Apró 1: méltatlannak tartom felróni az elütéseket, de megvan az a veszélyük, hogy például kissé elbizonytalanodtam, nem létező szó-e a "szolig", amit csak én nem ismerek. (Rákerestem, és még mindig nem vagyok benne 100%-ig biztos. :) )
Apró 2: egyes nézetek szerint a magyarban azért nehéz normálisan beszélni a szexualitásról, mert nincsenek meg a megfelelő stílusértékű szavaink hozzá. Olykor felmerül a gyanú bennem, hogy talán részben mégis, csak mi azokat a politikára használjuk. Fogalmam sincs, miről jutott ez most eszembe. :)
Tetszik a cikk alapgondolata, de csak olyan értelemben, ahogy az oroszlánvadász mondja a The Gost and the Darkness című filmben a sikertelen oroszláncsapdára ("az ötlet jó volt..").
A konkrét példák értékelését ugyanis tévesnek tartom.
A Fidesznek már a választás előtt sem volt semmiféle eszméje, mert azt a székházlopás utáni 180 fokos irányváltáskor elveszítette. A Fideszben már az első választási győzelmük idején is csak elvtelen, gátlástalan bűnözők és becsapott balekok voltak, mert a lopott pénzből csak ilyeneket lehetett toborozni.
Orbán pedig már az első kormányzása kezdetén rájött, hogy teljesen alkalmatlan kormányfőnek, ezért kezdettől fogva tudatosan politikai káoszt gerjesztett (megfigyelésügy, az ellenzék egész pályás letámadása).
A Momentum is azért nem tudta sehova felgraffitizni a célt, mivel nekik sem volt soha semmiféle eszméjük. Ugyanis a Momentum jobboldali prominensei nem voltak hajlandók semmi olyan (baloldali vagy liberális) ideológiát felvállalni, ami a Fidesszel szemben valódi alternatívát kínálhatott volna.
A DK-t sem a hajánál fogva előrángatott "Gyurcsány-szál" húzta vissza, hanem az, hogy úgy akart "baloldali" párt lenni, hogy közben ugyanazt a rövidlátó jobboldali neoliberális politikát képviselte, mint az összes több rendszerváltás utáni parlamenti párt. Ezért a DK sem tudott a választók számára valódi gazdaságpolitikai alternatívát kínálni a Fidesszel szemben (Emlékezzük, hogy a DK még a felsőoktatás ingyenességét és az általános iskolai tankönyvek ingyenes juttatását is mereven elutasította, hanem a fizetős oktatást erőltette. Miféle "baloldali" párt az ilyen?).
Ezzel szemben Gavrilo Principnek valódi elvei voltak, és teljes felelősséget is vállalt értük, mivel ő boszniai felkelőként az országa idegen megszállása ellen folytatott jogos és tiszteletre méltó harcot, és a trónörökös megöléséért őt ténylegesen el is ítélték.
Azt pedig mindenki tudja, hogy nem a trónörökös megölése robbantotta ki az első világháborút.
Tehát Gavrilo Princip nem mások politikai eszköze volt, hanem a saját meggyőződését képviselte.
Inkább Tisza Istvánt kellett volna felelőtlen történelemcsinálóként említeni, mivel Tisza pontosan tudta, hogy a Szerbia megtámadására való szavazással (vétójoga volt, tehát megakadályozhatta volna) világháborút robbant ki, és azt is tudta, hogy ezzel a háborúval Magyarország feldarabolását, a magyarság puszta nemzeti létét kockáztatja.
De nagy ívben szart rá, és nem is érezte magát felelősnek érte. Még az agyonlövése előtt is elkerülhetetlen döntésnek próbálta hazudni. Holott Szerbia megtámadása az egész magyar nemzet érdekeivel ellentétes volt, és Tisza azt még az utolsó pillanatban is simán megvétózhatta volna.
De ő inkább történelmet akart csinálni. Nos, sikerült neki.
Gavrilo Principről ezt írod: "mivel ő boszniai felkelőként..."
Korrektebb és történelmileg hitelesebb lenne Gavrilót "boszniai SZERB felkelőként" aposztrofálni. Esetleg "boszniai SZERB TERRORISTA-ként", mert így világosabb lenne az esetet nem ismerők számára is a valódi motivációja.
Napjainkban leginkább Milorad Dodik a megfelelője, hiszen stratégiai céljuk azonos..
Bosznia-Hercegovina fegyveres megszállása széles körű és tartós fegyveres ellenállási mozgalmat váltott ki az ottani lakosságban.
Tehát otromba hazugság volna azt néhány szerb terrorista akciójának beállítani.
Ami pedig a fegyveres ellenállók erkölcsi megítélését illeti, Bosznia-Hercegovina katonai megszállása Magyarországon is annyira erős felháborodást keltett, hogy az egészen addig rendkívül népszerűnek számító Andrássy Gyula külügyminiszter az ellene irányuló közmegvetés hatására kénytelen volt egy éven belül teljesen visszavonulni a politikától.
Tehát mielőtt még megpróbálnál Gavrilo Principről ordas hazugságokat állítani, legalább annyit fel kéne fognod a történetből, hogy nem Gavrilo Princip vagy a szerbek, hanem a Monarchia szállta meg fegyveres erővel Bosznia-Hercegovinát.
Nem akarok veled vitatkozni, csak ajánlom a "terrorizmus", illetve a "terrorista" definícióját. Több is van belőlük, Gavrilo viselkedése mindegyiknek megfelelt.
Terrorizmus csak akkor lett volna, ha békés civileket ölt volna.
A meggyilkolt trónörökös viszont nem egy békés civil, hanem a megszálló hadsereg magas rangú tisztje (konkrétan tábornok és tengernagy) volt, aki a Monarchia hadseregének korszerűsítésében jelentős szerepet játszott.
Márpedig a megszálló hadsereg tisztjének megölése a megszállt ország polgára által nem terrorizmus, hanem jogos honvédelem.
Gavrilo Principért járna neked egy lájk, attól függetlenül, hogy egy barom volt.
De amit Tiszáról állítasz az teljességgel hamis (vagyis nem hamis, hanem az események és a döntési hátterek és lehetőségek teljesen félrevitt értelmezése).
Ugyanitt: "Orbán csak ne vétózgasson csak úgy az EU-ban", - gondolom én - olcsón kapható...
Szerintem csak te próbálod félreértelmezni az eseményeket, a döntési háttereket és lehetőségeket.
Gondolom, utána se néztél annak, hogy mi volt. De sebaj, elmesélem neked.
A koronatanácsi jegyzőkönyvek szerint a Monarchia már a megalakulásától kezdve készült a balkáni területszerző háborúra, és azt kizárólag a magyar főrendek szorgalmazták. A koronatanácsi jegyzőkönyvek szerint a balkáni területszerző háború kérdése minden évben felmerült, tehát csak a megfelelő pillanatra vártak.
A '67-es kiegyezés célja egészen konkrétan a feudális rend és a nemzeti kisebbségek elnyomásának tartósítása volt, ezért mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy a törökök Balkánról való kivonulása után a szerbek egy független Nagy-Szerbiát hozzanak létre, mivel ez először Horvátországot, majd utána a többi magyarországi kisebbséget is a Magyar Királyságtól való elszakadásra bátorította volna.
A nemzeti kisebbségek azért akartak elszakadni, mert már 1848 óta folyamatosan autonómiát és kisebbségi jogokat követeltek, de ezt a magyar főrendek nem akarták nekik megadni, mivel 1848 tapasztalataiból tudták, hogy ez a feudális kiváltságok fokozatos felszámolásához és a polgári átalakuláshoz vezetne.
A Monarchia már 1878-ban, az orosz-török háború végén le akarta rohanni Szerbiát. Csak azért halasztotta el, mert az Antant beleegyezett, hogy megszállja (de nem annektálja) Bosznia-Hercegovinát. Persze a Monarchia később mégis annektálta.
A Monarchia már 1878-ban katonai szövetséget kötött Németországgal, hogy ha megtámadnák Szerbiát, akkor Németország háborúba lép az Antanttal szemben a monarchia mellett.
Andrássy Gyula külügyminiszter élete főművének nevezte ezt a háborús szerződést.
A német császárral folyatott levelezésben nyíltan le is írják, hogy Szerbiát a Monarchiának azért áll érdekében megtámadni, hogy ezzel megakadályozza a független Nagy-Szerbia létrejöttét.
