Ha esetleg mégis rászánnád magad, az Üvegtigris 1-2, a Magyar Vándor, Argo 1-2, Valami Amerika, A Vizsga, A Játszma, ezek nézhető és (hulljon rám dolgozó népünk és a múzsa összes eltartott kisujjú sznobjának a megvetése :-) ) jó filmek. Timár Péter filmjeit is csak ajánlani tudom, bár el kell ismernem, kell hozzá egy hangulat, hogy tetsszen az embernek.
Természetesen fogalmam sincs, melyik mikor készült. A lista nem teljes.
Úgy látszik, nem egyforma az ízlésünk. Nekem semmi bajom a kasszasiker-filmekkel. Van olyan, hogy leül az ember valami képernyő elé, és nem akar semmi mást, mint kikapcsolódni 1-2 órán át. A filmek, amiket felsoroltam, erre teljesen jók. Nem akarok mély művészi mondanivalón töprengeni, sem a társadalom sorskérdéseit megfejteni - csak szórakozni egy kicsit.
Szerencse, hogy sokféle film, sokféle zene, sokféle étel és sok különböző nő van. Így mindenki találhat magának olyat, ami neki megfelel.
Na jó, az Üvegtigris még elmegy, de a Valami Amerika pont a kilencvenes évek nyálas, undormányos "kasszasiker" filmjeinek a folytatása. (Simán, hisz 2002-es)
Kb a tízes évek közepétől mostanáig születtek vállalható és nézhető magyar filmek.
A mondanivaló lényege valami olyasmi, hogy egyik oldalon sem fekete-fehéren pozitív vagy negatív karakterek léteznek, és olykor még a szándék is megvan bennük, hogy párbeszédet kezdeményezzenek egymással, de annyira mélyek az árkok, hogy ez kudarcra van ítélve.
Abszolút megértem, ha valakinek nem tetszik, szerintem viszont üzenete igenis van: megmutatja, hogy miért nem látunk nagyon sokan kiutat a jelenlegi helyzetből itthon.
Számomra az üzenet az volt,hogy a sérelmekbe belemerevedett generációk lehúzzák a mostani fiatalokat is így újratermelve a sémákat.Kivéve,ha a mostani fiatal generáció,mint a főhős is,kivonul a f@szméregető meccsről és elkezdni élni a saját életét az árokásáson túl--remélhetőleg.
Van olyan hogy csak szar és nem látsz kiutat. Ez is egy állapot. A Megáll az idő meg egy kicsit a Moszkva tér is ilyenek voltak, úgyhogy még az is lehet hogy a kilátástalanságban tobzódóknak van igaza.
Nem láttam még a filmet, de hogy felkészült legyek, újranéztem a 'Van'-t, és megnéztem a Rossz verseket. Abban maradtam magammal, hogy nem nekem szól.
Ami a kiábrándult, minden szar, nihilista megközelítést illeti, az a tapasztalatom, hogy fideszben csalódottak könnyebben jutnak ebbe a zsákutcába, és Reisz Gábor bevallottan csalódott. Mindemellett elfogadom a hozzáértők kritikáját, és megnézem, kíváncsi vagyok, megérint-e. Az sem lesz baj, ha nem.
* Nehéz úgy kommentelni, hogy csak a kritikához tudok szólni (filmet nem láttam még, és így vitatkozni sem lehet)
* Nagyon is helye van a posztnak, hiszen nekünk nézőnknek készül az alkotás, mi vagyunk a befogadók, ezáltal elsősorban nekünk van perdöntő élményünk (nem az esztétáknak)
* Nekem 3 gondolatom van a kritikához:
(1)
* Szerintem M.O-n bomlik le a Maslow piramis:
* Egyre kevesebb a magasabb szféra (önbecsülés, önmegvalósítás), hovatovább az alapok is kikezdődnek egyre többeknek (fiziológiai, biztonsági szükségletek)
* Ez biza egyre inkább tömegnyomor itthon (számomra)
* A művészet tehát tömegnyomorba érkezik, onnan inspirálódik esélyesen, azaz nehéz a terepe a minőségi szórakoztatásnak, felszabadító művészi élménynek.
* És akkor jön még erre a negatív visszacsatolás is: az alkotókra csak-csak visszahat a mérgező magyarországi filmes alkotói légkör.
* Ami aztán nem feltétlen kívánatos további hullámokat ver a magyar társadalom felé.
* Lásd Mundruczó Kornél idevágó minapi gondolatát:"amit engednének, nem is biztos akarná megcsinálni"!
* Ez nem determinizmus akar lenni részemről, csak valószínűség-arányok sejttetése.
