Azt hiszem, életem jobb döntései közé tartozik a nyaralást az olimpia első hetére időzíteni, mert így a hőbörgés csak megszűrve érkezett, másrészt pedig két hőbörgés között fel lehetett ülni, egy nyáron is működő sífelvonóra (rettenetes tériszonnyal, külön jó) és fel lehetett mászni “unschwer” vagy “mittelschwer” hegyi ösvényen.
Remélem tudja mindenki, hogy prof Mocsai nevében a hc a handball coach-ot jelöli. Drága öreg TF-es Matuska Szilveszter azóta kapja a zsíros pozikat, hogy egy csendes zuhogó esős estén sikeresen leégette úgy a TF sportcsarnokot, hogy az öltözőkben lévő cuccoknak füstszaga sem lett.
Kevésbé vidám Hámori Luca 2. menet utáni szünetben elhangzott, sírásba csukló mondata az edzője felé: De én nem tudok győzni. A mocskos jobb-bal sajtó sikeresen belesulykolta szegény lány fejébe, hogy ő ott nem fog tudni győzni, pedig simán lett volna esélye, csak hagyni kellett volna készülni és boxolni. És annyi és annyi sportban van ez a tipikus magyar lefagyás, leolvadás, mentális crach. Nem is csodálom, ebben a szenny közbeszédben, amikor csak a hányásos fos ömlik egész évben, megcsömörlenek a sportolók is.
Nem, Luca ott nem tudott nyerni mégpedig azért mert ordító "skill gap" volt közte és az ellenfele között és ennek semmi köze nem volt sem a kromoszómàkhoz sem pedig az ütőerőhöz...
A második menetben konkrétan hozzá sem tudott érni (árnyékbox volt Luca részéről) mert képtelen volt ütőtàvba kerülni, nem tudta semlegesíteni sem kikerülni a hosszabb kezű ellenfél "megállítò" balegyeneseit.
Részben azért mert a mozgása iszonyú kiszámítható volt. Nem egy szinten voltak, vannak...
Inkább hiszek a saját szememnek, mint valamilyen újságcikknek, ami nem is azt állítja, hogy ez a 'nő" nem férfi, az meg, hogy mennyire tehet róla, nem releváns.
Ha már itt jártál a St Galleni könyvtárban, benézhettél volna akár hozzánk is, hátha meghívlak egy sörre, vagy ha hozzánk nem, hát akkor a könyvtár boltjába. Van ott egy könyv, amit kizárólag magyarok vesznek. A címe: Die Ungarn in Sankt Gallen - Magyarok St. Gallenben. Érdekes, kétnyelvű kiadvány. A kalandozások korát írja le, konkrétan a St. Galleni kalandot, de nem a magyar töritanítás szerint, hanem az itteniek szemszögéből. Bonyek, St. Gallenben már akkor könyvtár volt meg kolostor, amikor a mi derék őseink még rablógyilkosságokból tartották fenn magukat.
Van még: ha tudom, hogy jössz, javasoltam volna, látogasd meg Weistannen falut, ott is a falumúzeumot. Nincs benne semmi különös, hacsak az a film nem, amit a látogató a múzeum végignézése után, mintegy bónuszként megnézhet. Kb 50 - 60 évvel ezelőtti történet, a falu két lakójáról, akik valami 50 éven át éltek a falu szélén, a legnagyobb egyetértésben, művelték a kis földjüket, gondozták az állataikat, vezették a háztartást, soha egyetlen hangos szó köztük nem hallatszott. Eddig semmi különös, csakhogy abban a házban nőnemű lény soha nem járt, se előtte, se utána, se azalatt az 50 év alatt. Amikor egyikük elhunyt, rá valami 3 napra meghalt a másik is. Történt mindez egy kis faluban, Isten háta mögött kettővel, a világtól elzárva. No, ezt tudtam hozzátenni a gender témához.
Ha legközelebb jössz a környékre, értesíts valahogy, van még tippem bőven, mit érdemes megnézni.
>Bonyek, St. Gallenben már akkor könyvtár volt meg kolostor, amikor a mi derék őseink még rablógyilkosságokból tartották fenn magukat.