Tisza Kálmánhoz és Andrássy Gyulához hasonlóan Tisza István is a Szerbia elleni háború legbefolyásosabb és legelkötelezettebb szorgalmazója volt (például karhatalmi erőszakkal szavaztatta meg a parlamentben az invázióhoz szükséges újonclétszám emelést), és ez annyira közismert volt, hogy a háború előtti években a magyarországi ellenzéki sajtó nyíltan cikkezett arról, hogy a Szerbia elleni háború miatt várható nemzeti tragédiát csak Tisza halálával lehetne elkerülni.
Tisza ellen ezért többször merényletet is megkíséreltek, kifejezetten azért, hogy a Szerbia elleni háborút megakadályozzák.
Tisza már a trónörökös megölése előtti évben is Szerbia megtámadására szavazott a koronatanácsban, csak akkor még a többiek leszavazták.
1914-ben Tisza maga írja le a császárnak küldött levelében, hogy pontosan tudja, hogy a döntésével világháborút robbant ki, de mégis a háború mellett fog szavazni, ha a többiek meggyőzik őt arról, hogy ez most megfelelő időpont Szerbia lerohanására.
Dokumentált tény az is, hogy a koronatanács tisztában volt azzal, hogy az Antant ellen nem győzhetnek, ezért azt tervezte, hogy villámháborúval lerohanja Szerbiát, és utána megpróbál még azelőtt békét kötni az Antanttal, mielőtt még az Antant csapatai felvonulnának. Abban reménykedtek, hogy ez esetben a további háború elkerülése érdekében az Antant beletörődne az addig megszerzett területek Monarchiához csatolásába.
Tehát összefoglalva:
Dokumentált tény, hogy a Szerbia elleni háború célja hódítás volt, az kizárólag a magyar jobboldal hatalmi érdekeit szolgálta, és azt kizárólag a magyar jobboldal szorgalmazta.
Tehát hazugság, hogy a Monarchia külső kényszer hatására döntött volna a háború mellett.
Az Antant még 1917 elején is felajánlotta, hogy ha a Monarchia visszavonul az 1914-es határai mögé, akkor békét kötnek vele, és érintetlenül hagyják.
Az Antant érdeke ugyanis a Monarchia megmaradása lett volna, mivel az ellensúlyként működött az orosz terjeszkedési törekvésekkel szemben.
Tehát az is hazugság, hogy az Antant készült volna a Monarchia megtámadására és feldarabolására.
De a Monarchia ragaszkodott az addig meghódított területek megtartásához, és ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy a háború célja nem a trónörökös halála miatti bosszú, hanem a balkáni területszerzés volt.
Ezért döntött úgy az Antant 1917-ben, hogy a Monarchia balkáni terjeszkedési szándéka tartós háborús fenyegetést jelent Európára, ezért a Monarchiát nem lehet egyben hagyni, hanem kis nemzetállamokra kell feldarabolni.
És fontos hangsúlyozni, hogy Európa összes mérvadó történésze a magyar főrendeket, és az azt képviselő magyar jobboldalt tekinti a Szerbia elleni háború fő felelősének.
1) Az Antant 1917. január 10-én Wilson békefelhívására válaszolva felajánlotta, hogy a fenti feltételek mellett hajlandó békét kötni.
2) IV. Károly viszont fél év gondolkodás után közölte, hogy a Monarchia csak az addig meghódított területek megtartása esetén hajlandó a békére (akkoriban jól állt a Monarchia, azért volt ilyen bátor).
3) Mivel pedig időközben az USA is háborúba lépett a német torpedózások miatt, az Antant úgy döntött, hogy oké, akkor folytatják a háborút, és utána feldarabolják a Monarchiát.
- - -
Ha ennél többet és biztosabbat akarsz tudni, akkor nézz utána annak, hogy konkrétan milyen tartalmú békeajánlatot küldött az Antant 1917. január 10-én Wilson békefelhívására.
A jobber honlapokon ezt "az Antant által 1917. január 10-én Wilsonnak adott válasz" címén emlegetik, de sehol sem közlik a tételes tartalmát, hanem csak hazudoznak róla.
2010 előtt még rengeteg linket tudtam volna adni, de mostanra már a fideszes történelemhamisító intézmények szinte miden ezzel foglalkozó forrást eltüntettek a netről.
És Horthy viselt dolgaival is ugyanez a helyzet.
Csak annyit tudtam tenni, hogy emlékezetből összefoglaltam azokat a fontos tényeket, amelyekre érdemes hiteles történelmi forrásokban rákeresni.
Most elolvastam, és azért vannak itt eléggé ellentmondó dolgok. Eleve az Antant nem a Monarchiával, hanem a központi hatalmakkal tárgyalt. Az ajánlat része volt, hogy Németország feladja Elzászt, ami Németo-nak elfogadhatatlan volt, ez ott bukott meg.
Sőt, I. Károly konkrétan felajánlotta, hogy megpróbálja meggyőzni a németeket Elzász ügyében, plusz lemond Szerbiáról és az összes háborúban elfoglalt területről (lásd Sixtus-ügy):
Szóval szó sincs arról, hogy a Monarchia ragaszkodott volna a balkáni területekhez. Ezek a békejavaslatok azon buktak el, hogy a németek ragaszkodtak Elzászhoz.
Emellett azt vélem érezni szavaidból - lehet, hogy tévesen - mintha szerinted a magyar jobboldal hibája lett volna a háború is, meg az is, hogy nem szálltunk ki időben és így feldarabolódott az ország. Ami azért nonszensz, mert ugyebár a külügybe nem volt direkt beleszólása a magyarságnak, végső soron a császár döntése volt a háború. Nem mondom, valóban "viszketett a magyar kormány tenyere", nem úgy rángattak bele minket, de ezt a háborút valójában akarta mindenki: a magyarok, a németek, a franciák, meg az osztrákok is. (Jó, az oroszok meg az angolok talán nem.)
(Az, hogy Trianonból ennyire rosszul jöttünk ki az persze nagyban múlt a korábbi évtizedek elbaltázott kisebbségi politikájának, de az egy másik kérdés.)
Itt szerintem csak te próbálsz ellentmondani, mert láthatóan nem vagy tisztában a tényekkel.
1. A koronatanácsi jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy a Monarchia a megalakulásától kezdve tervezte a balkáni területszerző háborút, és csak a megfelelő időpontra vártak.
2. A külügybe olyannyira beleszólása volt a magyaroknak, hogy például 1878-ban Andrássy Gyula közös külügyminiszter kötötte meg azt a titkos szerződést Németországgal, ami a Szerbia megtámadása esetén a Monarchia számára Németország támogatását garantálta.
És ez olyannyira a magyar jobboldal érdekeit szolgálta, hogy Andrássy ezt a szerződés élete főművének nevezte.
Az osztrák és a német császár közötti levelezésben pedig nyíltan emlegették azt, hogy a szerbia elleni háború elkerülhetetlen, és az a célja, hogy a független Nagy-Szerbia létrejöttét megakadályozza.
3. 1878-ban egészen konkrétan Tisza István magyar miniszterelnök és Andrássy Gyula közös külügyminiszter volt az, aki Szerbia azonnali megtámadását követelte, mert az orosz-török háború végén Oroszország elismerte Szerbia és Bosznia-Hercegovina függetlenségét.
Ennél világosabban nem lehet kimutatni azt, hogy magyar jobboldali politikai érdek volt a balkáni háború és terjeszkedés.
A Monarchia ugyanis az orosz-török háború elején azzal a feltétellel maradt távol a háborútól, hogy Oroszország titkos megállapodásban vállalta, hogy a háború után Szerbiát és Bosznia-Hercegovinát a Monarchia érdekterületének ismeri el, tehát nem ismeri el a függetlenségüket.
Tisza és Andrássy csak azzal a feltétellel állt el Szerbia lerohanásától, hogy a berlini kongresszuson a nyugati hatalmak beleegyeztek abba, hogy a Monarchia megszállja, de nem annektálja Bosznia-Hercegovinát. Később mégis annektálták, ami megint csak egyértelműen bizonyítja a területszerzési szándékot.
4. A magyar jobboldal egészen konkrétan azért ragaszkodott a délszláv területek meghódításához, mert meg akarta akadályozni a törökök kivonulása után a független Nagy-Szerbia létrejöttét, mivel az először Horvátország, majd annak példáján felbátorodva a többi magyarországi nemzeti kisebbség elszakadását vonta volna maga után.
