Egyszerű nyíl vezetne egyik harmadikos kislány diákomtól a komplett tantestület felé és az lenne ráírva, amit napi szinten kiejt a száján: Mi van f.szopó, mit bámulsz? Mizu, csöcsike? Ezt csak azért írom le, mert a szülő, akivel ugyanígy beszél, minket hibáztat, mondván, pikkelünk a gyerekére. Elmagyaráztam a kivarrott apukának, hogy merre van a kijárat, de ha ez a gyerek ( és még sokan mások) nem kapnak segítséget, nekünk meszeltek. Normál iskola vagyunk, normális gyerekekkel, de a neveltségi szint valami gyalázatos. Épp most tervezem, hogy hatalmas betűkkel kiírom a terembe, hogy a mocskos beszédért és a tiszteletlenségért azonnal repül az intő, mert egyszerűen nem bírok eleget papolni-mutatni-jó példával elől járni, ami a gyerekeknek hatásos lenne. Ezt hallja némelyik otthon, behozza a suliba és elképesztő rombolást visz véghez. Lassan elfogynak az eszközeim, pedig nem ma kezdtem a szakmát. Van, akinél minden egyes alkalommal falba ütközök, elég volt ebből. Miféle felnőttek lesznek belőlük? Bele se merek gondolni. Épp ma volt téma, hogy pl. a felsősök úgy esznek a menzán, mint a disznók, elküldik a p.csába a konyhásokat, tényleg nem tűnik fel otthon a szülőnek, hogy a gyereke nem tud enni rendesen? Baj lesz ebből, mert tényeg odajutunk, hogy Inez legközelebb nem levállazza Sanyit, aki román, hanem megkéseli.
Hat figyu, sajnos nem csak magyar problema. Par oras sztori: megallunk a fagyispult elott, az egyik 9 evesem rakezdi “jonapot kivanok, egy citromfagyit kerek edes tolcserben, koszonom.” Masik 9 eves: “jonapot kivanok, en is egy…stb, uaz”. Szegeny lanynak rendesen konnyes lett a szeme, nekem halalkodott, h milyen jolnevelt gyerekek, meg hogy az elsok ma, akik kernek es koszonnek (este 7, Vaci utca). De akarhova megyunk a vilagban, es megyunk sokat, uez a reakcio. Nyilvan orulok, h nem csak repa no a kertben, de egyreszt elkeserito, h egy 3 masodperces feladat a jonapot-kerem-koszonom-viszlat negyszogben ekkora kihivas a vilag nagy reszen (Parizsban, Brusszelben, Kairoban, Londonban meg meg eg tudja hol is vegighallgattam mar uezt az ajnarozast), masreszt, korabban rendesen leverte nalam a fedot , h ennyire minimalis az udvariassagi sztenderd a legtobb esetben. Es mar elore felek, h szemoldokcsipesszel kellhet szelektalnom a haverokat, akik kepesek a kerem-koszonom teljesitmenyre.
Ez a dolog egyik része, fontos, de van rosszabb: harmadikban a gyerekek nagy része nem tudta, mikor született, mit dolgoznak a szülei. A saját ivadékomnak 3 éves korában megtanítottam minden fontos adatot, ha netán történne valami. A szülők a rákfenéje a dolognak, de valamiért nem érzik fontosnak. :((((((( Neked gratulálok, így kéne mindenkinek odafigyelnie a gyerekeire.
A legjobb pedagógus-élmény látni, hogy három éve pofázol és gyakoroltatod, hogy kell a konfliktust kezelni, és egyszercsak véletlenül megtapasztalod, hogy megy nekik. Tízéveseknek, és jobban mint a Fletóéknak. Nekem volt ilyen, de már nem lesz, elmentem egy brit multihoz.
Amúgy az is sokkoló, hogy lehet normális légkörben dolgozni, együttműködni, konfliktusokat megoldani munkahelyen, Magyarországon. Az is igaz persze, hogy a közvetlen kollégáim többsége nem magyar.
Mint egyetemi oktató mondanám: akiket tanítottam, érettségizett, középosztálybeli hölgyek. Családanyák. Fogalmaik az őket körülvevő természeti és társadalmi környezetről kb. mint az öt-nyolc éves gyerekeké. Az univerzum létrehozójának egyetlen elfoglaltsága az én nünükéimmel foglalkozni.
A növényeket úgy teremtette a jóistenke, hogy hatóanyagaik nekem, Alsókürüttyösiné Kispicsádi-Habanéra Melisszának épp tökéletesek legyenek.
Ami teccik, az aenyém, és elveszem. Tervezni nem tudok, az itt és a most létezik csak, a pillanatot kell megúszni, kimozogni. Ergo, a beadandót nem megírjuk, hanem két kézzel, pofátlanul lopunk hozzá mindenfélét netről, könyvekből, innenonnan. Aztán nézünk, mint bornyú az új kapura: ez tilos? Téééényleeeeg? Smittpál? Ja, rémlik valami, de már nem emlékszünk, mi is volt, hogy is volt.
Most komolyan, ilyen csimpánzoktól várja bárki is, hogy épeszű gyerekeket neveljenek?
A HR-re átnyergelni tervező pedagógusoknak vésném ide felemelt mutatóujjként, hogy ugyanez folytatódik a munkaügyi ügyfélfogadáson. Kevésbé szerencsés fejlettségű vállalati kultúra esetén menedzsment meetingeken is.
Viszont 15-17 éves korra befejezettként elvárni a felsorolt négy pontot még korai. Jobban működő iskolák/társadalmak esetében is 18-21 év lesz az inkább.
