Mátétól ennél sokkal elborultabb dolgokat olvastam így eleve szkeptikusan álltam hozzá az interjúhoz, de én a Che Guevarás vonalat nem láttam bele. A late stage captalism hozhat magával olyan pszichoszomatikus problémákat, amik ennek a rendszernek a specifikus tünetei, míg más gazdasági rendszereknek meg más pszichoszomatikus problémái vannak, voltak, lesznek. A közgazdaságtan és a pszichológia amúgy hasonlítanak egymásra abban hogy mindenki azt hiszi hogy ért hozzá és sokan gondolják pszeudo tudománynak. Amit Máté állít az interjúban az annyi, hogy sokaknak okoz szorongást a kapitalista berendezéshez kapcsolódó rohanás és teperés. De ez olyan mintha leírná valaki, hogy a sör meg a tejszín együttes fogyasztása szaporafosást okoz. Ezzel nem állította hogy más nem okoz fosást, vagy hogy ne igyál sört vagy tejszínt.
Nincs olyan, hogy Late Stage Capitalism. Az egy az egyben kommunista propaganda arról, hogy magától összeomlik a kapitalizmus (tehát Che Guevara). Eddig minden ráfogott probléma, amit olvastam valakitől olyan volt, ami jóval megelőzte a kapitalizmus létrejöttét. Az, hogy a megélhetéshez keményen dolgozni kell, korábban méginkább így volt, csak ugyanaz a munkamennyiség régen csak a nyomorra volt elég. Amikor a fentieket mondja valaki, ráadásul kifejezetten a kapitalizmus számlájára írja, implikálja, hogy kizárólag amiatt van. Az, hogyha azzal akarod finomítani, hogy más is ezt okoz nagyjából annak felel meg, hogy egyik sem okozza valójában.
"ez régebben is így volt csak még nehezebb volt megélni" ez ugyanaz a blőd érv. Ha a mokuskerek miatt depressziós meg szorongó lesz valaki, akkor az nem egy valid kritika, hogy régebben is depressziosak meg szorongók voltak az emberek csak még éhesek is voltak mellé, úgyhogy kuss legyen. Egy komplex probléma egyik közös vonasa a jelenlegi gazdasági berendezkedes okozta szorongás. Ez azt jelenti hogy változtatni kell a vállalati kultúrán, nem azt hogy fel kell gyújtani a Buckingham palotát.
Nem. Az érv, hogy a _mókuskerék_ volt régebben is, nem a depresszió meg a szorongás. És hidd el, akik az LSC nyelvet bevezették, azok pont felgyújtani akarják a világot.
Na de látod ez megint butaság, mert ebből meg az jön le, mintha "régen" nem létezett volna depresszió meg kiégés, hiába kellett teperni egy lélektelen világban, ami egyszerűen nem igaz.
Egy jó analógia szerintem ide a bányászat vagy a veszélyes anyagok betiltása. Egy időben normális volt, hogy a bányászok tüdőbajosok lesznek és meghalnak fiatalon, aztán központilag betiltották azokat a bányászati technikákat, fejlődött az ipar és manapság már nem kell halnak meg 40 évesen tüdőbajban. Ha egy üzemben sorra halnak meg a munkások azbesztmérgezésben, akkor nem azt mondjuk hogy "jaj aki ilyeneket mond, az haragszik a gyárosok vagyonára", hanem kivizsgáljuk és megbüntetjük azt aki azbeszttel mérgezi a munkásait.
Itt az a probléma szerintem, hogy sokan még mindig úri huncutságként tekintenek a mentális betegségekre, pedig az volt régen is, csak nem tudtuk nevén nevezni.
Csak kiemeltem, hogy nem a mentális betegségekről beszélek, hanem pont a fizikai körülményekről. Hogy kinek mi vált ki depressziót és szorongást, azt nyugodtan lehet vizsgálni, de egyáltalán nem gondolom, hogy ennek a megoldásához fel kell számolnunk a gazdasági berendezkedésünk alapjait. Az általad felhozott példa jó ebből a szempontból. Bánya ma is van, de magas jövedelmű országokban más körülmények között dolgoznak már, mint régen, de ugyanúgy piacgazdaság van.
Az utolsó két mondatot full kimerítő, igazán potenciális sarlatán napjainkban, akit a politika már felfedezett magának: Jordan Peterson. És ő még sírni is tud közönség előtt.
Ha jól értettem a cikket, Máté Gábor a társadalmi egyenlőtlenségekkel asszociálta a stresszt, amiről beszélt. Minden társadalmi rendben van stressz, noha más eloszlású és intenzitású. Ha adatok vannak arról, hogy ez hogy néz ki, akkor lehet vitázni a társadalmi rendekről, egyébként világnézeti (vallásos) vita. Valóban fontos szétszálazni a kettőt.