A magyarországi kisebbségek pedig kizárólag csak azért akartak elszakadni tőlünk, mivel a magyar jobboldal nem volt hajlandó nekik az általuk követelt kisebbségi jogokat (nyelvhasználat, autonómia) megadni.
Tehát egészen konkrétan a magyar jobboldal elnyomó nemzetiségi politikája volt az, ami miatt a magyar jobboldal szükségesnek tartotta a balkáni délszláv területek meghódítását.
Mondd, hányszor kell ezt leírnom, hogy egyszer elolvasd?
5. Tisza a császárnak írt 1914. július 8-i feljegyzésében egészen konkrétan leírja, hogy ő a Szerbia elleni háború elkötelezett támogatója, annak ellenére hogy tudja, a háborúra szavazással egy világháborút robbant ki, de mégis a háborúra fog szavazni, ha a többiek meggyőzik, hogy a mostani időpont alkalmas Szerbia lerohanására.
Tisza már 1913-ban is Szerbia megtámadására szavazott, sőt, 1912-ben erőszakkal szavaztatta meg a parlamentben a véderőtörvényt, ami a Szerbia elleni inváziós háborúhoz szükséges újonclétszám-emelést tartalmazta.
A magyarországi ellenzék már évekkel a háború előtt rendszeresen tüntetett a kormányzó magyar jobboldal háborús tervei ellen.
Tisza István háború melletti elkötelezettsége annyira köztudott volt, az ellenzék már évekkel a háború előtt nyíltan cikkezett arról, hogy a magyar jobboldal egy Szerbia elleni háborúba akarja belerángatni a Monarchiát, és az emiatt várható nemzeti tragédiát csak a háború legbefolyásosabb szorgalmazójának, Tisza Istvánnak a halála tudná megakadályozni.
Tisza ellen pont azért próbáltak négyszer is merényletet elkövetni, mivel köztudott volt, hogy ő a Szerbia elleni háború legbefolyásosabb támogatója, illetve a háború mellett szavazó kormányfőként az első számú magyarországi felelőse.
A egész nyugat-európai történelemírás dokumentált ténynek tekinti, hogy a Monarchia háborúba lépéséért a magyar főrendek és az őket képviselő magyar jobboldal balkáni háborús hódító politikája volt felelős.
Csak a horthysta történelemhamisítás próbálta ezt később letagadni.
Ha a magyar jobboldal nem törekedett volna a kisebbségek erőszakos magyarosítására, hanem hajlandó lett volna a kisebbségekkel kiegyezni és nekik autonómiát biztosítani, akkor nem lett volna a balkáni hódításra, mivel a magasabb fejlettségű Monarchiából egyik nemzeti kisebbség sem akart volna kiválni, és a kevésbé fejlett szomszédainkhoz csatlakozni.
Ez azonban a magyar főrendek feudális kiváltságainak fokozatos felszámolásával, és egy idő után polgári átalakulással járt volna, ezért a magyar jobboldal ezt kategorikusan elutasította.
(Én is kérném, ha lehet, tudsz ezekhez linkeket küldeni, ahol bővebben olvashatunk/hallgathatunk a témáról? Érdekes volt, sok olyan elemmel, amivel korábban még nem találkoztam...)
2010 előtt még rengeteg linket tudtam volna adni a Wikipédiára, és netre feltett egyéb történelmi elemző művekre.
Sajnos, az elmúlt másfél évtized alatt ezek a források folyamatosan fogytak, és mostanra már szinte semmi sem maradt belőlük, mert a Trianonnal kapcsolatos intézményesített fideszes történelemhamisítás zavartalansága érdekében egymás után kiirtották őket a netről.
Úgyhogy mostanra már csak véletlen elszólásokat lehet találni ebben a témában a neten a jobboldali propagandaanyagokba rejtve.
A helyzet abszurditására jellemző, hogy a Tisza István fényezésére kiadott összegyűjtött levelezéséből is csak a hadüzenet utáni időszakkal foglalkozó második részét rakták fel a netre, mert az elsőben van benne az a két feljegyzés császárnak, amiben Tisza kifejti, hogy ő a Szerbia elleni háború elkötelezett híve, pedig tudja hogy világháború lenne belőle, és csak a megfelelő időpontra vár vele.
Mivel nem vagyok történész, nem tudok neked olyan hiteles történelmi témájú műveket megnevezni, amelyeket könyvtárakból kikölcsönözhetnél.
Csak annyit tudtam tenni, hogy emlékezetből összefoglaltam azokat a dolgokat, amelyekre érdemes hiteles forrásokban rákeresni.
Nem bántóan, de talán érthető módon, így azért felmerül némi kétely. (Ezzel lehet, ismét a naivitás bűnébe esek, de ilyen mértékű "nettisztogatást" még belőlük se néznék ki, már nem jóindulatból, hanem képességeiket tekintve. Szóval ebből a szempontból furcsa, hogy Ungvárynak pl. elég sok, Horthyt erősen kritizáló anyaga van fenn, pedig e logika mentén valószínűleg azokat sem tűrnék meg...)
1) Az Antant 1917. január 10-én Wilson békefelhívására válaszolva felajánlotta, hogy a fenti feltételek mellett hajlandó békét kötni.
2) IV. Károly viszont fél év gondolkodás után közölte, hogy a Monarchia csak az addig meghódított területek megtartása esetén hajlandó a békére (akkoriban jól állt a Monarchia, azért volt ilyen bátor).
3) Mivel pedig időközben az USA is háborúba lépett a német torpedózások miatt, az Antant úgy döntött, hogy oké, akkor folytatják a háborút, és utána feldarabolják a Monarchiát.
- - -
Ha ennél többet és biztosabbat akarsz tudni, akkor nézz utána annak, hogy konkrétan milyen tartalmú békeajánlatot küldött az Antant 1917. január 10-én Wilson békefelhívására.
A jobber honlapokon ezt "az Antant által 1917. január 10-én Wilsonnak adott válasz" címén emlegetik, de sehol sem közlik a tételes tartalmát, hanem csak hazudoznak róla.
„A szakértelemre való hivatkozás olcsó bolsevista trükk” – tehát nem maga a szakértelem, csak mindig rosszul idézik. Ez ugye – fiatalabb olvasók kedvéért – akkor hangzott el, amikor még csak pár éve volt a rendszerváltás, így aki sok éves tapasztalattal rendelkezett, elég jó eséllyel a pártnak köszönhette azt
Annyiban igaza van a, hogy valóban történelmet csinált.
Ő lett az első az Európai Unióban, aki megnyert egy választást, aztán koholt (vagy legalábbis erősen kérdéses) bizonyítékok alapján először törötlték a választás eredményét, majd ki is zárták az egészből - a demokraták heveny tapsolása és helyeslése mellett.
Érdemes volna azért a nyugati elit sajtó helyett a román sajtót is olvasni. Az ezt mindig megtevő és a mindig a helyszínen tájékozódó Gemist konkrétan azt állítja, hogy a román sajtó szerint és a románok szerint is Georgescut elsősorban nem az oroszok juttatták oda, ahova jutott, hanem a román nagypártok, és a mögöttük lévő szekus kavarás.
Igen, mértékadó dolog Gemistet olvasni. Bukovicsot én amúgy nagyon kedvelem, ellenben azt a mainstream politikust, aki Bukovics szerint nem hülye, még nem találták fel :)
Ugyan az oroszok is benne voltak valószínűleg a buliban (mindenhol ott vannak, ahol zavart kell kelteni az EU-ban) és Bukovics sem állította az ellenkezőjét, meg nem is pártolta Georgescut, csak ő en bloc minden elitellenes populista törekvéssel szimpatizál.
Tulajdonképp egy lelkiismeretes, valamivel kevésbé elborult Orbán, aki őszinte EU-szkepticizmusból vétózgat, kedves lenne neki. Megértő Vuciccal, ha nyugatról oktatják ki, de közben a szerb egyetemistákkal is van, akik a helyi anti-establishment.
Geopolitikában pedig nem a tankie, vagy a fasiszta ruszofil, hanem a Demkó-féle, nem kell az oroszokat leszopni, de utálni, félni sem iskola híve. Általában egy neokon ezeket egykutyának tartja, de igenis fontosak az árnyalatok.
