem tört ki nukláris háború (Szerintem azért, mert Oroszországban nincs élő ember, aki tudná, mi történne, ha valaki megnyomja azt a bizonyos nagy piros gombot...)
Ezért aztán felmerül az a kínzó kérdés, hogy miért nem akarja a Biden-adminisztráció az Ukánok győzelmét lehetővé tenni. Tényleg csak Biden elnök töketlensége (pardon: óvatossága) van a háttérben, vagy valami egyéb politikai alku Putyinnal?
De hat pont most lett leirva a kérdésedre a válasz, hogy miért telt ennyi jdőbe.
Bidennek lett volna jopar opcioja, hogy tamogassa az ukranokat a gop nelkul is. cserebe odaadtak 400db Bradleyt Marokkonak 1$-ert darabjat. Siman felhasznalhatta volna a sajat keretet, hogy a lejart szavatossagu, de meg hasznalhato atacms-eket atdobja, de ezt sem tette meg.
En kvara nem ertem, hogy mi a vegjateka az ukran haboruban.
Azt egy percig sem állítom, hogy Biden hibátlan lenne. Biden egész egyszerűen úgy van szocializálva, hogy a moszkvai cárt nem szabad kinyírni, csak szorongatni. Ráadásul "benne maradt az ütés" az afganisztáni kivonulás után. Valóban bőven lehetett volna még támogatni Ukrajnát. A poszt a mostani kötélhúzásra vonatkozik, és arra próbálok rámutatni, hogy nem a republikánusok sem öncélú gonoszok, megvannak a maguk politikai érdekei, plusz a nyakukban ül Trump. Így a mozgásterük korlátozott.
* De örülök ennek a posztnak (fájó témája ellenére is) :)
* Nagyon jól, érzékletesen van megírva a posztban a demokratikus iszapbirkozás.
* Nekem két problémám van (minimum):
(1) Időtényező. Van a közismert mondás, hogy vajúdnak a hegyek és nevetséges egér születik. Nem teljesen vágom mennyiben szükségszerű az ennyire lassú konvergálás a végeredményhez. Az érdekek, az alkulépések eléggé azonnal látszódónak érződnek, ráadásul mindkét fél számára. Másik megközelítésből mintha hiányozna nem kevés konstruktivitás/kreativitás a résztvevőktől. Azt értem, meg el tudom képzelni, hogy egy Trump-nevű elszabadult hajúágyút hogyan kéne demokratikus keretek között semlegesíteni, az egy nagyon nehéz feladat, márcsak komplexitásánál fogva is, ráadásul korábban sosem látott (eléggé szabályozott) terepen, Na de hogy pénzt hogy kéne úgy allokálni, hogy lényegében rögzítettek a peremfeltételek és "csak" annyi a cél, hogy elégséges embernek legyen elég jó az alku, az innen kívülről triviálisabbnak tűnik.
(2) Ami a posztból nekem érződik az normál üzemmenet szerint alkufolyamatnak tűnik, nem "vészhelyzeti" (beszakadási)-nak. Én magamat kezdetektől fogva bőven a túlaggódók csoportjába tartozónak gondolom (ukrán háború kapcsán) és így kvázi minden nem jól szervezett nap késedelme fájdalmas. Magyarán vészhelyzetben (ha az van) illene kevesebbet töketlenkedni alkudozásoknál, pláne horribile dictu könnyebb problémák esetében.
Egyébként meg imádtam a posztban a Ferencsik-szálat. Telitalálat volt.
Nekem van egy olyan érzésem, hogy ezt a "végén majd kompromisszumot kötünk" hozzáállást rúgta fel Trump. Ha valaki explicit kiáll ellene, akkor azt kicsinálják (lásd Liz Cheney).
Nem fog átmenni, Trump nem engedi. A lehető legtöbb problemát akarja a választasokra