Pontosabban: zsoldoskodásból. A kalandozások jellemzően valamilyen nyugati király által felbérelve történtek, pl. Berengár itáliai király, akkoriban a rivális gazdasági hátországának elpusztítása elfogadható stratégiai volt. St Gallenbe Hugó itáliai király küldte a magyarokat.
A legjobb mégis az volt, ahogy az Úszószövetség Elnöke mintegy kármentésként lenyilatkozta, hogy Milák aranyérme bizonyítja, hogy Mo-on van a legrugalmasabb felkészülési rendszer: D
Gender kapcsán: attól tartok egy sikeres akció szem és fültanui vagyunk, no és elég sokan részesei is, ami nem célzott meg mást és félek sikerre is vitt, minthogy elvigye a fókuszt a méltán felháborodást keltő karateedzőről és tettéről. Pedig akár groteszk módon vissza is lehetne térni rá, miszerint nézzük meg őtet, aki legalább vállalta, hogy xy kromoszómájú hús-vér fiút rúgott fel az égbe!
820 az már bőven a karoling reneszánsz kora, azt már nem tartja senki sötétnek. Amikor 747ben a kolostort alapították, kb. akkor kezdődött a karoling reneszánsz.
Svájc nagyon más világ. A 800 év jogfolytonos keményfejű paraszti meg kis-nagy polgári gondolkodás nem múlik el nyomtalanul. Ha az embernek van ideje bennszülött svájcival tölteni pár napot, az kicsit olyan, mint Örkény szerint a paprikafüzér megértése.
Svájcba csak átrándultunk Vorarlbergből, ahol Bergwanderung volt a program (egy nap túra/egy nap kultúra alapon). Útközben leginkább török kajálda, sajtos-spenótos pide :) De a szállodában nagyrészt svájciak voltak, ahol simán a kisfiú kérte az anyját, hogy adjon még neki Brötlit :)
Kezdjük a vidámabbal:
Remélem tudja mindenki, hogy prof Mocsai nevében a hc a handball coach-ot jelöli. Drága öreg TF-es Matuska Szilveszter azóta kapja a zsíros pozikat, hogy egy csendes zuhogó esős estén sikeresen leégette úgy a TF sportcsarnokot, hogy az öltözőkben lévő cuccoknak füstszaga sem lett.
Kevésbé vidám Hámori Luca 2. menet utáni szünetben elhangzott, sírásba csukló mondata az edzője felé: De én nem tudok győzni. A mocskos jobb-bal sajtó sikeresen belesulykolta szegény lány fejébe, hogy ő ott nem fog tudni győzni, pedig simán lett volna esélye, csak hagyni kellett volna készülni és boxolni. És annyi és annyi sportban van ez a tipikus magyar lefagyás, leolvadás, mentális crach. Nem is csodálom, ebben a szenny közbeszédben, amikor csak a hányásos fos ömlik egész évben, megcsömörlenek a sportolók is.
Nem, Luca ott nem tudott nyerni mégpedig azért mert ordító "skill gap" volt közte és az ellenfele között és ennek semmi köze nem volt sem a kromoszómàkhoz sem pedig az ütőerőhöz...
A második menetben konkrétan hozzá sem tudott érni (árnyékbox volt Luca részéről) mert képtelen volt ütőtàvba kerülni, nem tudta semlegesíteni sem kikerülni a hosszabb kezű ellenfél "megállítò" balegyeneseit.
Részben azért mert a mozgása iszonyú kiszámítható volt. Nem egy szinten voltak, vannak...
Azért nem nyert, mert az ellenfele egy férfi volt.
https://444.hu/2024/08/02/az-ir-bokszolono-aki-ket-eve-megverte-helifet-kiall-az-algeriai-sportolo-mellett
Inkább hiszek a saját szememnek, mint valamilyen újságcikknek, ami nem is azt állítja, hogy ez a 'nő" nem férfi, az meg, hogy mennyire tehet róla, nem releváns.
https://www.instagram.com/p/C2jqoRRI3P1/?utm_source=ig_embed&ig_rid=58ee71fe-fda4-4882-bf0d-5feec1cafce3
Klasszikus női megjelenés, igaz?
Nő volt az ellenfele akit már 9en legyőztek eddig, szintén nők.
Khelif pedig nem erővel vagy testalkattal nyert hanem technikàval. És még csak nem is azért mert annyira jó volt. Luca boxolt rosszul.