* Van analógiám is:
* Ebben a faszokrata Orbán-érában (Thx:Kardblog), Szoboszlait itthonra is meg lehetett volna venni 70milla EUR-ért (+fizetés).
* Tudná-e ő a liverpooli szárnyalást bemutatni itthon is az NB1-ben?
* Azaz a közeg, a milliő ENNYIT számíthat.
(2)
* Rendszerbe kódolt az ekletikusság ás ez még csak nem is magyar-specifikum.
* Egyre nagyobb tömegek, egyre szélesebb spektrumon mozognak tudásban+fake news-ban illetve hiedelmekben.
* Orbán-fanoknak sokszor elég Orbán-vezér (ő vele meghalni is jó).
* Ellenzéki oldalon a rántott hús készítésén is tud vérremenő csata menni (divergáló módon)
* Szerintem, kvázi axiomatikusan, (a) kaotikusak a társadalmi viszonyok és (b) divergálóan kaotizálódnak
* Magyarán egyre nehezebbnek látszik (a) koherensen ugyanakkor, (b) sok embert megszólítani, csak művészi alkotás szintjén is (hát még politikával)
(3)
* Öncélú-e a "nyomorpornó"" avagy hordja-e magában az elgondolkodtatás és/vagy katarzis esélyét?
* Ha jól értem a posztert, akkor ő inkább öncélúságot észlelt a filmből.
A közönség megállapítás az esetben lenne helyénvaló ha nem egy több tízezres olvasottsagu politikai blog egyik szerzőjéről lenne szó. Utóbbi tartozik annyival az olvasoinak, hogy a nem ir hülyeségeket, ha nincs meg hozzá az a képessége hogy ne pusztán nyers intellektusának szűrőjén keresztül alkot véleményt.
Nem kell mindenhez érteni (le is írja )de akkor maradjon csendben.
Semmi közöm a filmhez, én tenyleg vsak egy néző vagyok btw..
Légyszives, magyaràzd el, miért nem lehet véleménye valakinek egy filmröl, aki történetesen egy akàrmilyen olvasottsàgu blogot is szerkeszt. Tényleg nem értem. Azért, mert pàrezer ember ismeri - olvassa? Na és? És akkor mi van, ha leirja, hogy nem szereti a pacalpörköltet mert szerinte az szar? Ilyet se irhat?
Mi van akkor, ha történetesen egy népszerü szinész ir véleményt valamiröl, amihez nem ért?
Horribile dictu: mi lenne, ha maga a miniszterelnök is megnézné a szoban forgo filmet (ö sem filmesztéta, hanem jogàsz, ha jol tudom, bàr a jogàszok mindenhez _is_ értenek), szoval ha megnézné, és nem tetszene neki és ezt ki is mondanà nyilvànossàg elött?
Mi lenne, ha ugy olvasnànk valakinek a véleményét, hogy az az ö véleménye, és nem pedig valami megfellebbezhetetlen, abszolut igazsàg - ha egyàltalàn van olyan: még a Pitagorasz-tétel is csak bizonyos feltételek esetén igaz, pedig tanitjàk az iskolàban :-)
Légyszives, magyaràzd el, miért nem lehet véleménye valakinek egy kritikáról, ami történetesen egy akàrmilyen olvasottsàgu blogon jelent meg. Tényleg nem értem. Azért, mert pàrezer ember ismeri - olvassa? Na és? És akkor mi van, ha leirja, hogy nem szereti ha olyanról írnak emberek amihez nem értenek, mert szerinte az szar? Ilyet se irhat?
Mi lenne, ha ugy olvasnànk valakinek a kommentjét, hogy az az ö véleménye, és nem pedig valami megfellebbezhetetlen, abszolut igazsàg - ha egyàltalàn van olyan: még a Pitagorasz-tétel is csak bizonyos feltételek esetén igaz, pedig tanitjàk az iskolàban :-)
Ami engem illet, szellemi önvédelmi ösztöntől vezérelve úgy 15 éve nem nézek magyar filmet. Se nerest, se ellenzékit.
(Igen, tudom: bunkó vagyok, de ez van. Sajnálom.)
A 2008-as A nyomozót szívesen tudom ajánlani, és még épp a határon van időben is. ;)
Ha esetleg mégis rászánnád magad, az Üvegtigris 1-2, a Magyar Vándor, Argo 1-2, Valami Amerika, A Vizsga, A Játszma, ezek nézhető és (hulljon rám dolgozó népünk és a múzsa összes eltartott kisujjú sznobjának a megvetése :-) ) jó filmek. Timár Péter filmjeit is csak ajánlani tudom, bár el kell ismernem, kell hozzá egy hangulat, hogy tetsszen az embernek.
