Tranzitzóna a VIP váróban
Avagy a magyar menekültügy szigorú...kivéve ha haverról van szó.
A cikk szerzője dr. Sánta Szabolcs Miklós ügyvéd
Decemberi hír volt, hogy Magyarország menekültként ismerte el a volt lengyel igazságügyi államtitkárt, Marcin Romanowskit. Erről később Gulyás Gergely azt nyilatkozta, hogy teljesen törvényesen történt. Romanowski menekültkénti elimserésének indokát Magyarországon, nyilvános forrásból nem ismerjük. Ahogy azt sem, hogy hogyan folyt le a “törvényes” eljárás, aminek a végén menekült lett a lengyel politikusból.
Azt viszont ismerjük, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie a magyar menekültstátuszhoz, és hogyan folyik az eljárás…már ha az ember nem haveri lengyel politikus. Szpojler: a miniszter úr téved, esetleg nem ért a menekültügyhöz, az eljárás igen nagy valószínűséggel nem volt törvényes.
Mielőtt belekezdenék, egy nagyon pici, a megértést segítő bevezetésre van szükség
Az EU úgy működik, hogy vannak olyan témák, jogi szabályozási területek, melyekkel kapcsolatban az EU-nak van jogalkotási hatásköre, mások viszont a tagállamok kezében maradnak. A bevándorlás, menekültügy, migráció témaköre EU-s hatáskör.
Ezeken a területeken az EU többféle jogszabályt alkothat, a leginkább használatos ezek közül az irányelv. Ezek lényege, hogy a tagállamoknak az adott irányelvnek megfelelő saját jogszabályokat kell elfogadniuk, amelyek nem lehetnek ellentétesek az adott irányelvvel (az esetleges ellentéteket az Európai Unió Bírósága, az EUB vizsgálja ún. előzetes döntéshozatali eljárásokban). Ugyanakkor a tagállamra van bízva, hogy az irányelveket hogyan, milyen jogszabályban teszik a belső jog részévé, a lényeg, hogy határidőre és megfelelően megtörténjen az átültetés.
Az EU 2004-ben alkotta meg a túlzás nélkül jogtörténeti mérföldkőnek nevezhető menekültügyi irányelveit, melyek hatására a jelenleg is hatályos menekültügyi törvény (Met.) 2008. január elsején lépett hatályba. Ezt a törvényt (és még pár másik kapcsolódót) szigorította jelentősen az országgyűlés 2015-ben a menekültválság hatására. A témánk szempontjából legfontosabb módosítás a déli határkerítés megépítése és a tranzitzónák felállítása volt.
A tranzitzóna felemelkedése és bukása
Ennek a lényege, hogy menekültstátuszt kérelmezni kizárólag a tranzitzónákban lehetett, aki a kerítésen átmászott, azt pedig „visszakísérték” a túloldalra. (Ez a „visszakísérés” nem egy esetben jár az adott személyek súlyos sérülésével, néhány esetben halálával is. Nem mellesleg a visszakísérésre vonatkozó szabály jelenleg is hatályos, arról, hogy milyen hatással van az embercsempészetre, írtam is már korábban a Múzsára.)
Kettő ilyen tranzitzóna létesült, egy Tompán, egy pedig Röszkén. Eleinte csak legfeljebb 4 hétig lehetett itt tartani a kérelmezőket (ez így ebben a formában – ahogy a kerítés is – megfelelt az EU jogának), később azonban egy újabb módosítás nyomán már határidő nélkül tarthatta a magyar állam fogva az ide érkező menedékkérőket. Az EUB 2020-ban kimondta, hogy ez őrizetnek minősül, ennélfogva jogellenes.
Az ítélet hatására a kormány a tranzitzónákat gyorsan kiürítette, az ott tartózkodó kérelmezőket táborokba szállította, majd bevezette az ún. nagykövetségi rendszert. (Ezzel nagyjából egyidőben az EUB egy kötelezettségszegési eljárás nyomán 2018-ban indult eljárásban 2020-ban azt is kimondta, hogy Magyarország a tranzitzónás rendszerrel nem tartja be az EU jogot. Ez csak azért érdekes, mert emiatt az ítélet miatt indult meg aztán az az eljárás, amiben Magyarországot 2024-ben az EUB 200 millió és további napi egymillió euró büntetésre ítélte.)
