Politikai termék nélkül nincs politikai nyereség

Az angol Múzsán megjelent poszt miatt kaptam olyan kommentet, hogy már megint szapulom az ellenzéket, és fanyalgok. Guilty as charged, ahogy az angol mondja.

The people have spoken, their parties did not

Ha már kibicelés, akkor legyen kövér: megindokolom, hogy most épp miért fanyalgok.

Előszöris, szeretném, ha végignézné mindenki ezt a Gulyás Márton videót. Erre a videóra hivatkozok az angol cikkben is, egész egyszerűen azért, mert az elmúlt évek legfontosabb politikai üzenetei közé sorolom.

Én Gulyás témaválasztásaival, stílusával, mittodoménmégmimindenével sokszor nem értek egyet, ugyanakkor nagyon nagyra tartom azt, amit elért. Ebben a videóban tökéletesen összefoglalja azt, amire ő és csapata, vagy Pottyondy Edina, vagy VV Zsolt, vagy én, vagy akármelyik másik politikai véleményformáló, kommentátor képes. Tényleg nézzétek meg, mielőtt tovább olvasnátok.

Igen, mi a társadalom képzelőerejét tudjuk megjeleníteni. Akár formálni is. Ahhoz hogy akármelyikünk a magyar politika új erejévé váljon, teljesen más kellene csinálnunk, amelyhez elengedhetetlen lenne feladnunk azt, amit most csinálunk.

Azért vannak a pártok, hogy a nép akaratát politikai cselekvéssé formálják.

Tegyünk fel most egy kérdést: A nép, az istenadta nép hány százalékának van ott élete első száz problémájában, hogy nincs Magyarországon közvetlen elnökválasztás? Oké, tegyük fel másképp: hány százaléknak lehet nem több mint 20 másodperc alatt elmondani, hogy miért lenne jó ezért csak a Kossuth térre kisétálni egy vasárnap délután? Nem kell nagyon számolgatni, oké hogy esett az eső, de a bárhova kivezényelhető DK nyugdíjasokon kívül ez a kérdés senkit nem érdekel.

Politikus munkában: Arty F. Legence szenátor cukorkát osztogat.

Van itt egy másik kérdés, amely gyorsan eszkalálódott és a magyar politikatörténet egyik legnagyobb tüntetését váltotta ki. Meg előtte volt egy kisebb tüntetés, ahol szintén civilek (köztük én) hitelesítették a politikai üzenetet és utána lemondott a köztársasági elnök.

Vegyük észre a közös vonásokat:

• mindkét tüntetésen a civil szónokok voltak a meghatározók

• volt alanyi pozícióból beszélő szónok (volt állami gondozott, abúzus-áldozat, gyakorló szülő)

• volt politikai beszéd (Pottyondy Edina a nagy tüntetésen, én a kicsin)

Mindkét tüntetésen az volt az igazi különbség az átlagos tüntetéshez képest, hogy a szokásos szólamok helyett rámutattunk egy lényeges problémára (amely adta magát), számonkértük a kormányt, és a nagy tüntetésen a tömeget is bevonták a probléma legalább szimbolikus megoldásába. Ahogy korábban írtam, ez egy kerek politikai akció volt.

Az ellenzékünk legnagyobb gyengéje, hogy képtelen politikai akciók lebonyolítására.

Nem lehet látni olyat, hogy megfognak egy problémát, felvezetik, számonkérik a kormányt, majd legalább szimbolikusan megoldást kínálnak.

Nézzünk meg pár lehetőséget a konkrét ügy kapcsán:

A gyerekbántalmazás Magyarországon rendszerszintű. Félóra guglizással fel lehet sorolni 20-30 helyszínt, ahol a bicskeihez teljesen hasonló disznóságok történtek. A párt országos közszereplői elmehetnek ezekre a helyszínekre egy szál videókamerával, ott mondhatnak három-négy erős mondatot. Már többet érnek vele, mint várni, hogy a telex fotósa jó fotót lőjön róluk a Parlament előtt.

A szakpolitika csúnya, bonyolult, érthetetlen, de a politikus azért van, hogy érthetővé tegye.

Ki lehet keresni a megfelelő összehasonlításokat, hogy mennyit fizetnek nálunk egy szociális szektorban dolgozónak, mennyit Szlovákiában, mennyit Ausztriában. Össze lehet rakni egy általános bérezési reformtervet, a közalkalmazotti-kormánytisztviselői bértáblák átfésülésével.

Ezt aztán el lehet ágaztatni kétfelé:

Az egyik vonal, hogy a sarokszámokkal kampányolni lehet, és

akárhányszor Orbánék a begőzölt b***zás irányába akarják húzni a dolgot, annyiszor húzni őket vissza, hogy Miniszterelnök Úr, a legnagyobb tisztelettel: másfél békemenetnyi ember feltett önnek három kérdést a Hősök terén.

Mi szépen átváltottuk ezt forintba, erről szíveskedjen beszélni, mert a b***zás az csak terelés, köszönjük. Vagy ha sajnálja a pénzt az árvagyerekektől és ön szerint rendben van, hogy kevesebb pénzből etetik őket, mint a börtönben a rabokat, (Szél Bernadett szépen végigvitt akciója kellett ahhoz, hogy ez egyáltalán kiderüljön és legalább napi 1500 forintra emeljék a normát.) akkor mondja ezt.