Simiont sem értékelte egyértelműen negatívan, de érezhetően inkább Dan felé húzott (nem úgy, mint a futóbolond Szakács Árpád mondjuk, aki nyíltan Simiont támogatta erdélyi magyarként), valamiért nála nem látta a mainstream politikus sémát annyira.
Viszont az ő román forrásai kiegészítették a képet azzal, hogy miért volt érdekében bizonyos román szereplőknek is Georgescu korlátozott szintű felemelkedése. Az üvegplafon áttörésében látom én leginkább az orosz kezet, ehhez kellett az, hogy ők is megtolják, az utolsó pillanatban, és nagyon durván, a helyi szarkeverők ezzel nem számoltak, a méréseken se látszott időben a hatása. A helyi kavarók vagy nem tudták, hogy az oroszok embere, vagy nem érdekelte őket, vagy nem is volt beütve, de őt találták a céljaikra legalkalmasabbnak.
Érdekes azt is látni, hogy Simion nem volt jó a ruszkiknak. Meglepő, mert ki van tiltva Ukrajnából, korábban pedig kimutatható orosz kapcsolata volt. Csak valószínűleg az van, hogy ő okosabb, mint Georgescu, és az oroszok segítségét megköszönte, és utána egyedül is elboldogult, így politikai szereplőből valódi politikus lett. Aki kezet csókolt az oroszokat megtagadó Meloniak, belé meg szerelmes Trump, így Amerika is vele volt. Az orosz téglák a pártjából meg átálltak Sosoacahoz, akit viszont időben kiszűrtek a román szolgálatok, így Georgescu lett a B-terv.
Egyébként az új lengyel elnök teljesen azonos háttér, focihuligán kezdetek, gyanús kavarások, majd történészi diploma, öltöny, aztán megpróbálni besimulni az úri, keresztény ECR-os milliőbe, neki utóbbi jobban megy, de azért kiesik a szájából a snüssz, kvázi modern kapanyél, de amúgy lelkes fogyasztója vagyok. :) Nem véletlen, hogy ment a nyílt bratyizás Simionnal a lengyel kampányhajrában.
Azért is működhetett egyébként a dolog, mert a templombajáró néniket, bácsikat elég volt Kaczynskinek megszólítani, hogy különben buziházasság meg a harminckettedik héten is abortusz lesz, viszont a huligán vibe behúzta melléjük a pinahiányba belebolondult fiatal srácokat is, akik az első körben a helyi Javier Mileire vagy a monarchista-neonáci-putyinista vadbaromra szavaztak. (Ő leginkább arról ismert, hogy lefújta poroltóval a gyertyákat a Szejm hanukai ünnepségén.) Ráadásul a komcsik meg jó szokás szerint annyira el voltak foglalva a belső harcokkal, hogy elfelejtettek beállni a PO mögé.
Bukovics tagadja az objektív újságírást, és kifejezetten utálja, aki ezt a címkét használja, bár igazából ezt senki nem is teszi, csak a függetlent használják, ami igazából csak annyit jelent, hogy nem a kormány által irányított. Illetve talán a régi Origo hívta magát független-objektívnek, de azóta a fideszes (tágabb kontextusban a populista) narratívában gúnyosan ezt tolják rá mindenre, hazug módon megkövetelve az objektivitást azoktól is, akik ezt maguktól sem teszik. Mondjuk a teljes képhez hozzátartozik, korábban jobban ment az a duma is (amúgy az azonnalinál is), hogy a tulajdonostól is függetlenek, az baromság, mivel tfh tényleg nem mondja meg, hogy miről (ne) írjanak, személyi döntésekre akkor is van ráhatása, Bukovics ezt a saját bőrén is megtapasztalhatta. Ha pedig nem a tulaj tesz bele pénzt, akkor se nagyon írhatnak olyanokat, ami az előfizetőknek és a mecénásaiknak nem tetszik, ők pedig a megszokott irányvonalat várják el.
Magáról sem állítja a Gemist, hogy objektív lenne, de önfényezés az előfordul, és szerintem Bukovics kevésbé látja véleményvezéreltnek a riportjait, mint amennyire azok valójában. Pár követője viszont egyenesen orákulumként tekint rá, de minden ilyen karakteres, megosztó figurát istenít pár arra hajlamos ember.
Ő maga a sört is kedvelő hobbiborászként kézműves sajtó szót preferálja, implicit azt állítva, ha a telex a Soproni, akkor ő mondjuk a Monyo. Ebben azért benne van, hogy magasabb minőségnek tartja magát, de belátja, hogy nem versenyezhet velük, ahogy a kis főzdék sem tudják a lépést tartani nagyiparral. Nyilván különlegesebb egy kraftsör, de nem azt iszod a strandon, ahhoz túl erős íze van. Ahogy napi aktuálért se a Gemistre mész, azt le is szarja többnyire, meg bulvár is csak olasz politikusok szeretőiről van, de fogyasztod, mint a kézműves sört, mert műkedvelőként érdekes, viszont van, hogy a kísérletező kedvből már ihatatlanul keserű komlózás vagy túlzott alkoholtartalom lesz, és nehezen csúszik le az ember torkán, úgy megy időnként náluk át triplacsavaros konteókba a történet, szóval az öndefiníciója kifejezetten találó.
Egyébként nagy riszpekt, hogy nem csatlakozott az ÖT-höz, az ideológiai és személyes kapcsolódási pontok is meglennének, szóval rendesen paráztam, hogy berántják őt is, mint Nefelejcs Gergőt. Ehelyett épp most szedte ízekre az egyik cikküket, meg a Hont-Orbán csevejt se ünnepelték. A podcastet pedig Partizán veszi meg, a náluk is mainstream-fóbiásabb, néha cikket is közlő topkommentelőjüknél ki is verte a biztosítékot, el is tűnt onnan. (A Nr. 2-nek nem voltak elég ukránbarátok, nekem a Nr.3-nak meg általában van már jobb dolgom, de lelkes olvasó maradtam.) Az ÖT amúgy időnként feltűnően másolja a Gemistet, ha már nem tudták megvenni. :)
Meg jót tesz Bukovicséknak ez a szabadság, az azonnalinál a tulajdonosi háttér gáz volt, meg nem mindenki nyelte le a beosztottak közül, hogy egyszerre precíz és vonalas, főleg, amikor a covidnál is úgymond eltértek a mainstreamtől, így meg kiélheti magát úgy, hogy senkinek nem fáj, úgy tűnik Pintér Bence is túllépett a sérelmein, amikor polgármesterré választották a győriek, elég neki Dézsivel meg Borkaival harcolni.
Apró 1: méltatlannak tartom felróni az elütéseket, de megvan az a veszélyük, hogy például kissé elbizonytalanodtam, nem létező szó-e a "szolig", amit csak én nem ismerek. (Rákerestem, és még mindig nem vagyok benne 100%-ig biztos. :) )
Apró 2: egyes nézetek szerint a magyarban azért nehéz normálisan beszélni a szexualitásról, mert nincsenek meg a megfelelő stílusértékű szavaink hozzá. Olykor felmerül a gyanú bennem, hogy talán részben mégis, csak mi azokat a politikára használjuk. Fogalmam sincs, miről jutott ez most eszembe. :)
"Fogalmam sincs, miről jutott ez most eszembe. :)"
Hát ennek csak örülni tudok, mert valahogy nem kívánnám megtudni. :)
Igen, a teljes szellemi szétesettségnek is megvan az az előnye, hogy... na, megint elfelejtettem, mit akartam mondani. :)
Egy helyesírás ellenőrzőt légyszí 😞
Helyesírás-ellenőrzőt? ;-)
Azt is
Nekem nincs balyom a hejes irasal, csak azé komentàlok ide, hogy pörögjön az alga ritmusa.
Na ez az, ezért válaszolunk :)))
Tetszik a cikk alapgondolata, de csak olyan értelemben, ahogy az oroszlánvadász mondja a The Gost and the Darkness című filmben a sikertelen oroszláncsapdára ("az ötlet jó volt..").
A konkrét példák értékelését ugyanis tévesnek tartom.
A Fidesznek már a választás előtt sem volt semmiféle eszméje, mert azt a székházlopás utáni 180 fokos irányváltáskor elveszítette. A Fideszben már az első választási győzelmük idején is csak elvtelen, gátlástalan bűnözők és becsapott balekok voltak, mert a lopott pénzből csak ilyeneket lehetett toborozni.