Járt-e Koezpenzek Zabralski Belgrádban vagy Kijevben a magyar nagykövetségen?
A jelenleg hatályos, 2020-ban bevezetett nagykövetségi rendszer lényege, hogy Magyarországon (kevés kivétellel, amelyekre később kitérek, mert fontosak) nem lehet menedékkérelmet benyújtania csak annak, aki előbb Magyarország belgrádi, vagy kijevi nagykövetségén benyújt egy szándéknyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy Magyarországra szeretne beutazni a kérelme benyújtása céljából. A szándéknyilatkozat alapján a hatóság meginterjúvolja a kérelmezőt és ha ennek nyomán úgy ítéli meg, akkor ad neki egy egyszeri beutazásra jogosító igazolást és előterjesztheti a kérelmét.
Ennek a rendszernek az aljasságát jelzi, hogy az interjú alapján nem döntést hoz a hatóság, csak tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy beengedik-e az országba, vagy sem. Miért lényeges az, hogy döntést hoznak-e, vagy csak tájékoztatják a kérelmezőt? Azért, mert – legalábbis a kormányzati és a hivatali logika szerint – a döntés megtámadható bíróságon, míg a tájékoztatás nem. Erről a logikáról persze bebizonyosodott, hogy hamis, miután bíróságra került pár ilyen ügy, viszont jól jelzi a hatóság hozzáállását, hogy – ahogy az várható volt – azzal érveltek, hogy ők nem döntést hoztak, tehát jogorvoslatnak sincs helye.
Embertelen, jogellenes, hülye megoldás
Erről a rendszerről is kimondta már az EUB, hogy ellentétes az EU jogával, azonban még mindig hatályban van és Magyarország alkalmazza is. (A menekültügyi hatóság most éppen ott tart, hogy az ilyen ügyekben a magyar bíróság által hozott ítéleteket – miszerint tessék lefolytatni az eljárást akkor is, ha a kérelmező nem ment végig a nagykövetségi folyamaton – nem tartja be.
A nagykövetségi rendszer hatékonyságát egyetlen példával szemléltetem: van egy ügyfelem, aki tartózkodási engedéllyel van az országban, de menedékkérelmet akart benyújtani. Írt a belgrádi nagykövetségnek egy e-mailt, hogy időpontot kérjen arra, hogy a szándéknyilatkozatát benyújthassa. A nagykövetség válaszolt neki, hogy várólistára teszik, majd értesítik, ha megjelenhet. Ez volt január elején. A nagykövetség szeptemberben írt neki, hogy október végén tudják fogadni.
Jogosult Zabralski külön elbánásra?
És akkor végre elérkeztünk oda, hogy hogyan is kaphatott Marcin Romanowski menekültstátuszt. Ahogy írtam, a jelenlegi rendszer alapján is vannak olyan kivételek, amikor nem kell a kérelmezőnek a nagykövetségen benyújtania a szándéknyilatkozatát. Ezek közül azonban egyik sem vonatkozik Marcin Romanowskira, ugyanis Marcin Romanowski 1) nincs fogva, 2) nem elismert oltalmazottként (ez is egy európai menekültügyi kategória, akit érdekel, hogy mi ez és ki mitől lesz menekült, oltalmazott és egyéb, az itt olvashat róla bővebben) tartózkodik az országban, és 3) nem menekültként elismert személy Magyarországon tartózkodó családtagja.
Tehát ahhoz, hogy Marcin Romanowski benyújthassa a menedékkérelmét, először el kellett utaznia Kijevbe, vagy Belgrádba, ott elő kellett terjesztenie egy szándéknyilatkozatot, melyben kifejezte, hogy ő Magyarországon menedékkérelmet kíván benyújtani. Ez a szabály azokra is vonatkozik, akik vízummentesen utazhatnak az országba és azokra is, akik EU-tagállam állampolgárai, hiszen a kivételeket a jogszabály tételesen felsorolja és állampolgárságra vonatkozó, vagy a fentebb írtakon kívül bármilyen egyéb kivételt a jogszabály nem tartalmaz.
A szabályos eljárásban a hivatalnak 60 napon belül– mely határidőben a szándéknyilatkozatot előterjesztő személy meghallgatására is sor kerül – kell döntenie arról, hogy az adott személy beutazhat-e Magyarországra a menedékkérelme előterjesztése céljából.