Természetesen fogalmam sincs, melyik mikor készült. A lista nem teljes.
Az Üvegtigrist, az Argo-t és a Valami Amerikát láttam, de ezek megvannak vagy 20 évesek :-)
A Vizsgát leszámítva szerintem pont egyik sem ajánlható. Van viszont rengeteg más, ami meg nagyon is. Pl. a Kojot, a Larry, a Nagy fehér főnök.
Úgy látszik, nem egyforma az ízlésünk. Nekem semmi bajom a kasszasiker-filmekkel. Van olyan, hogy leül az ember valami képernyő elé, és nem akar semmi mást, mint kikapcsolódni 1-2 órán át. A filmek, amiket felsoroltam, erre teljesen jók. Nem akarok mély művészi mondanivalón töprengeni, sem a társadalom sorskérdéseit megfejteni - csak szórakozni egy kicsit.
Szerencse, hogy sokféle film, sokféle zene, sokféle étel és sok különböző nő van. Így mindenki találhat magának olyat, ami neki megfelel.
Na jó, az Üvegtigris még elmegy, de a Valami Amerika pont a kilencvenes évek nyálas, undormányos "kasszasiker" filmjeinek a folytatása. (Simán, hisz 2002-es)
Kb a tízes évek közepétől mostanáig születtek vállalható és nézhető magyar filmek.
A mondanivaló lényege valami olyasmi, hogy egyik oldalon sem fekete-fehéren pozitív vagy negatív karakterek léteznek, és olykor még a szándék is megvan bennük, hogy párbeszédet kezdeményezzenek egymással, de annyira mélyek az árkok, hogy ez kudarcra van ítélve.
Abszolút megértem, ha valakinek nem tetszik, szerintem viszont üzenete igenis van: megmutatja, hogy miért nem látunk nagyon sokan kiutat a jelenlegi helyzetből itthon.
Számomra az üzenet az volt,hogy a sérelmekbe belemerevedett generációk lehúzzák a mostani fiatalokat is így újratermelve a sémákat.Kivéve,ha a mostani fiatal generáció,mint a főhős is,kivonul a f@szméregető meccsről és elkezdni élni a saját életét az árokásáson túl--remélhetőleg.
Nem feltétlenül az útmutatás, lelkesítés egy film célja, a kialakult társadalmi helyzet hiteles ábrázolása is elgondolkodtat, motiválhat!
Van olyan hogy csak szar és nem látsz kiutat. Ez is egy állapot. A Megáll az idő meg egy kicsit a Moszkva tér is ilyenek voltak, úgyhogy még az is lehet hogy a kilátástalanságban tobzódóknak van igaza.
Nem láttam még a filmet, de hogy felkészült legyek, újranéztem a 'Van'-t, és megnéztem a Rossz verseket. Abban maradtam magammal, hogy nem nekem szól.
Ami a kiábrándult, minden szar, nihilista megközelítést illeti, az a tapasztalatom, hogy fideszben csalódottak könnyebben jutnak ebbe a zsákutcába, és Reisz Gábor bevallottan csalódott. Mindemellett elfogadom a hozzáértők kritikáját, és megnézem, kíváncsi vagyok, megérint-e. Az sem lesz baj, ha nem.
Akkor ez kb. ugyanaz mint a furcsán és megmagyarázhatatlanul népszerű előző alkotása. Az se mondott semmit, csak vázolta, hogy mi van...
* Nehéz úgy kommentelni, hogy csak a kritikához tudok szólni (filmet nem láttam még, és így vitatkozni sem lehet)
* Nagyon is helye van a posztnak, hiszen nekünk nézőnknek készül az alkotás, mi vagyunk a befogadók, ezáltal elsősorban nekünk van perdöntő élményünk (nem az esztétáknak)
* Nekem 3 gondolatom van a kritikához:
(1)
* Szerintem M.O-n bomlik le a Maslow piramis:
* Egyre kevesebb a magasabb szféra (önbecsülés, önmegvalósítás), hovatovább az alapok is kikezdődnek egyre többeknek (fiziológiai, biztonsági szükségletek)
* Ez biza egyre inkább tömegnyomor itthon (számomra)
* A művészet tehát tömegnyomorba érkezik, onnan inspirálódik esélyesen, azaz nehéz a terepe a minőségi szórakoztatásnak, felszabadító művészi élménynek.
* És akkor jön még erre a negatív visszacsatolás is: az alkotókra csak-csak visszahat a mérgező magyarországi filmes alkotói légkör.