Orbán pedig már az első kormányzása kezdetén rájött, hogy teljesen alkalmatlan kormányfőnek, ezért kezdettől fogva tudatosan politikai káoszt gerjesztett (megfigyelésügy, az ellenzék egész pályás letámadása).
A Momentum is azért nem tudta sehova felgraffitizni a célt, mivel nekik sem volt soha semmiféle eszméjük. Ugyanis a Momentum jobboldali prominensei nem voltak hajlandók semmi olyan (baloldali vagy liberális) ideológiát felvállalni, ami a Fidesszel szemben valódi alternatívát kínálhatott volna.
A DK-t sem a hajánál fogva előrángatott "Gyurcsány-szál" húzta vissza, hanem az, hogy úgy akart "baloldali" párt lenni, hogy közben ugyanazt a rövidlátó jobboldali neoliberális politikát képviselte, mint az összes több rendszerváltás utáni parlamenti párt. Ezért a DK sem tudott a választók számára valódi gazdaságpolitikai alternatívát kínálni a Fidesszel szemben (Emlékezzük, hogy a DK még a felsőoktatás ingyenességét és az általános iskolai tankönyvek ingyenes juttatását is mereven elutasította, hanem a fizetős oktatást erőltette. Miféle "baloldali" párt az ilyen?).
Ezzel szemben Gavrilo Principnek valódi elvei voltak, és teljes felelősséget is vállalt értük, mivel ő boszniai felkelőként az országa idegen megszállása ellen folytatott jogos és tiszteletre méltó harcot, és a trónörökös megöléséért őt ténylegesen el is ítélték.
Azt pedig mindenki tudja, hogy nem a trónörökös megölése robbantotta ki az első világháborút.
Tehát Gavrilo Princip nem mások politikai eszköze volt, hanem a saját meggyőződését képviselte.
Inkább Tisza Istvánt kellett volna felelőtlen történelemcsinálóként említeni, mivel Tisza pontosan tudta, hogy a Szerbia megtámadására való szavazással (vétójoga volt, tehát megakadályozhatta volna) világháborút robbant ki, és azt is tudta, hogy ezzel a háborúval Magyarország feldarabolását, a magyarság puszta nemzeti létét kockáztatja.
De nagy ívben szart rá, és nem is érezte magát felelősnek érte. Még az agyonlövése előtt is elkerülhetetlen döntésnek próbálta hazudni. Holott Szerbia megtámadása az egész magyar nemzet érdekeivel ellentétes volt, és Tisza azt még az utolsó pillanatban is simán megvétózhatta volna.
De ő inkább történelmet akart csinálni. Nos, sikerült neki.
Gavrilo Principről ezt írod: "mivel ő boszniai felkelőként..."
Korrektebb és történelmileg hitelesebb lenne Gavrilót "boszniai SZERB felkelőként" aposztrofálni. Esetleg "boszniai SZERB TERRORISTA-ként", mert így világosabb lenne az esetet nem ismerők számára is a valódi motivációja.
Napjainkban leginkább Milorad Dodik a megfelelője, hiszen stratégiai céljuk azonos..
Bosznia-Hercegovina fegyveres megszállása széles körű és tartós fegyveres ellenállási mozgalmat váltott ki az ottani lakosságban.
Tehát otromba hazugság volna azt néhány szerb terrorista akciójának beállítani.
Ami pedig a fegyveres ellenállók erkölcsi megítélését illeti, Bosznia-Hercegovina katonai megszállása Magyarországon is annyira erős felháborodást keltett, hogy az egészen addig rendkívül népszerűnek számító Andrássy Gyula külügyminiszter az ellene irányuló közmegvetés hatására kénytelen volt egy éven belül teljesen visszavonulni a politikától.
Tehát mielőtt még megpróbálnál Gavrilo Principről ordas hazugságokat állítani, legalább annyit fel kéne fognod a történetből, hogy nem Gavrilo Princip vagy a szerbek, hanem a Monarchia szállta meg fegyveres erővel Bosznia-Hercegovinát.
Nem akarok veled vitatkozni, csak ajánlom a "terrorizmus", illetve a "terrorista" definícióját. Több is van belőlük, Gavrilo viselkedése mindegyiknek megfelelt.
Részemről ennyi.
Rosszul tudod.
Terrorizmus csak akkor lett volna, ha békés civileket ölt volna.
A meggyilkolt trónörökös viszont nem egy békés civil, hanem a megszálló hadsereg magas rangú tisztje (konkrétan tábornok és tengernagy) volt, aki a Monarchia hadseregének korszerűsítésében jelentős szerepet játszott.
Márpedig a megszálló hadsereg tisztjének megölése a megszállt ország polgára által nem terrorizmus, hanem jogos honvédelem.
Gavrilo Principért járna neked egy lájk, attól függetlenül, hogy egy barom volt.
De amit Tiszáról állítasz az teljességgel hamis (vagyis nem hamis, hanem az események és a döntési hátterek és lehetőségek teljesen félrevitt értelmezése).
Ugyanitt: "Orbán csak ne vétózgasson csak úgy az EU-ban", - gondolom én - olcsón kapható...
Szerintem csak te próbálod félreértelmezni az eseményeket, a döntési háttereket és lehetőségeket.
Gondolom, utána se néztél annak, hogy mi volt. De sebaj, elmesélem neked.
A koronatanácsi jegyzőkönyvek szerint a Monarchia már a megalakulásától kezdve készült a balkáni területszerző háborúra, és azt kizárólag a magyar főrendek szorgalmazták. A koronatanácsi jegyzőkönyvek szerint a balkáni területszerző háború kérdése minden évben felmerült, tehát csak a megfelelő pillanatra vártak.
A '67-es kiegyezés célja egészen konkrétan a feudális rend és a nemzeti kisebbségek elnyomásának tartósítása volt, ezért mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy a törökök Balkánról való kivonulása után a szerbek egy független Nagy-Szerbiát hozzanak létre, mivel ez először Horvátországot, majd utána a többi magyarországi kisebbséget is a Magyar Királyságtól való elszakadásra bátorította volna.
A nemzeti kisebbségek azért akartak elszakadni, mert már 1848 óta folyamatosan autonómiát és kisebbségi jogokat követeltek, de ezt a magyar főrendek nem akarták nekik megadni, mivel 1848 tapasztalataiból tudták, hogy ez a feudális kiváltságok fokozatos felszámolásához és a polgári átalakuláshoz vezetne.
A Monarchia már 1878-ban, az orosz-török háború végén le akarta rohanni Szerbiát. Csak azért halasztotta el, mert az Antant beleegyezett, hogy megszállja (de nem annektálja) Bosznia-Hercegovinát. Persze a Monarchia később mégis annektálta.
A Monarchia már 1878-ban katonai szövetséget kötött Németországgal, hogy ha megtámadnák Szerbiát, akkor Németország háborúba lép az Antanttal szemben a monarchia mellett.
Andrássy Gyula külügyminiszter élete főművének nevezte ezt a háborús szerződést.
A német császárral folyatott levelezésben nyíltan le is írják, hogy Szerbiát a Monarchiának azért áll érdekében megtámadni, hogy ezzel megakadályozza a független Nagy-Szerbia létrejöttét.
Tisza Kálmánhoz és Andrássy Gyulához hasonlóan Tisza István is a Szerbia elleni háború legbefolyásosabb és legelkötelezettebb szorgalmazója volt (például karhatalmi erőszakkal szavaztatta meg a parlamentben az invázióhoz szükséges újonclétszám emelést), és ez annyira közismert volt, hogy a háború előtti években a magyarországi ellenzéki sajtó nyíltan cikkezett arról, hogy a Szerbia elleni háború miatt várható nemzeti tragédiát csak Tisza halálával lehetne elkerülni.
Tisza ellen ezért többször merényletet is megkíséreltek, kifejezetten azért, hogy a Szerbia elleni háborút megakadályozzák.
Tisza már a trónörökös megölése előtti évben is Szerbia megtámadására szavazott a koronatanácsban, csak akkor még a többiek leszavazták.
1914-ben Tisza maga írja le a császárnak küldött levelében, hogy pontosan tudja, hogy a döntésével világháborút robbant ki, de mégis a háború mellett fog szavazni, ha a többiek meggyőzik őt arról, hogy ez most megfelelő időpont Szerbia lerohanására.