A másik vonal pedig lehet az, hogy bevonnak pár civil szervezetet (vagy legalább a honlapjukat elolvasni) és összeraknak egy törvényjavaslatot, amelyet megfuttatnak politikai termékként (sima feles törvényjavaslatként ér legalább annyit mint az alkotmánymódosítást igénylő közvetlen elnökválasztás). Ehhez lehet videókat, interjúkat tenni, mi miért fontos. Be lehet vele jutni egy csomó helyre beszélni, hogy munka folyik, előkészítjük, ez abszolút szakpolitika, gyerekek érdeke, satöbbi. Aztán persze lepattanni amikor tárgysorozatba se veszi az Országgyűlés, de az akció segít közel hozni, megértetni a közönséggel, hogy mit csinál egy párt.

Politikai termékfejlesztésnél érdemes feltenni legalább két kérdést: mi a cél, és mi a szavatossági idő.

A “pedofilbotrány” (amelyben valószínűleg nem egészségügyi értelemben vett pedofíliáról van szó, hanem annál sokkal inkább általános gyerekbántalmazásról és szexuális abúzusról) felkeltette a kellő felháborodást.

A célok közé tartozik tehát:

1. a felháborodás ébren tartása, adott esetben az új ügyek (Magyar Péter, Szakács Árpád) integrálása

2. (döntés, hogy kell-e gyűlöletkampány, szerintem nem, tehát) a probléma rendszerszintű mivoltának bemutatása, helyszíni bejelentkezésekkel.

3. Rámutatás arra, hogy Orbán terelni próbál

4. A probléma közel hozása a választóhoz (ez meg a te gyereked iskolájában is, csak te közbe tudsz lépni)

5. A politikusi potenciál bemutatása: a civil kezdeményezések méltatása és üzenetük elvitele a parlamentbe

6. A politikai cél kitűzése: pl. általános bérreform és az élelmezési norma felhozása mondjuk 3 év alatt egy osztrák gyerekotthon szintjére, vagy ha úgy tetszik, a mindenkori BV étkezési norma legalább háromszorosára (ha valami mégis akar egy diszkrétet cigányozni, a magyar politikában ez a kísértés mindig ott van)

7. Orbán Viktor rajta tartása ezen a kommunikációs pályán, nem hagyni hogy elmenjen a “nincs kegyelem a pedofiloknak” irányba

8. szavatossági idő: nem hagyni neki, hogy március 15-én a “pedofilbotrányt” figyelmen kívül hagyó beszédet mondjon.

9. A törvényjavaslatot úgy beadni, hogy március 15 előtt ne tudják simán lekeverni, legyen függőben március 15-én, vagy ha lekeverik, azt csak kapkodva tudják megtenni.

10. Az ellenzéki tüntetésen arról beszélni, hogy 12 pont helyett megelégszünk most csak azzal, ha a 3 kérdésre válaszol a kormány. Ne szónokoljanak, ott a megoldás, szavazzák meg, vagy mondjanak jobbat annál, hogy egy árvagyerek, aki nem tehet arról hogy árva, ne börtönkoszton nőjön fel.

Na ez kb. egy végigvitt politikai akció. Az eredménye az, hogy a teljes orbáni propagandagépezetet három-négy hét lépéshátrányba kényszeríti a tervezet kampánymenetrendhez képest. Jelenleg Orbánéknál az a terv, hogy oké, az évértékelős kampánystart nem jött össze, hagyni kell lenyugodni a kedélyeket, és B terv március 15. Vagyis az a fő cél, hogy Orbán ne tudjon kiállni kampánystartolni március 15-én. Ne merjen békemenetet csinálni, mert kelljen tartania attól, hogy ha nem is 150.000 de akár 50.000 kint lesz az utcán.

Leváltja ez Orbán Viktort? Nem. Mire jó akkor mégis?

Egyrészt korlátozza a mozgásterét. Orbán “legyőzhetetlensége” és a sosem hibázik mítosz abból fakad, hogy a hibáinak nincs következménye. A gyors és jó politikai termékfejlesztés segítségével meg lehet növelni azoknak az eseteknek a számát, amikor rögtönözniük kell. Nem rendezhetik be a választásokig hátralévő bő két hónapot kedvük szerint.

Másrészt mindenki tudja, hogy a mostani választáson nem az Orbánt legyőző ellenzéki pártra fogunk szavazni. A DK-sok le fognak szavazni Ferire, Pesten el fognak menni szavazni Karácsonyra, még pár népszerű kerületi/városi “polgira”…bárhol máshol meg: csakafidesz. A kérdés az, hogy az EU választásokon sikerül valakit felrántani a vasárnap a tévé elől, hogy jöjjön el és dobjon egy szimpátiaszavazatot az EU Parlamentre. Ez múlik pár sikeres politikai akción. Na ehelyett van a nyünyörgés a közvetlen elnökválasztásról.

Még egyszer. Nem mondom, hogy a fent olvasható vázlat a sikerhez vezető egyetlen út. Egy lehetséges politikai cselekvés a sok közül. Azt hiszem a legtöbb embert az idegesíti, hogy még egy ilyen, fél óra alatt összedobott tervet se lát működni sehol. Ahol mégis lát, az meg egy viccpárt, amely ennek az egésznek az egyik nyertese lehet.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára

1. Ez egy korai fázisban levő projekt, heti egy-két, Magyarországot angolul magyarázni igyekvő poszttal. Erre is 8 dollár az előfizetés, és itt hamarosan jön a paywall. A magyar múzsa és az angol elkülönül, most dolgozom a megoldáson, hogy aki az egyikre előfizet, annak legyen hozzáférése a másikhoz, de nem biztos, hogy sikerül. Ha érdekel az angol, akkor inkább arra fizess elő, a magyar Q&A sessiont, ha lesz, meg tudjuk beszélni.