Xi elvtárs nyugodt lehet, ott nem lesz még egyszer Tienanmen tér, az egykedvűség és a reményvesztettség nem nevel forradalmárokat. Lásd Magyarország. Mi évek óta ebben az állapotban leledzünk, ismerős a posztban leírt lelkiállapot. Olyan nagy baj pedig még soha nem volt egy országban sem, hogy az uralkodó és családja kénytelen lett volna lemondani az aktuális kaviáros-osztrigás orgiáról.
Csakhogy nem a forradalom a kínai vezetésre leselkedő igazi veszély, hanem a szédületes iramú kínai fejlődés lassú hanyatlásba fordulása, még mielőtt elérték volna a vágyott nyugati szintet.
Úgy értettem, Balázs, hogy bármi is történik, nem lesz felhördülés/zajongás/csihipuhi a nép részéről, akkor meg mi baj lehet? Nem nagyon ismerem a keleti kultúrákat, de ez azért mégsem lesz ok arra, hogy rituális öngyilkosságot kövessen el a Párt minden tagja a főtitkárral egyetemben, mert ha arcvesztés is nekik, hol érdekli őket, ha megvan a napi csilliárd dollár a számláikon. De lehet, hogy én gondolom rosszul és nem is kéne ennyire leegyszerűsítenem a dolgokat, csak én itt élek és azt hiszem, a honi állapotokból kiindulva, hogy a pénz a mozgatórugója mindennek.
A kínai elit SOKKAL többre vágyik, mint lölő-féle szuperjachtokra meg borkaizásra. Konkrétan az USA-val rivalizáló világhatalmat akarnak csinálni Kínából, és jellemzően hosszú távra terveznek. Nem igazán lehet a provinciális magyar kiskirályokkal összehasonlítani őket.
Igen, de abban a kultúrkörben az ősök feltétlen tisztelete, a korábbi dolgok másolásának tökélyre fejlesztése a vezérelv, ha jól tudom. Ilyen kultúrával össze lehet tartani egy birodalmat, de egyszerűen lehetetlen az egyéniségre, új dolgok állandó keresésére és fejlesztésére, a kudarc elfogadására épülő európai kultúrkört utolérni.
Nem kell ehhez Kínáig menni. A vagyonőr cégeknél tök általános a 24/48, ahol 240 óra jön ki egy hónapra, illetve a teljesen illegális és szakmailag is elfogadhatatlan 24/24, ahol meg 360 órát dolgoznak az emberek. Így próbálják kompenzálni az alacsony órabéreket, és ez a megbízók hallgatólagos belegyezésével történik.
»Egy bizonyos pont után (ezt a szintet nevezik általában “közepes fejlettségnek”) a fejlődés motorja csakis az innováció lehet.«
Honnan jön ez az állítás? Van ennek valami irodalma, amivel érdemes lenne megismerkedni? Az általam ismert történelmi példák ezt az állítást nem látszanak alátámasztani; pláne nem ebben az erőteljes formában („csakis”).
Xi elvtárs nyugodt lehet, ott nem lesz még egyszer Tienanmen tér, az egykedvűség és a reményvesztettség nem nevel forradalmárokat. Lásd Magyarország. Mi évek óta ebben az állapotban leledzünk, ismerős a posztban leírt lelkiállapot. Olyan nagy baj pedig még soha nem volt egy országban sem, hogy az uralkodó és családja kénytelen lett volna lemondani az aktuális kaviáros-osztrigás orgiáról.
Csakhogy nem a forradalom a kínai vezetésre leselkedő igazi veszély, hanem a szédületes iramú kínai fejlődés lassú hanyatlásba fordulása, még mielőtt elérték volna a vágyott nyugati szintet.
Úgy értettem, Balázs, hogy bármi is történik, nem lesz felhördülés/zajongás/csihipuhi a nép részéről, akkor meg mi baj lehet? Nem nagyon ismerem a keleti kultúrákat, de ez azért mégsem lesz ok arra, hogy rituális öngyilkosságot kövessen el a Párt minden tagja a főtitkárral egyetemben, mert ha arcvesztés is nekik, hol érdekli őket, ha megvan a napi csilliárd dollár a számláikon. De lehet, hogy én gondolom rosszul és nem is kéne ennyire leegyszerűsítenem a dolgokat, csak én itt élek és azt hiszem, a honi állapotokból kiindulva, hogy a pénz a mozgatórugója mindennek.
A kínai elit SOKKAL többre vágyik, mint lölő-féle szuperjachtokra meg borkaizásra. Konkrétan az USA-val rivalizáló világhatalmat akarnak csinálni Kínából, és jellemzően hosszú távra terveznek. Nem igazán lehet a provinciális magyar kiskirályokkal összehasonlítani őket.
Igen, de abban a kultúrkörben az ősök feltétlen tisztelete, a korábbi dolgok másolásának tökélyre fejlesztése a vezérelv, ha jól tudom. Ilyen kultúrával össze lehet tartani egy birodalmat, de egyszerűen lehetetlen az egyéniségre, új dolgok állandó keresésére és fejlesztésére, a kudarc elfogadására épülő európai kultúrkört utolérni.
Valahogy az újkorig bőven előttünk jártak innovációban is, amennyire emlékszem töriből
Nem kell ehhez Kínáig menni. A vagyonőr cégeknél tök általános a 24/48, ahol 240 óra jön ki egy hónapra, illetve a teljesen illegális és szakmailag is elfogadhatatlan 24/24, ahol meg 360 órát dolgoznak az emberek. Így próbálják kompenzálni az alacsony órabéreket, és ez a megbízók hallgatólagos belegyezésével történik.
»Egy bizonyos pont után (ezt a szintet nevezik általában “közepes fejlettségnek”) a fejlődés motorja csakis az innováció lehet.«
Honnan jön ez az állítás? Van ennek valami irodalma, amivel érdemes lenne megismerkedni? Az általam ismert történelmi példák ezt az állítást nem látszanak alátámasztani; pláne nem ebben az erőteljes formában („csakis”).
https://moly.hu/konyvek/daron-acemoglu-james-a-robinson-miert-buknak-el-nemzetek
Van, aki amellett érvel, hogy az "innováció" sem mindig elég, de legalábbis nincs általános recept.
https://americanaffairsjournal.org/2022/11/the-long-slow-death-of-global-development/