Dokumentált tény az is, hogy a koronatanács tisztában volt azzal, hogy az Antant ellen nem győzhetnek, ezért azt tervezte, hogy villámháborúval lerohanja Szerbiát, és utána megpróbál még azelőtt békét kötni az Antanttal, mielőtt még az Antant csapatai felvonulnának. Abban reménykedtek, hogy ez esetben a további háború elkerülése érdekében az Antant beletörődne az addig megszerzett területek Monarchiához csatolásába.
Tehát összefoglalva:
Dokumentált tény, hogy a Szerbia elleni háború célja hódítás volt, az kizárólag a magyar jobboldal hatalmi érdekeit szolgálta, és azt kizárólag a magyar jobboldal szorgalmazta.
Tehát hazugság, hogy a Monarchia külső kényszer hatására döntött volna a háború mellett.
Az Antant még 1917 elején is felajánlotta, hogy ha a Monarchia visszavonul az 1914-es határai mögé, akkor békét kötnek vele, és érintetlenül hagyják.
Az Antant érdeke ugyanis a Monarchia megmaradása lett volna, mivel az ellensúlyként működött az orosz terjeszkedési törekvésekkel szemben.
Tehát az is hazugság, hogy az Antant készült volna a Monarchia megtámadására és feldarabolására.
De a Monarchia ragaszkodott az addig meghódított területek megtartásához, és ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy a háború célja nem a trónörökös halála miatti bosszú, hanem a balkáni területszerzés volt.
Ezért döntött úgy az Antant 1917-ben, hogy a Monarchia balkáni terjeszkedési szándéka tartós háborús fenyegetést jelent Európára, ezért a Monarchiát nem lehet egyben hagyni, hanem kis nemzetállamokra kell feldarabolni.
És fontos hangsúlyozni, hogy Európa összes mérvadó történésze a magyar főrendeket, és az azt képviselő magyar jobboldalt tekinti a Szerbia elleni háború fő felelősének.
Dobnál erre egy linket légyszíves?
"Az Antant még 1917 elején is felajánlotta, hogy ha a Monarchia visszavonul az 1914-es határai mögé, akkor békét kötnek vele, és érintetlenül hagyják"
Életemben nem hallottam erről, és most sem találom semmi nyomát.
Oké, ne mondd, hogy semmiféle linket nem adtam:
------------------------------------------------------
1917. január: az antant békeajánlatot tesz: hajlandók rá, ha
a Központi hatalmak elismerik Belgium, Szerbia, Montenegro függetlenségét
a Központi hatalmak által megszállt területeket kiürítik (francia, olasz, román területek)
a megszállás által okozott károkért kárpótlást nyújtanak
a monarchiának biztosítania kell az ott élő nemzetiségek számára az önrendelkezési jogot
Elzász, Lotharingia, Lengyelország felszabadítása
a Központi hatalmak nem reagálnak
1917 nyara: IV. Károly levelet ír az antantnak:
a monarchia területi integritásának (sértetlenség) megőrzésével hajlandó békekötésre
az angoloknak és a franciáknak jók ezek a feltételek, de az olaszok elutasítják, mert ők vissza akarják kapni Dél-Tirolt és Isztriát
http://asbot.hu/marton/oldstuff/1vh.html
------------------------------------------------------
A történet lényege pedig a következő:
1) Az Antant 1917. január 10-én Wilson békefelhívására válaszolva felajánlotta, hogy a fenti feltételek mellett hajlandó békét kötni.
2) IV. Károly viszont fél év gondolkodás után közölte, hogy a Monarchia csak az addig meghódított területek megtartása esetén hajlandó a békére (akkoriban jól állt a Monarchia, azért volt ilyen bátor).
3) Mivel pedig időközben az USA is háborúba lépett a német torpedózások miatt, az Antant úgy döntött, hogy oké, akkor folytatják a háborút, és utána feldarabolják a Monarchiát.
- - -
Ha ennél többet és biztosabbat akarsz tudni, akkor nézz utána annak, hogy konkrétan milyen tartalmú békeajánlatot küldött az Antant 1917. január 10-én Wilson békefelhívására.
A jobber honlapokon ezt "az Antant által 1917. január 10-én Wilsonnak adott válasz" címén emlegetik, de sehol sem közlik a tételes tartalmát, hanem csak hazudoznak róla.
2010 előtt még rengeteg linket tudtam volna adni, de mostanra már a fideszes történelemhamisító intézmények szinte miden ezzel foglalkozó forrást eltüntettek a netről.
És Horthy viselt dolgaival is ugyanez a helyzet.
Csak annyit tudtam tenni, hogy emlékezetből összefoglaltam azokat a fontos tényeket, amelyekre érdemes hiteles történelmi forrásokban rákeresni.
Most elolvastam, és azért vannak itt eléggé ellentmondó dolgok. Eleve az Antant nem a Monarchiával, hanem a központi hatalmakkal tárgyalt. Az ajánlat része volt, hogy Németország feladja Elzászt, ami Németo-nak elfogadhatatlan volt, ez ott bukott meg.
Sőt, I. Károly konkrétan felajánlotta, hogy megpróbálja meggyőzni a németeket Elzász ügyében, plusz lemond Szerbiáról és az összes háborúban elfoglalt területről (lásd Sixtus-ügy):
https://en.wikipedia.org/wiki/Sixtus_Affair
Szóval szó sincs arról, hogy a Monarchia ragaszkodott volna a balkáni területekhez. Ezek a békejavaslatok azon buktak el, hogy a németek ragaszkodtak Elzászhoz.
Emellett azt vélem érezni szavaidból - lehet, hogy tévesen - mintha szerinted a magyar jobboldal hibája lett volna a háború is, meg az is, hogy nem szálltunk ki időben és így feldarabolódott az ország. Ami azért nonszensz, mert ugyebár a külügybe nem volt direkt beleszólása a magyarságnak, végső soron a császár döntése volt a háború. Nem mondom, valóban "viszketett a magyar kormány tenyere", nem úgy rángattak bele minket, de ezt a háborút valójában akarta mindenki: a magyarok, a németek, a franciák, meg az osztrákok is. (Jó, az oroszok meg az angolok talán nem.)
(Az, hogy Trianonból ennyire rosszul jöttünk ki az persze nagyban múlt a korábbi évtizedek elbaltázott kisebbségi politikájának, de az egy másik kérdés.)
Itt szerintem csak te próbálsz ellentmondani, mert láthatóan nem vagy tisztában a tényekkel.
1. A koronatanácsi jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy a Monarchia a megalakulásától kezdve tervezte a balkáni területszerző háborút, és csak a megfelelő időpontra vártak.
2. A külügybe olyannyira beleszólása volt a magyaroknak, hogy például 1878-ban Andrássy Gyula közös külügyminiszter kötötte meg azt a titkos szerződést Németországgal, ami a Szerbia megtámadása esetén a Monarchia számára Németország támogatását garantálta.
És ez olyannyira a magyar jobboldal érdekeit szolgálta, hogy Andrássy ezt a szerződés élete főművének nevezte.
Az osztrák és a német császár közötti levelezésben pedig nyíltan emlegették azt, hogy a szerbia elleni háború elkerülhetetlen, és az a célja, hogy a független Nagy-Szerbia létrejöttét megakadályozza.
3. 1878-ban egészen konkrétan Tisza István magyar miniszterelnök és Andrássy Gyula közös külügyminiszter volt az, aki Szerbia azonnali megtámadását követelte, mert az orosz-török háború végén Oroszország elismerte Szerbia és Bosznia-Hercegovina függetlenségét.
Ennél világosabban nem lehet kimutatni azt, hogy magyar jobboldali politikai érdek volt a balkáni háború és terjeszkedés.
A Monarchia ugyanis az orosz-török háború elején azzal a feltétellel maradt távol a háborútól, hogy Oroszország titkos megállapodásban vállalta, hogy a háború után Szerbiát és Bosznia-Hercegovinát a Monarchia érdekterületének ismeri el, tehát nem ismeri el a függetlenségüket.
Tisza és Andrássy csak azzal a feltétellel állt el Szerbia lerohanásától, hogy a berlini kongresszuson a nyugati hatalmak beleegyeztek abba, hogy a Monarchia megszállja, de nem annektálja Bosznia-Hercegovinát. Később mégis annektálták, ami megint csak egyértelműen bizonyítja a területszerzési szándékot.
4. A magyar jobboldal egészen konkrétan azért ragaszkodott a délszláv területek meghódításához, mert meg akarta akadályozni a törökök kivonulása után a független Nagy-Szerbia létrejöttét, mivel az először Horvátország, majd annak példáján felbátorodva a többi magyarországi nemzeti kisebbség elszakadását vonta volna maga után.