Mátétól ennél sokkal elborultabb dolgokat olvastam így eleve szkeptikusan álltam hozzá az interjúhoz, de én a Che Guevarás vonalat nem láttam bele. A late stage captalism hozhat magával olyan pszichoszomatikus problémákat, amik ennek a rendszernek a specifikus tünetei, míg más gazdasági rendszereknek meg más pszichoszomatikus problémái vannak, voltak, lesznek. A közgazdaságtan és a pszichológia amúgy hasonlítanak egymásra abban hogy mindenki azt hiszi hogy ért hozzá és sokan gondolják pszeudo tudománynak. Amit Máté állít az interjúban az annyi, hogy sokaknak okoz szorongást a kapitalista berendezéshez kapcsolódó rohanás és teperés. De ez olyan mintha leírná valaki, hogy a sör meg a tejszín együttes fogyasztása szaporafosást okoz. Ezzel nem állította hogy más nem okoz fosást, vagy hogy ne igyál sört vagy tejszínt.
Nincs olyan, hogy Late Stage Capitalism. Az egy az egyben kommunista propaganda arról, hogy magától összeomlik a kapitalizmus (tehát Che Guevara). Eddig minden ráfogott probléma, amit olvastam valakitől olyan volt, ami jóval megelőzte a kapitalizmus létrejöttét. Az, hogy a megélhetéshez keményen dolgozni kell, korábban méginkább így volt, csak ugyanaz a munkamennyiség régen csak a nyomorra volt elég. Amikor a fentieket mondja valaki, ráadásul kifejezetten a kapitalizmus számlájára írja, implikálja, hogy kizárólag amiatt van. Az, hogyha azzal akarod finomítani, hogy más is ezt okoz nagyjából annak felel meg, hogy egyik sem okozza valójában.
"ez régebben is így volt csak még nehezebb volt megélni" ez ugyanaz a blőd érv. Ha a mokuskerek miatt depressziós meg szorongó lesz valaki, akkor az nem egy valid kritika, hogy régebben is depressziosak meg szorongók voltak az emberek csak még éhesek is voltak mellé, úgyhogy kuss legyen. Egy komplex probléma egyik közös vonasa a jelenlegi gazdasági berendezkedes okozta szorongás. Ez azt jelenti hogy változtatni kell a vállalati kultúrán, nem azt hogy fel kell gyújtani a Buckingham palotát.
Nem. Az érv, hogy a _mókuskerék_ volt régebben is, nem a depresszió meg a szorongás. És hidd el, akik az LSC nyelvet bevezették, azok pont felgyújtani akarják a világot.
Na de látod ez megint butaság, mert ebből meg az jön le, mintha "régen" nem létezett volna depresszió meg kiégés, hiába kellett teperni egy lélektelen világban, ami egyszerűen nem igaz.
Egy jó analógia szerintem ide a bányászat vagy a veszélyes anyagok betiltása. Egy időben normális volt, hogy a bányászok tüdőbajosok lesznek és meghalnak fiatalon, aztán központilag betiltották azokat a bányászati technikákat, fejlődött az ipar és manapság már nem kell halnak meg 40 évesen tüdőbajban. Ha egy üzemben sorra halnak meg a munkások azbesztmérgezésben, akkor nem azt mondjuk hogy "jaj aki ilyeneket mond, az haragszik a gyárosok vagyonára", hanem kivizsgáljuk és megbüntetjük azt aki azbeszttel mérgezi a munkásait.
Itt az a probléma szerintem, hogy sokan még mindig úri huncutságként tekintenek a mentális betegségekre, pedig az volt régen is, csak nem tudtuk nevén nevezni.
Csak kiemeltem, hogy nem a mentális betegségekről beszélek, hanem pont a fizikai körülményekről. Hogy kinek mi vált ki depressziót és szorongást, azt nyugodtan lehet vizsgálni, de egyáltalán nem gondolom, hogy ennek a megoldásához fel kell számolnunk a gazdasági berendezkedésünk alapjait. Az általad felhozott példa jó ebből a szempontból. Bánya ma is van, de magas jövedelmű országokban más körülmények között dolgoznak már, mint régen, de ugyanúgy piacgazdaság van.
Az utolsó két mondatot full kimerítő, igazán potenciális sarlatán napjainkban, akit a politika már felfedezett magának: Jordan Peterson. És ő még sírni is tud közönség előtt.
Ha jól értettem a cikket, Máté Gábor a társadalmi egyenlőtlenségekkel asszociálta a stresszt, amiről beszélt. Minden társadalmi rendben van stressz, noha más eloszlású és intenzitású. Ha adatok vannak arról, hogy ez hogy néz ki, akkor lehet vitázni a társadalmi rendekről, egyébként világnézeti (vallásos) vita. Valóban fontos szétszálazni a kettőt.