Ez persze egy EU-s állampolgár esetében fölösleges, de ettől még ezt a megelőző eljárást (elvileg) le kellett folytatni. Ahogy láttuk – legalábbis a belgrádi követségen – a várólista nagyon hosszú, jó esetben is legalább 6-8 hónapot kell várnia a kérelmezőnek a csupán a meghallgatására, utána indul a hatvannapos határidő, amit vagy betart a hivatal, vagy nem. Ezt követően Marcin Romanowskinak be kellett fáradnia az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságra és ott elő kellett terjesztenie a kérelmét.
A kérelme nyomán megindult egy eljárás, amiben az OIF eldöntötte, hogy menekültként ismeri el. De – tekintve, hogy Marcin Romanowski EU-s állampolgár – alapból hátrányból indult, ugyanis az EU-s országokból származó kérelmezőkkel szemben egy megdönthető vélelmet állít fel az erre vonatkozó jogszabály, miszerint „ebben az országban, illetőleg az ország egy részében általában és következetesen nem tapasztalható üldöztetés, nem alkalmaznak kínzást, sem kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést, és amely ország ezen jogok és szabadságok megsértése ellen hatékony jogorvoslati rendszert biztosít.”
Mit kellett volna Romanowskinak bizonyítania?
Ebben az esetben tehát Marcin Romanowskinak kellett azt bizonyítania, hogy „az ő egyéni esetében a származási országa nem felel meg a biztonságos származási országokra meghatározott feltételeknek”. Ha ezt nem sikerült volna neki bizonyítania, akkor már pusztán azon az alapon elutasították volna a menedékkérelmét, hogy Lengyelországból származó lengyel állampolgár.
Hogy konkrétan mit mondott Marcin Romanowski a menekültügyi eljárásban lefolytotott meghallgatása(i) során és hogyan bizonyította, hogy őt Lengyelországban üldözik, illetve számára Lengyelország nem minősül biztonságos származási országnak, nem tudjuk és nem is tudhatjuk meg, legfeljebb találgathatunk, ahogy Nikola Gruevszki esetében is tettük. (Azt azért érdemes megjegyezni, hogy egyébként az OIF olyan emberek menedékkérelmeit utasította el a nem is olyan régmúltban, akik esetében teljesen egyértelműen fennállt annak a veszélye, hogy a hazájukba visszatérve bebörtönöznék és/vagy megkínoznák őket, pl. iráni áttért keresztények.)
Ha én újságíró lennék és nem ügyvéd, akkor – tekintettel arra, hogy az eljárás teljesen törvényes volt – megkérdezném Gulyás „Safranek” Gergelyt a következő kormányinfón arról, hogy Marcin Romanowski melyik nagykövetségen és mikor jelezte, hogy szándéknyilatkozatot kíván előterjeszteni, ehhez képest mikor nyújtotta be a szándéknyilatkozatát, majd mennyi idő múlva nyújtotta be a menedékkérelmét Magyarországon, továbbá legyen kedves ezekre valamilyen bizonyítékot szolgáltatni.
Mindenesetre a történet alapján megállapíthatjuk, hogy bármilyen bűncselekmény(eke)t is követ el valaki, ha a magyar kormány barátja, mi menekültként befogadjuk, mindegy, mi az ára.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz
Jelentéktelen részlet díjra jelentkezem: "(A menekültügyi hatóság most éppen ott tart, hogy az ilyen ügyekben..." mondat zárójele nem záródott be vélhetően a kívánt helyen (insert gyúrcsány áj fíl jor pén gif).
Amúgy nagyon jó cikk, egyedül az implementáció szót hiányolom belőle, bár valószínűleg ez nekem egyéni perverzióm.
Az EU-ban szabad mozgás van, tehát védhető az az álláspont, hogy neki nem kellett volna Kijevben vagy Belgrádban beutazási engedélyt kérnie az OIF-hez. Vagy visszadobják a kérvényt annak, aki bejutott legálisan Magyarországra, mert előfeltétele a belgrádi/kijevi kérvény? Mondjuk ez jelentéktelen részletkérdés, az egész ügy gáz, úgy ahogy van. Az ukrajnai menekültek oltalmazottként el vannak ismerve? Vagy nekik is előbb Kijevbe kell menni a nagykövetségre? Vagy ugye beutazhat vízum nélkül a Schengeni Övezetbe, beadja Bécsben, és azzal itt is tartózkodhat, de nem bánják, ha továbbmegy?