A magyarországi kisebbségek pedig kizárólag csak azért akartak elszakadni tőlünk, mivel a magyar jobboldal nem volt hajlandó nekik az általuk követelt kisebbségi jogokat (nyelvhasználat, autonómia) megadni.
Tehát egészen konkrétan a magyar jobboldal elnyomó nemzetiségi politikája volt az, ami miatt a magyar jobboldal szükségesnek tartotta a balkáni délszláv területek meghódítását.
Mondd, hányszor kell ezt leírnom, hogy egyszer elolvasd?
5. Tisza a császárnak írt 1914. július 8-i feljegyzésében egészen konkrétan leírja, hogy ő a Szerbia elleni háború elkötelezett támogatója, annak ellenére hogy tudja, a háborúra szavazással egy világháborút robbant ki, de mégis a háborúra fog szavazni, ha a többiek meggyőzik, hogy a mostani időpont alkalmas Szerbia lerohanására.
Tisza már 1913-ban is Szerbia megtámadására szavazott, sőt, 1912-ben erőszakkal szavaztatta meg a parlamentben a véderőtörvényt, ami a Szerbia elleni inváziós háborúhoz szükséges újonclétszám-emelést tartalmazta.
A magyarországi ellenzék már évekkel a háború előtt rendszeresen tüntetett a kormányzó magyar jobboldal háborús tervei ellen.
Tisza István háború melletti elkötelezettsége annyira köztudott volt, az ellenzék már évekkel a háború előtt nyíltan cikkezett arról, hogy a magyar jobboldal egy Szerbia elleni háborúba akarja belerángatni a Monarchiát, és az emiatt várható nemzeti tragédiát csak a háború legbefolyásosabb szorgalmazójának, Tisza Istvánnak a halála tudná megakadályozni.
Tisza ellen pont azért próbáltak négyszer is merényletet elkövetni, mivel köztudott volt, hogy ő a Szerbia elleni háború legbefolyásosabb támogatója, illetve a háború mellett szavazó kormányfőként az első számú magyarországi felelőse.
A egész nyugat-európai történelemírás dokumentált ténynek tekinti, hogy a Monarchia háborúba lépéséért a magyar főrendek és az őket képviselő magyar jobboldal balkáni háborús hódító politikája volt felelős.
Csak a horthysta történelemhamisítás próbálta ezt később letagadni.
Ha a magyar jobboldal nem törekedett volna a kisebbségek erőszakos magyarosítására, hanem hajlandó lett volna a kisebbségekkel kiegyezni és nekik autonómiát biztosítani, akkor nem lett volna a balkáni hódításra, mivel a magasabb fejlettségű Monarchiából egyik nemzeti kisebbség sem akart volna kiválni, és a kevésbé fejlett szomszédainkhoz csatlakozni.
Ez azonban a magyar főrendek feudális kiváltságainak fokozatos felszámolásával, és egy idő után polgári átalakulással járt volna, ezért a magyar jobboldal ezt kategorikusan elutasította.
(Én is kérném, ha lehet, tudsz ezekhez linkeket küldeni, ahol bővebben olvashatunk/hallgathatunk a témáról? Érdekes volt, sok olyan elemmel, amivel korábban még nem találkoztam...)
2010 előtt még rengeteg linket tudtam volna adni a Wikipédiára, és netre feltett egyéb történelmi elemző művekre.
Sajnos, az elmúlt másfél évtized alatt ezek a források folyamatosan fogytak, és mostanra már szinte semmi sem maradt belőlük, mert a Trianonnal kapcsolatos intézményesített fideszes történelemhamisítás zavartalansága érdekében egymás után kiirtották őket a netről.
Úgyhogy mostanra már csak véletlen elszólásokat lehet találni ebben a témában a neten a jobboldali propagandaanyagokba rejtve.
A helyzet abszurditására jellemző, hogy a Tisza István fényezésére kiadott összegyűjtött levelezéséből is csak a hadüzenet utáni időszakkal foglalkozó második részét rakták fel a netre, mert az elsőben van benne az a két feljegyzés császárnak, amiben Tisza kifejti, hogy ő a Szerbia elleni háború elkötelezett híve, pedig tudja hogy világháború lenne belőle, és csak a megfelelő időpontra vár vele.
Mivel nem vagyok történész, nem tudok neked olyan hiteles történelmi témájú műveket megnevezni, amelyeket könyvtárakból kikölcsönözhetnél.
Csak annyit tudtam tenni, hogy emlékezetből összefoglaltam azokat a dolgokat, amelyekre érdemes hiteles forrásokban rákeresni.
Nem bántóan, de talán érthető módon, így azért felmerül némi kétely. (Ezzel lehet, ismét a naivitás bűnébe esek, de ilyen mértékű "nettisztogatást" még belőlük se néznék ki, már nem jóindulatból, hanem képességeiket tekintve. Szóval ebből a szempontból furcsa, hogy Ungvárynak pl. elég sok, Horthyt erősen kritizáló anyaga van fenn, pedig e logika mentén valószínűleg azokat sem tűrnék meg...)
Oké, ne mondd, hogy semmiféle linket nem adtam:
------------------------------------------------------
1917. január: az antant békeajánlatot tesz: hajlandók rá, ha
a Központi hatalmak elismerik Belgium, Szerbia, Montenegro függetlenségét
a Központi hatalmak által megszállt területeket kiürítik (francia, olasz, román területek)
a megszállás által okozott károkért kárpótlást nyújtanak
a monarchiának biztosítania kell az ott élő nemzetiségek számára az önrendelkezési jogot
Elzász, Lotharingia, Lengyelország felszabadítása
a Központi hatalmak nem reagálnak
1917 nyara: IV. Károly levelet ír az antantnak:
a monarchia területi integritásának (sértetlenség) megőrzésével hajlandó békekötésre
az angoloknak és a franciáknak jók ezek a feltételek, de az olaszok elutasítják, mert ők vissza akarják kapni Dél-Tirolt és Isztriát
http://asbot.hu/marton/oldstuff/1vh.html
------------------------------------------------------
A történet lényege pedig a következő:
1) Az Antant 1917. január 10-én Wilson békefelhívására válaszolva felajánlotta, hogy a fenti feltételek mellett hajlandó békét kötni.
2) IV. Károly viszont fél év gondolkodás után közölte, hogy a Monarchia csak az addig meghódított területek megtartása esetén hajlandó a békére (akkoriban jól állt a Monarchia, azért volt ilyen bátor).
3) Mivel pedig időközben az USA is háborúba lépett a német torpedózások miatt, az Antant úgy döntött, hogy oké, akkor folytatják a háborút, és utána feldarabolják a Monarchiát.
- - -
Ha ennél többet és biztosabbat akarsz tudni, akkor nézz utána annak, hogy konkrétan milyen tartalmú békeajánlatot küldött az Antant 1917. január 10-én Wilson békefelhívására.
A jobber honlapokon ezt "az Antant által 1917. január 10-én Wilsonnak adott válasz" címén emlegetik, de sehol sem közlik a tételes tartalmát, hanem csak hazudoznak róla.
Nos, nem is várom tőled, hogy vakon higgy ismeretleneknek :-)
Ha komolyan érdekel, akkor próbálj saját magad rákeresni.
Én magam is így találtam rá ezekre a dolgokra.
"Orbán csak ne vétózgasson csak úgy az EU-ban"
Orbán összes unióbeli vétózása durván sértette Magyarország érdekeit.
Tisza vétózása viszont az egész magyarság érdekét szolgálta volna.
Olyan jó látni, hogy a két legkedvesebb trollom ilyen jól eljátszik
„A szakértelemre való hivatkozás olcsó bolsevista trükk” – tehát nem maga a szakértelem, csak mindig rosszul idézik. Ez ugye – fiatalabb olvasók kedvéért – akkor hangzott el, amikor még csak pár éve volt a rendszerváltás, így aki sok éves tapasztalattal rendelkezett, elég jó eséllyel a pártnak köszönhette azt
Köszönöm, én is akartam írni. Klasszikusokat csak pontosan idézzünk. A kontextust sem árt hozzátenni.
Annyiban igaza van a, hogy valóban történelmet csinált.