* Ami aztán nem feltétlen kívánatos további hullámokat ver a magyar társadalom felé.
* Lásd Mundruczó Kornél idevágó minapi gondolatát:"amit engednének, nem is biztos akarná megcsinálni"!
* Ez nem determinizmus akar lenni részemről, csak valószínűség-arányok sejttetése.
* Van analógiám is:
* Ebben a faszokrata Orbán-érában (Thx:Kardblog), Szoboszlait itthonra is meg lehetett volna venni 70milla EUR-ért (+fizetés).
* Tudná-e ő a liverpooli szárnyalást bemutatni itthon is az NB1-ben?
* Azaz a közeg, a milliő ENNYIT számíthat.
(2)
* Rendszerbe kódolt az ekletikusság ás ez még csak nem is magyar-specifikum.
* Egyre nagyobb tömegek, egyre szélesebb spektrumon mozognak tudásban+fake news-ban illetve hiedelmekben.
* Orbán-fanoknak sokszor elég Orbán-vezér (ő vele meghalni is jó).
* Ellenzéki oldalon a rántott hús készítésén is tud vérremenő csata menni (divergáló módon)
* Szerintem, kvázi axiomatikusan, (a) kaotikusak a társadalmi viszonyok és (b) divergálóan kaotizálódnak
* Magyarán egyre nehezebbnek látszik (a) koherensen ugyanakkor, (b) sok embert megszólítani, csak művészi alkotás szintjén is (hát még politikával)
(3)
* Öncélú-e a "nyomorpornó"" avagy hordja-e magában az elgondolkodtatás és/vagy katarzis esélyét?
* Ha jól értem a posztert, akkor ő inkább öncélúságot észlelt a filmből.
Pedig tényleg nem kéne filmet elemezni ha nem értesz hozzá ;)
Fene tudja, én abban a naív hitben éltem, hogy egy közönségnek készült alkotásról lehet véleménye a közönségnek is...
A közönség megállapítás az esetben lenne helyénvaló ha nem egy több tízezres olvasottsagu politikai blog egyik szerzőjéről lenne szó. Utóbbi tartozik annyival az olvasoinak, hogy a nem ir hülyeségeket, ha nincs meg hozzá az a képessége hogy ne pusztán nyers intellektusának szűrőjén keresztül alkot véleményt.
Nem kell mindenhez érteni (le is írja )de akkor maradjon csendben.
Semmi közöm a filmhez, én tenyleg vsak egy néző vagyok btw..
Légyszives, magyaràzd el, miért nem lehet véleménye valakinek egy filmröl, aki történetesen egy akàrmilyen olvasottsàgu blogot is szerkeszt. Tényleg nem értem. Azért, mert pàrezer ember ismeri - olvassa? Na és? És akkor mi van, ha leirja, hogy nem szereti a pacalpörköltet mert szerinte az szar? Ilyet se irhat?
Mi van akkor, ha történetesen egy népszerü szinész ir véleményt valamiröl, amihez nem ért?
Horribile dictu: mi lenne, ha maga a miniszterelnök is megnézné a szoban forgo filmet (ö sem filmesztéta, hanem jogàsz, ha jol tudom, bàr a jogàszok mindenhez _is_ értenek), szoval ha megnézné, és nem tetszene neki és ezt ki is mondanà nyilvànossàg elött?
Mi lenne, ha ugy olvasnànk valakinek a véleményét, hogy az az ö véleménye, és nem pedig valami megfellebbezhetetlen, abszolut igazsàg - ha egyàltalàn van olyan: még a Pitagorasz-tétel is csak bizonyos feltételek esetén igaz, pedig tanitjàk az iskolàban :-)
Légyszives, magyaràzd el, miért nem lehet véleménye valakinek egy kritikáról, ami történetesen egy akàrmilyen olvasottsàgu blogon jelent meg. Tényleg nem értem. Azért, mert pàrezer ember ismeri - olvassa? Na és? És akkor mi van, ha leirja, hogy nem szereti ha olyanról írnak emberek amihez nem értenek, mert szerinte az szar? Ilyet se irhat?
Mi lenne, ha ugy olvasnànk valakinek a kommentjét, hogy az az ö véleménye, és nem pedig valami megfellebbezhetetlen, abszolut igazsàg - ha egyàltalàn van olyan: még a Pitagorasz-tétel is csak bizonyos feltételek esetén igaz, pedig tanitjàk az iskolàban :-)
Akkor ez nem Balázs filmje.
A magyar filmekben a sikernarratívák leginkább a vígjátékokra és a történelmi filmekre korlátozódnak. Kérdés, hogy ez a tendencia mikor fog megtörni.