Egyszerű nyíl vezetne egyik harmadikos kislány diákomtól a komplett tantestület felé és az lenne ráírva, amit napi szinten kiejt a száján: Mi van f.szopó, mit bámulsz? Mizu, csöcsike? Ezt csak azért írom le, mert a szülő, akivel ugyanígy beszél, minket hibáztat, mondván, pikkelünk a gyerekére. Elmagyaráztam a kivarrott apukának, hogy merre van a kijárat, de ha ez a gyerek ( és még sokan mások) nem kapnak segítséget, nekünk meszeltek. Normál iskola vagyunk, normális gyerekekkel, de a neveltségi szint valami gyalázatos. Épp most tervezem, hogy hatalmas betűkkel kiírom a terembe, hogy a mocskos beszédért és a tiszteletlenségért azonnal repül az intő, mert egyszerűen nem bírok eleget papolni-mutatni-jó példával elől járni, ami a gyerekeknek hatásos lenne. Ezt hallja némelyik otthon, behozza a suliba és elképesztő rombolást visz véghez. Lassan elfogynak az eszközeim, pedig nem ma kezdtem a szakmát. Van, akinél minden egyes alkalommal falba ütközök, elég volt ebből. Miféle felnőttek lesznek belőlük? Bele se merek gondolni. Épp ma volt téma, hogy pl. a felsősök úgy esznek a menzán, mint a disznók, elküldik a p.csába a konyhásokat, tényleg nem tűnik fel otthon a szülőnek, hogy a gyereke nem tud enni rendesen? Baj lesz ebből, mert tényeg odajutunk, hogy Inez legközelebb nem levállazza Sanyit, aki román, hanem megkéseli.
Hat figyu, sajnos nem csak magyar problema. Par oras sztori: megallunk a fagyispult elott, az egyik 9 evesem rakezdi “jonapot kivanok, egy citromfagyit kerek edes tolcserben, koszonom.” Masik 9 eves: “jonapot kivanok, en is egy…stb, uaz”. Szegeny lanynak rendesen konnyes lett a szeme, nekem halalkodott, h milyen jolnevelt gyerekek, meg hogy az elsok ma, akik kernek es koszonnek (este 7, Vaci utca). De akarhova megyunk a vilagban, es megyunk sokat, uez a reakcio. Nyilvan orulok, h nem csak repa no a kertben, de egyreszt elkeserito, h egy 3 masodperces feladat a jonapot-kerem-koszonom-viszlat negyszogben ekkora kihivas a vilag nagy reszen (Parizsban, Brusszelben, Kairoban, Londonban meg meg eg tudja hol is vegighallgattam mar uezt az ajnarozast), masreszt, korabban rendesen leverte nalam a fedot , h ennyire minimalis az udvariassagi sztenderd a legtobb esetben. Es mar elore felek, h szemoldokcsipesszel kellhet szelektalnom a haverokat, akik kepesek a kerem-koszonom teljesitmenyre.
Ez a dolog egyik része, fontos, de van rosszabb: harmadikban a gyerekek nagy része nem tudta, mikor született, mit dolgoznak a szülei. A saját ivadékomnak 3 éves korában megtanítottam minden fontos adatot, ha netán történne valami. A szülők a rákfenéje a dolognak, de valamiért nem érzik fontosnak. :((((((( Neked gratulálok, így kéne mindenkinek odafigyelnie a gyerekeire.
Cenzust kell bevezetni a gyerekvállaláshoz is!
Vagy még inkább: jogosítványt!
De komolyan.
Sajnos a baszás és a szavazás úgymond alapjog, bár mindkettő van ugyanolyan veszélyes, mint a toronydaru-kezelés.
A legjobb pedagógus-élmény látni, hogy három éve pofázol és gyakoroltatod, hogy kell a konfliktust kezelni, és egyszercsak véletlenül megtapasztalod, hogy megy nekik. Tízéveseknek, és jobban mint a Fletóéknak. Nekem volt ilyen, de már nem lesz, elmentem egy brit multihoz.
Amúgy az is sokkoló, hogy lehet normális légkörben dolgozni, együttműködni, konfliktusokat megoldani munkahelyen, Magyarországon. Az is igaz persze, hogy a közvetlen kollégáim többsége nem magyar.
Mint egyetemi oktató mondanám: akiket tanítottam, érettségizett, középosztálybeli hölgyek. Családanyák. Fogalmaik az őket körülvevő természeti és társadalmi környezetről kb. mint az öt-nyolc éves gyerekeké. Az univerzum létrehozójának egyetlen elfoglaltsága az én nünükéimmel foglalkozni.
A növényeket úgy teremtette a jóistenke, hogy hatóanyagaik nekem, Alsókürüttyösiné Kispicsádi-Habanéra Melisszának épp tökéletesek legyenek.
Ami teccik, az aenyém, és elveszem. Tervezni nem tudok, az itt és a most létezik csak, a pillanatot kell megúszni, kimozogni. Ergo, a beadandót nem megírjuk, hanem két kézzel, pofátlanul lopunk hozzá mindenfélét netről, könyvekből, innenonnan. Aztán nézünk, mint bornyú az új kapura: ez tilos? Téééényleeeeg? Smittpál? Ja, rémlik valami, de már nem emlékszünk, mi is volt, hogy is volt.
Most komolyan, ilyen csimpánzoktól várja bárki is, hogy épeszű gyerekeket neveljenek?
A HR-re átnyergelni tervező pedagógusoknak vésném ide felemelt mutatóujjként, hogy ugyanez folytatódik a munkaügyi ügyfélfogadáson. Kevésbé szerencsés fejlettségű vállalati kultúra esetén menedzsment meetingeken is.
Viszont 15-17 éves korra befejezettként elvárni a felsorolt négy pontot még korai. Jobban működő iskolák/társadalmak esetében is 18-21 év lesz az inkább.