Ő lett az első az Európai Unióban, aki megnyert egy választást, aztán koholt (vagy legalábbis erősen kérdéses) bizonyítékok alapján először törötlték a választás eredményét, majd ki is zárták az egészből - a demokraták heveny tapsolása és helyeslése mellett.
Érdemes volna azért a nyugati elit sajtó helyett a román sajtót is olvasni. Az ezt mindig megtevő és a mindig a helyszínen tájékozódó Gemist konkrétan azt állítja, hogy a román sajtó szerint és a románok szerint is Georgescut elsősorban nem az oroszok juttatták oda, ahova jutott, hanem a román nagypártok, és a mögöttük lévő szekus kavarás.
Igen, mértékadó dolog Gemistet olvasni. Bukovicsot én amúgy nagyon kedvelem, ellenben azt a mainstream politikust, aki Bukovics szerint nem hülye, még nem találták fel :)
Ugyan az oroszok is benne voltak valószínűleg a buliban (mindenhol ott vannak, ahol zavart kell kelteni az EU-ban) és Bukovics sem állította az ellenkezőjét, meg nem is pártolta Georgescut, csak ő en bloc minden elitellenes populista törekvéssel szimpatizál.
Tulajdonképp egy lelkiismeretes, valamivel kevésbé elborult Orbán, aki őszinte EU-szkepticizmusból vétózgat, kedves lenne neki. Megértő Vuciccal, ha nyugatról oktatják ki, de közben a szerb egyetemistákkal is van, akik a helyi anti-establishment.
Geopolitikában pedig nem a tankie, vagy a fasiszta ruszofil, hanem a Demkó-féle, nem kell az oroszokat leszopni, de utálni, félni sem iskola híve. Általában egy neokon ezeket egykutyának tartja, de igenis fontosak az árnyalatok.
Simiont sem értékelte egyértelműen negatívan, de érezhetően inkább Dan felé húzott (nem úgy, mint a futóbolond Szakács Árpád mondjuk, aki nyíltan Simiont támogatta erdélyi magyarként), valamiért nála nem látta a mainstream politikus sémát annyira.
Viszont az ő román forrásai kiegészítették a képet azzal, hogy miért volt érdekében bizonyos román szereplőknek is Georgescu korlátozott szintű felemelkedése. Az üvegplafon áttörésében látom én leginkább az orosz kezet, ehhez kellett az, hogy ők is megtolják, az utolsó pillanatban, és nagyon durván, a helyi szarkeverők ezzel nem számoltak, a méréseken se látszott időben a hatása. A helyi kavarók vagy nem tudták, hogy az oroszok embere, vagy nem érdekelte őket, vagy nem is volt beütve, de őt találták a céljaikra legalkalmasabbnak.
Érdekes azt is látni, hogy Simion nem volt jó a ruszkiknak. Meglepő, mert ki van tiltva Ukrajnából, korábban pedig kimutatható orosz kapcsolata volt. Csak valószínűleg az van, hogy ő okosabb, mint Georgescu, és az oroszok segítségét megköszönte, és utána egyedül is elboldogult, így politikai szereplőből valódi politikus lett. Aki kezet csókolt az oroszokat megtagadó Meloniak, belé meg szerelmes Trump, így Amerika is vele volt. Az orosz téglák a pártjából meg átálltak Sosoacahoz, akit viszont időben kiszűrtek a román szolgálatok, így Georgescu lett a B-terv.
Egyébként az új lengyel elnök teljesen azonos háttér, focihuligán kezdetek, gyanús kavarások, majd történészi diploma, öltöny, aztán megpróbálni besimulni az úri, keresztény ECR-os milliőbe, neki utóbbi jobban megy, de azért kiesik a szájából a snüssz, kvázi modern kapanyél, de amúgy lelkes fogyasztója vagyok. :) Nem véletlen, hogy ment a nyílt bratyizás Simionnal a lengyel kampányhajrában.
Azért is működhetett egyébként a dolog, mert a templombajáró néniket, bácsikat elég volt Kaczynskinek megszólítani, hogy különben buziházasság meg a harminckettedik héten is abortusz lesz, viszont a huligán vibe behúzta melléjük a pinahiányba belebolondult fiatal srácokat is, akik az első körben a helyi Javier Mileire vagy a monarchista-neonáci-putyinista vadbaromra szavaztak. (Ő leginkább arról ismert, hogy lefújta poroltóval a gyertyákat a Szejm hanukai ünnepségén.) Ráadásul a komcsik meg jó szokás szerint annyira el voltak foglalva a belső harcokkal, hogy elfelejtettek beállni a PO mögé.
Ez egyben a garancia arra is, hogy tudja pártatlanul szemlélni a dolgokat.
oh, my sweet summer child...
Bukovics tagadja az objektív újságírást, és kifejezetten utálja, aki ezt a címkét használja, bár igazából ezt senki nem is teszi, csak a függetlent használják, ami igazából csak annyit jelent, hogy nem a kormány által irányított. Illetve talán a régi Origo hívta magát független-objektívnek, de azóta a fideszes (tágabb kontextusban a populista) narratívában gúnyosan ezt tolják rá mindenre, hazug módon megkövetelve az objektivitást azoktól is, akik ezt maguktól sem teszik. Mondjuk a teljes képhez hozzátartozik, korábban jobban ment az a duma is (amúgy az azonnalinál is), hogy a tulajdonostól is függetlenek, az baromság, mivel tfh tényleg nem mondja meg, hogy miről (ne) írjanak, személyi döntésekre akkor is van ráhatása, Bukovics ezt a saját bőrén is megtapasztalhatta. Ha pedig nem a tulaj tesz bele pénzt, akkor se nagyon írhatnak olyanokat, ami az előfizetőknek és a mecénásaiknak nem tetszik, ők pedig a megszokott irányvonalat várják el.
Magáról sem állítja a Gemist, hogy objektív lenne, de önfényezés az előfordul, és szerintem Bukovics kevésbé látja véleményvezéreltnek a riportjait, mint amennyire azok valójában. Pár követője viszont egyenesen orákulumként tekint rá, de minden ilyen karakteres, megosztó figurát istenít pár arra hajlamos ember.
Ő maga a sört is kedvelő hobbiborászként kézműves sajtó szót preferálja, implicit azt állítva, ha a telex a Soproni, akkor ő mondjuk a Monyo. Ebben azért benne van, hogy magasabb minőségnek tartja magát, de belátja, hogy nem versenyezhet velük, ahogy a kis főzdék sem tudják a lépést tartani nagyiparral. Nyilván különlegesebb egy kraftsör, de nem azt iszod a strandon, ahhoz túl erős íze van. Ahogy napi aktuálért se a Gemistre mész, azt le is szarja többnyire, meg bulvár is csak olasz politikusok szeretőiről van, de fogyasztod, mint a kézműves sört, mert műkedvelőként érdekes, viszont van, hogy a kísérletező kedvből már ihatatlanul keserű komlózás vagy túlzott alkoholtartalom lesz, és nehezen csúszik le az ember torkán, úgy megy időnként náluk át triplacsavaros konteókba a történet, szóval az öndefiníciója kifejezetten találó.
Egyébként nagy riszpekt, hogy nem csatlakozott az ÖT-höz, az ideológiai és személyes kapcsolódási pontok is meglennének, szóval rendesen paráztam, hogy berántják őt is, mint Nefelejcs Gergőt. Ehelyett épp most szedte ízekre az egyik cikküket, meg a Hont-Orbán csevejt se ünnepelték. A podcastet pedig Partizán veszi meg, a náluk is mainstream-fóbiásabb, néha cikket is közlő topkommentelőjüknél ki is verte a biztosítékot, el is tűnt onnan. (A Nr. 2-nek nem voltak elég ukránbarátok, nekem a Nr.3-nak meg általában van már jobb dolgom, de lelkes olvasó maradtam.) Az ÖT amúgy időnként feltűnően másolja a Gemistet, ha már nem tudták megvenni. :)
Meg jót tesz Bukovicséknak ez a szabadság, az azonnalinál a tulajdonosi háttér gáz volt, meg nem mindenki nyelte le a beosztottak közül, hogy egyszerre precíz és vonalas, főleg, amikor a covidnál is úgymond eltértek a mainstreamtől, így meg kiélheti magát úgy, hogy senkinek nem fáj, úgy tűnik Pintér Bence is túllépett a sérelmein, amikor polgármesterré választották a győriek, elég neki Dézsivel meg Borkaival harcolni.