Ha már itt jártál a St Galleni könyvtárban, benézhettél volna akár hozzánk is, hátha meghívlak egy sörre, vagy ha hozzánk nem, hát akkor a könyvtár boltjába. Van ott egy könyv, amit kizárólag magyarok vesznek. A címe: Die Ungarn in Sankt Gallen - Magyarok St. Gallenben. Érdekes, kétnyelvű kiadvány. A kalandozások korát írja le, konkrétan a St. Galleni kalandot, de nem a magyar töritanítás szerint, hanem az itteniek szemszögéből. Bonyek, St. Gallenben már akkor könyvtár volt meg kolostor, amikor a mi derék őseink még rablógyilkosságokból tartották fenn magukat.
Van még: ha tudom, hogy jössz, javasoltam volna, látogasd meg Weistannen falut, ott is a falumúzeumot. Nincs benne semmi különös, hacsak az a film nem, amit a látogató a múzeum végignézése után, mintegy bónuszként megnézhet. Kb 50 - 60 évvel ezelőtti történet, a falu két lakójáról, akik valami 50 éven át éltek a falu szélén, a legnagyobb egyetértésben, művelték a kis földjüket, gondozták az állataikat, vezették a háztartást, soha egyetlen hangos szó köztük nem hallatszott. Eddig semmi különös, csakhogy abban a házban nőnemű lény soha nem járt, se előtte, se utána, se azalatt az 50 év alatt. Amikor egyikük elhunyt, rá valami 3 napra meghalt a másik is. Történt mindez egy kis faluban, Isten háta mögött kettővel, a világtól elzárva. No, ezt tudtam hozzátenni a gender témához.
Ha legközelebb jössz a környékre, értesíts valahogy, van még tippem bőven, mit érdemes megnézni.
>Bonyek, St. Gallenben már akkor könyvtár volt meg kolostor, amikor a mi derék őseink még rablógyilkosságokból tartották fenn magukat.
Pontosabban: zsoldoskodásból. A kalandozások jellemzően valamilyen nyugati király által felbérelve történtek, pl. Berengár itáliai király, akkoriban a rivális gazdasági hátországának elpusztítása elfogadható stratégiai volt. St Gallenbe Hugó itáliai király küldte a magyarokat.
És mindeközben, mikor ezt olvasom, Vas Blanka ...
A legjobb mégis az volt, ahogy az Úszószövetség Elnöke mintegy kármentésként lenyilatkozta, hogy Milák aranyérme bizonyítja, hogy Mo-on van a legrugalmasabb felkészülési rendszer: D
Gender kapcsán: attól tartok egy sikeres akció szem és fültanui vagyunk, no és elég sokan részesei is, ami nem célzott meg mást és félek sikerre is vitt, minthogy elvigye a fókuszt a méltán felháborodást keltő karateedzőről és tettéről. Pedig akár groteszk módon vissza is lehetne térni rá, miszerint nézzük meg őtet, aki legalább vállalta, hogy xy kromoszómájú hús-vér fiút rúgott fel az égbe!
820 az már bőven a karoling reneszánsz kora, azt már nem tartja senki sötétnek. Amikor 747ben a kolostort alapították, kb. akkor kezdődött a karoling reneszánsz.
Ha ráfeszülést akarsz látni, húzd le a vécét éjjel kettőkor Zürichben :)
Svájc nagyon más világ. A 800 év jogfolytonos keményfejű paraszti meg kis-nagy polgári gondolkodás nem múlik el nyomtalanul. Ha az embernek van ideje bennszülött svájcival tölteni pár napot, az kicsit olyan, mint Örkény szerint a paprikafüzér megértése.
„Sötét középkor, my ass.” ❤️❤️
Ok. Grösztlit ettél ?
Svájcba csak átrándultunk Vorarlbergből, ahol Bergwanderung volt a program (egy nap túra/egy nap kultúra alapon). Útközben leginkább török kajálda, sajtos-spenótos pide :) De a szállodában nagyrészt svájciak voltak, ahol simán a kisfiú kérte az anyját, hogy adjon még neki Brötlit :)
Gipfelit nem kért ?:D
Az nem tiroli dolog? Amerre jártam, ott röstli volt Svájcban.
De, az tiroli.